Karinthy Frigyes: Pitypang 2018. november 4. Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! – mindegyre kérded, Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán – Mért nem szelíden símogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá – szemtelenség! Ilyen csunyán, fülsértő élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt, Inkább megmondom Megmondom – várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe? Karinthy frigyes pitypang a girl. Mi kapkod így – még mindig nem tudod? Pedig ily bosszús arccal Próbálod elháritani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé Porzód, bibéd felé Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé Mi kapkod így, pitypang? – A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva bosszúságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé!
Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a hires arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom - Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva Felhőbefúró forgószél tetején? Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. More from Poet Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! - mindegyre kérded, Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán - Mért nem szeliden simogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá -... Megcsókoltalak, megmutatni, hogyan kell nékem csókot adni. Megfúltál, úgy öleltelek mutatni, hogy ölelj te meg. És sírtam is, ölelve térded, mert tudtam, hittem, hogy megérted, bő könnyeim, a könnyü bért, mit értem ontsz, a könnyekért. Karinthy frigyes pitypang utcai. Eldobtam mindent – íme, lásd, hogyan lehet szeretni mást,...
Pitypang (Hungarian) Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! - mindegyre kérded Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán - Mért nem szeliden símogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mért nevetek hozzá - szemtelenség! Ilyen csunyán, fülsértő - élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt Inkább megmondom Megmondom - várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így - még mindig nem tudod? Babel Web Anthology :: Karinthy Frigyes: Dandelion (Pitypang Angol nyelven). Pedig ily bosszús arccal Próbálod elhárítani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé Porzód, bibéd felé Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé Mi kapkod így, pitypang? - A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva-bosszuságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom - Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva Felhőbefuró forgószél tetején?
Gasparecz int bennünket, hogy szelíden és csendesen járjunk és gondoljuk meg minden lépésünket. Gasparecz, a mélyben, emberi kicsinységünkre figyelmeztet minket, - hagyjátok aludni Gaspareczet. Elmondom hát mindenkinek [eHangoskönyv]. Gasparecz lassanként megváltoztatta természetemet, amit a nyers természet indulatosnak s hebehurgyának alkotott. Gyakran azután is, ha dühbe jöttem egy szóra, vagy másképpen megharagítottak és én dobbantani akartam a lábammal: - felemelt lábam megmeredt a levegőben, belsőmben megszólalt egy hang: Gasparecz! és lábam enyhén és óvatosan ért le a földre. Vagy kiabálni akartam valakivel, aki becsapott, vagy hangosan felelni valakinek, aki rámkiáltott, vagy megpofozni valakit, aki hátulról leköpte a kabátomat, - de szívem mélyén ott volt már az enyhe és figyelmeztető Gasparecz, és én hallgattam. Vagy rossz könyvet olvastam és rossz írást és dühömben oda akartam vágni a földhöz, - de megszólalt bennem a mindnyájunkban egy emelettel alább ott lakozó Gasparecz, és én megírtam a könyvről, hogy tehetséges ember műve, de még nem forrta ki magát.