Használható szinte minden magyaros ételhez, levesekhez, de sokan vajas kenyérre kenve is fogyasztják. Nem nehéz elkészíteni, kicsit talán időigényes, de minden ráfordított időt megér annak, aki szereti a bátor emberek delikátját. Házi "Erős Pista" - paprikakrém Hozzávalók: 35 dkg piros cseresznyepaprika 35 dkg chili 70 dkg kápia 20 dkg jódozatlan só ( a paprikarém kilogrammjaként) 1 mk citromsav (megtartja a paprikakrém színét) Elkészítése: A megmosott paprikákat hagyjuk megszáradni. Házi erős pista. Először kicsumázzuk az édes kápiát, magjait, ereit eltávolítjuk, feldaraboljuk. A csípős paprikákat is kicsumázzuk, feldaraboljuk, de nem vesszük ki magjait, mert az adja az erősségét. (én a cseresznyepaprika kb felének kivettem a magjait) A paprikákat külön-külön húsdarálón - apró lyukú betéttel - ledaráljuk, ennek hiányában késes robotgépben felaprítjuk, majd a simább állag elérése érdekében botmixerrel pépesítjük. Ezután a paprikakrémeket ízlésnek megfelelően összekeverjük olyan arányban, amennyire csípősre szeretnénk készíteni.
Hozzávalók: - 10 db kápia paprika kicsumázva, szeletelve - 10 db halapenyó paprika szeletelve magokkal együtt - 10 db fütyi paprika magostól apróra vágva - 4 db erős zöld paprika szeletelve magokkal együtt - 4 db nagyobb paradicsom szeletelve - 1, 5 fej fokhagyma kipréselve - 30 dkg só - 1 evőkanál őrölt fekete bors - 1 kávéskanál őrölt kömény - 1 kávéskanál cukor - A paprikák súlya kb 2, 2 kg tisztítva - 3 evőkanál oliva olaj Elkészítés: A paprikákat robotgéppel apróra vágom, majd az olajon a fűszerekkel együtt készre főzöm. Tartósítószer nélkül kisebb üvegekbe töltöm, és száraz dunsztba teszem kehülésig. Fiatalok főzőiskolája: Házi Erős Pista. Kinek a kedvence ez a recept? favorite Kedvenc receptnek jelölés Kedvenc receptem Recept tipusa: Fűszerkeverékek, gyorspácok, report_problem Jogsértő tartalom bejelentése
Mifelénk nem lehet Erős Pistát kapni, ezért találnom kellett rá egy módot, hogy ne ezzel legyen tele a bőröndöm visszafelé. Hozzávalók: - 1 pritamin paprika - 2-3 (vagy több) kis csípős paprika - 2 csapott evőkanál só Elkészítés: A paprikákat megmosom, kivágom a csumájukat, és felkockázom őket. Mind a pritamin, mind a csípős paprikákat egy tálba teszem, és alaposan összeturmixolom, de annyira, hogy darabos valamennyire maradjon. Házi erős pistache. Hozzáadok két evőkanál sót, és alaposan összekeverem. Érdemes megkóstolni, mert nem minden csípős paprika csíp kellő mértékben, és ízlés kérdése is, így ha nem,, üt" eléggé, érdemes még tenni hozzá. Ha megfelelő az íz, üvegbe töltöm, és hűtőben tárolom míg el nem fogy. Így készült: Tipp: Édes paprikakrém is készíthető, természetesen a csípős kihagyásával, s levesekbe, pörköltekbe kiválóan használható ízesítő lehet. Nehézség: könnyű Idő: 10 perc Adag: a képen látható Mosogatnivaló: kevés
(szűrés után 820 gramm lett) A paprikakrémet tisztára mosott, sterilizált, kisebb méretű üvegekbe rakjuk, amit nyakig megtöltünk, tető nélkül, forró sütőben - vagy mikróban - átforrósítjuk. (a hőkezeléstől megélénkül a színe) Még forrón, jó szorosan rácsavarozzuk az üvegekre a tetőt. Mire kihűlnek behorpad a tető, innen lehet látni, hogy kialakult a vákum. Felhasználásig a kamrapolcra állítjuk, felhasználást követően hűtőben tároljuk a felbontott üveget. Recept forrása: itt TIPP: a feldolgozás során viseljünk gumikesztyűt, ha nem akarjuk, hogy még napok múlva is égjen a kezünk! 1. A paprikák zöld csumáját eltávolítjuk, majd finom lyukú darálón kétszer áthajtjuk. 2. Lemérjük és minden tíz deka darálékra 3 dkg sót számítva sóval összekeverjük, majd szűrőbe rakva, levét, nyomkodva kicsepegtetjük. 3. A megmaradt kb. kilónyi paprikához csapott mokkáskanálnyi szalicilt keverünk és adagonként szódabikarbónás vízben kifőzött üvegekbe rakjuk. Házi erős pistarini. 4. Az üvegek tetejére nedves celofánt, majd arra késhegynyi szalicilt, majd újabb nedves celofánt rakunk.
Az egyetlen fals hang talán ebbe a csodálatos balladában az, hogy a karakterek nem állnak össze annyira egy nagy egésszé, mint a Hill-ház esetén: az a fajta közös katarzis és megnyugvás, amit a Crain-testvérek az évad végére elérnek, itt úgy gondolom, hiányzik és sokkalta inkább az egyénekre helyezi a hangsúlyt. Ami persze nem gond, csak az az utolsó jelenet legyen bármily szép és megérdemelt, tényleg csak egy hajszálnyit, de elmarad az élmény az előző évadhoz képest. Hozzáteszem ez a hasonlítás nem teljesen fair a részemről, hiszen más-más történet a kettő, no meg persze a Hill-ház is iszonyatosan magas elvárásokat fektetett így két év távlatából a folytatással szemben. A Bly-udvarház szelleme viszont mindezek ellenére is tökéletesen helytáll és megéri kivárni az évad második felét, utána pedig engedjünk a kísértésnek és hagyjuk, hogy a sorozat magával vigyen a tó fenekére, ahol aztán tényleg átélhetjük egy őszinte, gyönyörű élmény kibontakozását. A kritikámnak is igazából csak ez a része, ez az utolsó bekezdése számít igazán.
Ám akad egy lelkes jelentkező, a nagyon fiatal Dani Clayton, aki látszólag egészen Blyig menekülne, hogy hátrahagyja ködös múltját. Az au pair megkapja az állást, beveszi a kastélyt, és ahogy az lenni szokott, Flanagan hamarosan megkezdi zavarba ejtő hadjáratát a nézők ellen különös képeivel, valamint azzal, hogy karaktereit nonszensz szituációkba helyezi. Hollywood jól láthatóan ráállt a pszichológiai horrorfilmekre és sorozatokra, ezeknek pedig jól bevált sémáik vannak. Flanagan félig-meddig ragaszkodik ezekhez, sajnálatos módon egyúttal támaszkodik A Hill-ház szellemé ben működő alapokra is. Ez nem áll rosszul ennek a sorozatnak sem, hiszen a több százéves helyszín, a rémisztő festmények, háttérben megbúvó alakok, az időbeli ugrálások és a nyolcvanas évekbe helyezett sztori megalapozza a kilenc epizódra felépített évadot. De végig ott motoszkál az emberben egyetlen kérdés: nem ezt láttuk két éve is? Fotó: Netflix De, majdnem, ami persze nem ront annyit az összképen, hogy A Bly-udvarház szelleme sablonosnak hasson.
Mike Flanagan két év után visszatér, hogy ezúttal egy másik kor másik kísértetházába és egy lassú, de csodaszép utazásra invitáljon bennünket. Két éve ilyenkor Mike Flanagan jött, látott és győzedelmeskedett a Hill-ház szellemével, ami egy egészen drámai megközelítéssel és a "múlt szellemei" kifejezés zseniális újraértelmezésével vitt színt a horror zsánerbe. A Crain-testvérek gyerekkori és felnőtt viszontagságait párhuzamosan bemutató széria óriási sikert aratott a rajongók körében, a gyerekkori traumától szenvedő komplex karakterek szinte egytől egyig belopták magukat a nézők szívébe. A Hill-ház a családi drámán túl olyan komoly témákkal foglalkozott - és tette ezt ráadásul érdemben -, mint a mentális betegség, a függőség és az öngyilkosság. Mindezt pedig lehengerlő képi világgal (az az ominózus "egysnittes" hatodik epizód! ) és néhány hátborzongató jelenettel (…az a kocsis jumpscare) spékelte meg, amit aztán mindenáron újra akartunk nézni, hogy megtaláljunk minden, a háttérben rejtőzködő kísértetet.