A Kortárs Magyar Dráma-díjat Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg, Örkény István özvegye, életművének gondozója alapította 2019-ben. Spiró György - Színház.org. Radnóti Zsuzsa A Kossuth-díjjal járó juttatásból egy alapítványt hozott létre, hogy olyan kortárs drámák, színpadi írásművek kaphassanak elismerést, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek; tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről beszélnek és amelyek kendőzetlenül szólnak a minket körülvevő jelenkori magyar valóságról, és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében. Spiró György Radnóti Zsuzsa úgy fogalmazott a díj kapcsán: "Széttöredezett a világ, nem lep meg, hogy mozaikokból áll össze a színházirodalom is. Sokszor megesik, hogy társulatok hoznak létre előadásszövegeket, és színdarab lesz belőlük aktuális társadalmi hatással. Az alapítvánnyal az volt a célom, hogy olyan darabokat – íróikat, létrehozóikat – támogassak, amelyek jelenre ható társadalmi, történelmi folyamatokat tudnak megfogalmazni, felszínre hozni.
A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én. A Kossuth- és József Attila-díjas Spiró Györgyöt nem először díjazzák a magyar dráma napján, 1997-ben és 2004-ben A Színházi Dramaturgok Céhének Szép Ernő-jutalmában részesült, 2015-ben pedig a Hello, dr. Mengele! -vel Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. Drámák I. (könyv) - Spiró György | Rukkola.hu. Az Örkény István szellemi munkássága előtt tisztelgő Kortárs Magyar Dráma-díjat a Sajnálatos események ért vehette át. A mű egyben kordokumentum is, amely a 20. század második felének magyar történelmébe enged betekintést. Spiró történészek és levéltárosok munkái nyomán írta meg azt a két tragédiát és közjátékot, amely a Scolar Kiadó kötetébe bekerült. A szerző az írás során igyekezett a jegyzőkönyvek, emlékiratok és naplók szövegét minél teljesebben megőrizni.
Az író szerint a koronavírus-járványba Trump után még sok kormány bele fog bukni, Orbán hibrid rezsimjét sem lehet sokáig elviselni. Spiró György a csütörtökön megjelent HVG-nek azt mondja, számára nem az a furcsa, hogy most drámát írt (rögtön kettőt) Kádár Jánosról, hanem az, eddig miért nem jutott eszébe. Spiró György: Csirkefej. Olyan szimpla gazemberekről, mint a nácik soha nem írna, az viszont drámába való, amikor valaki egy szent cél nevében válik gyilkossá. (…) Kádár, ahogy sok más kommunista, egy módosult tudatállapotban élt, olyan vallásban, amelyben Isten helyén a Párt áll, és amelynek (vagy akinek, aki épp a Pártot személyesíti meg) mindig igaza van, akkor is, ha korábban teljesen mást képviselt. Az író hosszan beszél a Sajnálatos események című drámakötete kapcsán az egykori kommunistákról, a korszakról, a Rajk-perről, Kádárról, aki a fellelt dokumentumok szerint azokon állt bosszút, akiket politikailag veszélyesnek tartott. A hívek felemelése és ejtése persze minden diktátor eszköztárába beletartozik.
Az első oldalon kiderült, hogy tulajdonképpen mindent javítani kell. Meg voltunk lepve. Végül készült egy új szöveg, mert nem volt mit tenni. Annak idején Tóth Árpád németből fordította, ahogy tette Kosztolányi Dezső is a Három nővér esetén, azonban Kosztolányinak őrületes érzéke volt a drámához, Tóth Árpádnak ellenben a lírához – idézte fel. Spiró kifejtette, nagy költők is bele tudnak esni abba a hibába, hogy nem a drámát fordítják, hanem csak a szöveget. Önmagáról elmondta, tartja magát a szöveghez, mégis, ha nem szituációkban fordít, ő is hibázok. Csehovval pedig régen foglalkozott már, szakdolgozatát oroszul, orosz szakosként a Három nővér szövegéről írta. Ekkor már sejtettem valamit, hogy ez a Csehov nem egészen olyan. Ifjúkoromban, de még utána is elég sokáig édesbús, lírai, szomorú történeteket raktak színpadra és imádják, hogyha könnyárban úszik a közönség. Csehov nem ilyen – fogalmazott. Hiszen Csehov abszurd drámákat írt, ezekhez azonban más úton jutott el, mint mondjuk a franciák, vélekedett az író.