A nemzeti tragédiák – és azok főbb eseményei – emlékezetet kívánnak: ennek szellemében alakították ki 1991-ben az 1241-es muhi csata emlékművét a település határában. Már az átadás körül is akadtak bonyodalmak, hiszen az emlékmű – amely Vadász György tervei szerint született és túlzás nélkül az egyik leginkább drámai, magával ragadó alkotás az országban – visszaemlékezések szerint nem készült el teljesen az átadó ünnepségre. Megemlékezni és koszorúzni viszont kellett az ugyancsak kerek, 750. évfordulón, így gyorsan készítettek egy másikat a település déli határában, az akkor még javában üzemelő muhi csárda mellett lévő apró parkban. Napjaikban áll még néhány kopjafa itt, bár látogatójuk nem nagyon akad, hiszen a csárda már rég leégett, a düledező falak látványa aligha késztet bárkit megállásra. Kicsit szerencsésebben alakult a nagy, "valódi" emlékmű sorsa. Az átadása után egymásnak adták a nem létező kilincset a látogatók, hiszen a neves építész valóban nagyszerű, mindenki számára könnyen dekódolható művet alkotott.
Muhi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben. Miskolctól közúton 15 km-re délre található. A terület az őskortól lakott. A 13. században két település állt itt, Muhi mezőváros és Poga falu. 1241-ben itt zajlott a muhi csata, amelyben a tatárok legyőzték IV. Béla seregeit. Eger eleste és a mezőkeresztesi csata után újra pusztává vált. Poga a 18. században újra benépesült, 1928-ban pedig átnevezték Muhira. Muhi térkép nagyítása >>
A muhi csata emlékműve a műemlé adatbázisában VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA
A tatárok a folyó túlsó partjáról különösebb nehézség nélkül kifigyelték a magyar tábort és gyenge pontjait, majd az éjszaka leple alatt átkeltek a Sajón, körbevették és megtámadták a sereget. A gyújtónyilak a szekér-kordonon átrepülve lángokba borították a tábort, ami a tartókötelek szövevénye és a sátrak közelsége miatt igencsak megnehezítette a menekülést. A magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. Két érsek, több püspök és a templomos lovagok is mind életüket vesztették, maga a király csak hű embereinek összefogásával menekülhetett meg - a tatárok váltott lovon az ország nyugati széléig üldözték. A Muhi melletti területet sokáig a tatár szokásoknak megfelelően lenyakazott, feldarabolt holttestek borították. Az emlékmű időgépe Ahhoz, hogy átéljük a bekerített magyar sereg által védett király helyzetét, be kell sétálnunk az emlékmű belsejébe. A szűk tér magasba nyúló, meredeken leszakadó, sötét falai ugyanolyan legyőzhetetlen akadályként tornyosulnak fölénk, mintha óriási túlerővel kerítene be minket az ellenség.
Az ide kattintva elérhető interaktív térkép működtetése igen egyszerű: az alul megtalálható görgetősáv segítségével tudjuk behatárolni, hogy mely (akár napra pontos) időintervallumra szeretnénk leszűkíteni a keresést. A bal felső sarokban pedig rá is tudunk zoomolni a világtérkép általunk preferált területére. A térképen a legrégebbi összecsapásként az i. e. 2500 körül zajló csolui csata van feltüntetve, amely a mai kínai Hopej és Liaoning tartományok határainál zajlott le. Bár a készítők közel jártak hozzá, a hagyomány szerint a legrégebbi kínai csata nem ez, hanem a hasonlóan 4500 éve zajló pancsüani összecsapás volt. A történészek szerint a világtörténelem legrégebbi, régészeti és írott dokumentumokkal is alátámasztott, időben pontosan behatárolható katonai konfliktusa i. 1457. április 16-ra tehető, amikor Meggidó környékén a III. Thotmesz fáraó vezette egyiptomi seregek csaptak össze a kánaáni törzsekkel. Az őskorban, valamint a korai ókorban számtalan háborúra kerülhetett sor, ám ezeket képtelenség lenne időben és térben pontosan behatárolni, így ezt nem is lehet felróni a térkép készítőinek.