villa, és a minimálisan átdolgozott váz. Az alacsony súlypont és a jól kitalált üléspozíció miatt nem akar állandóan egykerekezni; ha kettesben 100%-os gázállással a tiltásig húzatjuk, akkor sem fog drasztikusan elemelkedni az orra. Felsorolni is meger? ltet?, hogy mi mindent vetett be a Suzuki a plusz huszonpár lóer? érdekében – ezt leírtuk a bemutató cikkünkben, klikk a kapcsolódó anyagra. Persze hogy százhetvenhárom, vagy százkilencvenhét, érzésre nem ad hatalmas pluszt. Suzuki hayabusa teszt pro. Ami olyan volt a régi Busán, az most még olyanabb, a gyorsulás, ami az agyunkból elszívta a vért minden egyes gázadásnál, az most még jobban elszívja. Annyira valószín? tlenül jól megy a GSX1300R, hogy már-már indokolt lenne hozzá egy külön kategória a jogosítványban – pszichológiai teszttel, új gyakorlati vizsgával és miegymással egybe kötve. Tökmindegy, hogy melyik fokozatban vagyunk, ha jobb kezünkkel itatjuk a gépet, minden gangot hamar befal. Persze akkor tol a legnagyobbat, ha az er? zónában, tiltástól-tiltásig forgatjuk ki a fokozatokat: a fordulatszámmér?
Középfordulatban tartva nem történik semmi durva, azonban 7500 fölé pörgetve elkezdődik az izgalom. Itt mutatja meg legfőbb erényét is, egyszerűen nem fogy el az ereje. Amikor más sportgépek már régen megdöglöttek, ez még tol kimeríthetetlen erejével – na igen, a 198 lovat és a 155 Nm nyomatékot nem lehet megütni. Álló helyzetből történő elrajtolásokra és durva kigyorsításokra sokkal megfelelőbb, mint a GSX-R 1000. Igaz, hogy az pörgősebb és vehemensebben adja le teljesítményét, de hosszabb tengelytávjának köszönhetően a 'Busa nem ágaskodik. Sprintjei iszonyatosak, de teljesen kezelhetőek – ha durván megmorzsoljuk a gázmarkolatot, akkor a hátsó ülés pereméig préseli a feneket, és a tenyérnek is kapaszkodik – egy idő után már kuplung nélkül, amúgy versenypályásan történik a váltás. Újra a sólyom a legerősebb - Suzuki GSX-1300R Hayabusa K8 teszt. A Hayabusa ismert forma, minden motoros és sok autós kiszúrja. Két keréken közlekedők nem nagyon akarnak versenyezni vele, ismerik a sólyom fölényét. Az autósok érdekes módon megpróbálják bizonyítani erejüket, lámpánál, autópályán rendszeresen provokálnak.
160-170-nél gurulni olyan, mintha kilencvennel mennénk; általában pont ez a sebesség az, amikor "belekötnek" az emberbe. Vissza sem kell váltani, elég egy csavarás a markolaton. Ahol kétszáz körül az autók elfogynának, ez tényleg épp csak húzni kezd. Háromszázig nincs határ – ha elég bátor valaki, és elég okos, hogy zárt pályán próbálja, tényleg gond nélkül szalad fel végsebességig. Kötekedett velem cicává pimpelt Seat, BMW M5 és Porsche is – tisztán vérmérséklet kérdése, hogy gázt adjunk, vagy bölcsen engedjük, menjenek, ha akarnak. Egy biztos, megy ha kell, de ha meg kell állni, a radiálisan felfogatott Tokico fékeknek nem gond a lassítás, példás adagolhatósággal fogják meg a 250 kilogrammos motort. Igaz, három millió forintba belefért volna a fémfonatos fékcső néhány métere. A futómű is igazodik a teljesítményhez: a DLC (Diamond like Carbon) bevonatú Kayaba villa nem jön zavarba. A nagy sebességről történő hirtelen lassításoknál csupán az útburkolat hirtelen minőségi változása bizonytalaníthatja el.