A regényt olvasva olyan érzésem volt, mintha együtt nyomoznék a főhősnőkkel, Jennifer Stirlinggel és Ellie Haworth-szel, velük együtt próbálnék rájönni, mi történt az utolsó szerelmes levél feladása után. Mindebben segítségemre volt a könyv nyelvezete is, amely egyszerű és a mai kor emberéhez szól, mégis ezzel az egyszerűséggel nagyszerűen festi le nemcsak a cselekményt, de a szereplők érzéseit is. A regény végéhez érve pedig a boldog befejezésben reménykedünk, de jár-e mindenkinek a happy end? Jár-e sokadik esély a boldogságra annak, akinek boldogságával a sors csúfos játékot űzött, vagy be kell érnie egy felejthetetlen szerelem emlékével? Jár-e második esély a szerelemre annak, ki egyszer már ellökte magától?
Több mint negyven évvel később pedig Ellie a levelek alapján próbál fényt deríteni a szerelmesek történetére. Egyrészt csodálatot érez, amiért a férfi olyan szépen fogalmazva és romantikusan fejezi ki érzéseit a nő iránt – ami neki nem adatott meg –, másrészt a történet pozitív végkimenetében reménykedve próbálja azt rávetíteni saját tiltott kapcsolatára Johnnal. Jojo Moyes nagyszerűen kalauzolja az olvasót múlt és jelen között, izgalmas fordulatokon keresztül teszi próbára a regény főhőseit, valamint az olvasó szerelemről alkotott elképzeléseit. Ne úgy gondoljunk azonban Az utolsó szerelmes levél re, mint egy újabb, elcsépelt szerelmes történetre, forró vágyakkal és csókokkal körberajzolva. Moyes regénye ennél sokkal több. Meglépve ezeket a kliséket, egyrészt az adott korok felfogását vázolja fel számunkra szerelemről, családról, megcsalásról és válásról – ami alig fél évszázad alatt hatalmasat változott –, másrészt a szerelmes történetek kibontakotatásának akció-íze van, azáltal, hogy a levelek felderítése jelentené a megoldást mindkettőjük számára.
Összefoglaló Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában - megírható téma után kutatva - véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes - olykor erotikus - képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?
Egy nap a munkahelyén, régi iratok közt keresgélve, kezébe kerül egy kézzel írott szerelmes levél, amely felkelti érdeklődését… Jennifer Stirling egy korházban ébredve megtudja, hogy súlyos autóbalesetet szenvedett. Nagyon sok mindenre azonban nem emlékszik, sem a baleset körülményeiből, sem a korábbi életéből. Közeli hozzátartozói mintha nem mondanának el neki mindent, csak arra várnak, hogy Jennifer újból a "régi önmaga" legyen. Jennifer minden erejével próbál megfelelni családja és barátai elvárásának, és bár idegennek érzi ezt a világot, próbál teljes mértékben beilleszkedni szerepébe, egészen addig, mígnem talál egy neki címzett, kézzel írott szerelmes levelet, amely nem hagyja nyugodni… Jennifer és Ellie további levelek után kezdenek kutatni. Jennifer számára egyetlen megoldást a levelek jelentik, hogy kiderítse, kibe volt szerelmes a balesete előtt, ki az a a férfi, aki miatt hűtlen volt férjéhez, és ahhoz az élethez, amibe visszailleszkedni próbál, és nem utolsó sorban, mi történt a férfival és a szerelmükkel.
A megtalálónak sikerült többet is kiderítenie, például hogy ki volt a levelek szerzője és címzettje, illetve hogy mi történt velük az elmúlt hetven évben. Megejtő történetet göngyölített fel. Egy elfeledett szerelmi történet A Virgina államban élő Anna Prillaman éppen a padlását takarította, amikor rábukkant egy titkos rekeszre. Mikor sikerült kinyitnia az ajtót, mögötte valóságos kincsre bukkant: több száz régi, kézzel írt, régen elfeledett szerelmes levélre, amit egy Betty Sue nevű nőnek címzett egy bizonyos Vance Herschel Long. A Daily Mail írta meg, hogy az irományok révén Anna végigkövette a szerelmesek megindító történetét – legalábbis azt a részét, amit több mint hetven évvel ezelőtt papírra vetettek –, és elhatározta, hogy megkeresi Betty-t és Vance-t, hogy visszajuttassa hozzájuk fiatalkoruk e meghatározó darabjait. A küldetésében nagy segítséget jelentett számára a közösségi média, az internetnek hála ugyanis sikerült rábukkannia egy fiatalemberre, aki több információval tudott szolgálni a levelezőtársakat illetően.
Megfogadtam, nem nyilazok hátrafelé, mint őseink. A szerkesztőségi szennyes nem kiteregetendő. De van, ami nem hagyható szó nélkül. Vannak helyzetek, amikor vissza kell szólni, helyre kell tenni a dolgokat. Ide sorolható, ha méltatlan támadás ér valakit csak azért, mert nem adja tovább a nevét a Magyar Nemzethez. Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese levelet írt Pilhál Györgynek, amelyben hitványnak és árulónak nevezte őt, amiért átmegy a Magyar Időkhöz. Rendben. Magyar nemzet vezércikk magyar. Most akkor kéretlen prókátorként fölidézem, milyen pályaívet járt be apám, és mindenki eldöntheti, vannak-e benne vargabetűk. A rendszerváltás előtt sportújságíró volt, nem politizált. Csak a rendszerváltás után nyergelt át a politikai újságírásra: Pesti Hírlap, Esti Hírlap, Új Magyarország, Napi Magyarország, Magyar Nemzet. Mindig megmaradt jobboldali, nemzetben gondolkodó embernek, és ez az írásaiból is pontosan követhető volt. A 2015. február 6-ai G-nap nála azért nem hozott 180 fokos fordulatot, mert ha úgy adódott, előtte is odamordult egy-egy magáról megfeledkező fideszesre, és ezt a szokását azóta is megtartotta.
Az újság egy tavaly szeptemberi vezércikkében azt állította, hogy Vonza András saját kezűleg írta egy belső minisztériumi anyagra hogy "Aki ezt ellopja, meztelen fenékkel, szálkás deszkán tolom a pokolba".
Ennek apropóján tömeges befektetéseket ígért az ország mezőgazdasági és ipari függetlenségébe, de belengette több atomreaktor építésének és a hadsereg régóta halogatott megerősítésnek tervét is. Magyar Nemzet. Visszatér a népszuverenitás Kampányszlogenjeinek ráadásul régóta visszatérő eleme a stratégiai autonómia és az európai szuverenitás, amely az Egyesült Államoktól való különutasságra utalva már Charles de Gaulle és François Mitterrand alatt is a francia külpolitika sarokköve volt, mostani kampányában azonban már a népszuverenitás visszatérését ígérte választóinak, ismét kiváltva ezzel Marine Le Pen nem tetszését. Putyinnal is régóta törekszik a párbeszédre Macron egyébként nem sok időt fektetett az elnökválasztási kampányára, ehelyett inkább komoly béketeremtő szerepet vállalt az orosz–ukrán konfliktusban, kiváltva ezzel például Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő haragját, aki élesen kikelt a francia elnök ellen, amiért az hajlandó tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Bűnözőkkel nem tárgyalunk, a bűnözőket le kell győzni – fogalmazott a lengyel politikus, majd feltette a kérdést: – Vajon tárgyalnátok-e Hitlerrel, Sztálinnal, Pol Pottal is?