A színház évezredes kincse az emberiségnek, amelyet a világ minden szegletében megtalálunk. Játszunk, nevetünk, sírunk tapsolunk, meghajlunk újra és újra. A színház az életünk szerves része; tanít, elgondolkodtat, kikapcsol, felráz, megnyugtat. Mi történik akkor, ha a néző igényeit már nem elégíti ki? A Nézőművészeti Főiskola című darabot 2003-ban mutatták be, azaz lassan húsz éve játsszák. A színészgárda változatlan: Katona László, Mucsi Zoltán és Scherer Péter próbál oktatni minket arra, hogyan kell nézőnek lenni. Mindezt most a Centrál Színházban teszik. A Nézőművészeti Főiskola alapkoncepciója egyszerű: a sorozatos nézői atrocitások, a színészek és a nézők közt kialakult viták miatt bezártak a színházak. A Kultusz-minisztérium létrehozott egy új felsőoktatási intézményt, a Nézőművészeti Főiskolát, ahol diplomás nézőket képeznek. Ezek a diplomás nézők alkalmasak lesznek arra, hogy színházba járjanak. Az első órán vagyunk, mi, nézők, azaz az elsőéves hallgatók. Tanszékvezetőnk és egyik csoportvezetőnk Vancsók Márió (Scherer Péter), másik csoportvezetőnk, az alternatív dekódolás docense, volt színész Szagolnyák Imre (Mucsi Zoltán), a tanársegéd pedig Színházi Lacika (Katona László).
Február 25-én láthatja a füleki közönség Tasnádi István: NÉZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA című színházi szatíráját Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Katona László szereplésével a Város Művelődési Központban. Az online kultúra után a nézők végre igazi színházba mehetnek, melytől az utóbbi két évben kissé elszoktak. Lehet, hogy a visszatéréshez nem árt a Nézőművészeti Kft. előadása, pontosabban: "képzése". A helyzet ugyanis kissé hasonlít a darab indításához, mely szerint a közeli jövőben járunk, amikor már senki nem jár színházba. Az előadásban azonban ennek nem a járvány az oka: a kormány azért záratta be az összes színházat, "mert a színészek egyre többször keveredtek vitába a nézőkkel, és sokszor leállt vagy félbeszakadt az előadás. " Most viszont: "Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A Kultusz-minisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik.
Élvezhettünk Hollywoodból importált rom-comot, kelet-európai road-moviet, konzervatív magyar regényadaptációt, fekete humorral átitatott krimit, lassú vízen ringó művészfilmet, magyarított cseh falukomédiát, pazar kiállítású dokumentum-katasztrófafilmet, elkeserítően hiteles valóságábrázolást, férfiasan tökéletes thrillert, lélekben gazdag zenés dokumentumfilmet, és zenében gazdag vígjáték-folytatást. És azért az örök pesszimistáknak is juutott... Mucsi Zoltán: Nem vagyok olyan állat A főként a Jancsó-filmek Kapájaként ismert Mucsi Zoltánnal Dettre Gábor Tabló című filmjének mozibemutatója kapcsán ültünk le beszélgetni. A mai magyar társadalomról meglehetősen nyomoronc képet festő filmben Mucsi egy nyomozót alakít, aki egy gyilkossági ügyben nem hajlandó elfogadni a főnöke által tálalt válaszokat. Bár a Tablótól indultunk, hamar áttértünk a Jancsó Miklós filmjeiben és a Krétakörben hallható káromkodások jelentésének boncolgatására, aztán szó esett arról, hogy Mucsi mit visz magával a feloszlott Krétakörből, és a végén az is kiderült, hogy miért nem gyújtott rá egész beszélgetésünk alatt.
Végignézve az eddigi pályafutásán: elégedett a szakmai életével, ahogyan alakult, vagy van hiányérzete? Tarantinóval és Guy Ritchie-vel nem tudtam dolgozni. (nevet) Mucsi Zoli biztosan Al Pacinót és Roberto de Nirót mondta volna. Az van, hogy a mi kis társulatunkban mindig megbeszéljük, hogy mi lesz a következő évad programja, és ahhoz mindenki tartja magát, de szoktuk mondani, hogy ha valamelyikünket Tarantino hívja, akkor borul minden. Pont Zoli kérdezte meg a könyvbemutatóján, ahol moderátor voltam, hogy ha valaki '94-ben azt mondja nekem a Szentivánéji álom próbáján – amit egy garázsban tartottunk –, hogy 27 év múlva itt fogsz tartani, akkor elfogadtam volna-e. A válaszom az, hogy igen. Hernádi Gyula bácsi mondta, hogy az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok. És ez így is van: sokszor gondolod azt, hogy amiben vagy, az szar, de később rájössz, hogy nem is volt az olyan rossz. Az én életemben is volt ilyen időszak: nem volt sok pénzem, de szerettem, amit csináltam és nem haltam éhen.
Voltak színházi munkák is, de azok online zajlottak, azt is öröm volt végezni onnan. A mostani egy afféle öszvér karantén volt, mert bár a színház leállt, de a forgatások nem. Az utóbbi időben 61 napot forgattam, mozifilmet és sorozatot egyaránt, ezt színház mellett lehetetlen lett volna véghez vinni. Építőmérnökként szerzett diplomát a BME-n. Sejtésem szerint ez a szakma elég távol áll a színészettől. Hogy jött mégis képbe a színház és a film? Egy ember sokféleképpen van összerakva. Apám is mérnök volt, a matek-fizika mindenkinek a vérében volt a családban, minden mást anyámtól örököltem. Az én történetem ötödikes koromban indult, ekkor nyertem meg a városi Ki mit tud? - ot egy Karinthy-prózával Ajkán. Fantasztikus érzés volt, hogy kiálltam a nézők elé, mondtam egy szöveget és azon nevettek. Általános iskolában minden évben indultam ezen a versenyen és meg is nyertem, de a középsuliban fizika tagozatos voltam, nem vettem részt semmilyen drámaképzésen. Az érettségi után felvételiztem ugyan a Színműre, de nem vettek fel, viszont az alap volt, hogy egy egyetemet mindenképpen el kell végezni, így jött a képbe a BME.
Megjelenik Marika és Drosselmeyer bácsi meglepetés ajándéka, a diótörőbábu is. A történet második felvonásának első képe még Marika szobájában kezdődik, azonban a kislány álmában folytatódik. A második felvonásban megelevenednek a kislány első felvonásbeli élményei, melyek az egerek és Diótörő herceg összecsapásában csúcsosodnak ki. Csajkovszkij diótörő teljes balett london. Végül a jelenetet a szépséges leánnyá érett Mária hercegnő és Diótörő herceg tánca zárja. A harmadik felvonás első két képe egy fantasztikus utazást mutat be, melynek során az ifjú szerelmeseknek még egyszer helyt kell állniuk az Egérkirály alattvalói ellen, ezúttal denevérek állják útjukat, de a Diótörő herceg egy csapásra elűzi őket. A harmadik kép egy fantasztikus táncvarázs: a Spanyol táncot Keleti tánc, Kínai tánc majd Trepak követi, ezt követi a rokokó pásztor és kislány tánca, végül a kavalkádot a Virágkeringő zárja. Az ókori gyökerekkel rendelkező balett művészetének vélhetően legismertebb darabja, a XIX. század végén először színpadra került diótörő egy igazi karácsonyi mese, minden korosztálynak.
1892-ben a szentpétervári Mariinszkij színpadán kelt először életre a karácsonyi csoda, napjainkra pedig igazi legendává érett Csajkovszkij utolsó színpadi műve, A diótörő. Az elmaradhatatlan, szemkápráztató karácsonyi mesevilág fantasztikus zenével, káprázatos látványvilággal és elképesztő koreográfiával szórakoztató balettelőadás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A diótörő nem más, mint a tökéletes balett: minden korosztály számára biztosítja a fantasztikus balettélményt, gyermekek számára is érthető módon mesélve el Mária hercegnő és Diótörő herceg történetét. A tánc, a patomim és a zene teljes körű kifejező ereje A diótörőben egy karácsonyi mesevilággá alakítja a színpadot, ahol egerek és játékkatonák küzdenek egymással. E. T. Bolsoj Balett 2019/2020 - Csajkovszkij: Diótörő | Uránia Nemzeti Filmszínház. Hoffmannak A diótörő és az egérkirály címet viselő meséje adja a napjainkban már klasszikus és széles körben ismert balettmese alapját. Az előadás első felvonása bemutatja Stahlbaum tanácsos udvarát, valamint a hozzá érkező vendégsereget a karácsonyi hóesésben.
Csajkovszkij orosz zeneszerző 125 éve írt, A diótörő című mesebalettje évtizedek óta a karácsonyi ünneplés elengedhetetlen része. 125 éve, 1892. december 18-án mutatták be először a szentpétervári Mariinszkij Színházban (a szovjet időkben Kirov Balett) Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettjét, A diótörő t, amely azóta a világ balettszínpadainak elmaradhatatlan karácsonyi programja. A diótörő Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje, egyben utolsó színpadi műve. A történet alapjául E. T. Út a zenéhez | CSAJKOVSZKIJ | A diótörő. A. Hoffmann Diótörő és az egérkirály című meséje szolgált. A történet szerint karácsony éjszakáján kezdődik a jó Diótörő és a gonosz Egérkirály háborúja, és Marika váratlanul a csata kellős közepébe pottyan. Diótörő – akinek valódi kilétét a mese végéig homály fedi – bátorságának és jó szívének köszönhetően legyőzi a gonosz Egérkirályt, s ezzel önmagáról is elhárítja a rontást. Marikát csodálatos utazásra viszi a játékok országába, ahol a bűvös képzelet uralkodik. Ivan Vszevolozsszkij, a Cári Színházak főigazgatója Marius Petipa koreográfussal olyan balettet szeretett volna rendeztetni, amely minden addigit felülmúl.