Az "Országépítő királyok Árpád dinasztiájából" című sorozat a legjelentősebb Árpád-házi királyokat hivatott bemutatni. A sorozat a történeti hűség megsértése nélkül 10 uralkodóra fókuszál, melyet az előzetes tervek szerint két évente egy új taggal bővít a jegybank. A Szent István király emlékérmék hazánk törvényes fizetőeszközének minősülnek, azonban forgalmi célokat nem szolgálnak, elsődleges szerepük az ismeretterjesztés, fő fókuszukban első királyunk uralkodásának legjelentősebb eredményei állnak. Az arany, az ezüst és a színesfém változatok azonos érmeképpel rendelkeznek, anyaguk mellett csak értékjelzésükben térnek el. Az emlékérme előlapján középen a Szent István király által – "Lancea Regis" felirattal – veretett dénár hátlapja alapján készült ábrázolás látható, melyet tíz darab keresztmotívum vesz körbe. A templomként értelmezhető éremképi elem utal Szent István államalapító és egyházépítő szerepére, pénzkibocsátói tevékenységére, míg a keresztmotívumok Szent István uralkodásának egyik legjelentősebb eredményét, a tíz egyházmegyéből álló magyar egyházszervezet kiépítését reprezentálják.
A császár lándzsajelvényét egy frank szárnyaslándzsából alakították ki úgy, hogy a pengéjébe egy hosszanti nyílást vágtak, s ebbe erősítették négyszeri ezüst drótköteggel a " Jézus keresztjének szent szöge" ereklyét. A híradás hitelességét a magyar királylándzsa két ábrázolása is megerősíti. Az 1031 -ben befejezett, később koronázási palástként használt székesfehérvári miseruha alsó sávján ábrázolt Szent István kezében van a királylándzsának megfelelő szárnyaslándzsa. A másik kép az első magyar dénáron a ruhaujjból a király kezében frank szárnyaslándzsát ábrázoltak. A pénz különlegessége, hogy nem a pénz kibocsátójára, hanem magára a tárgyra utal. A botnyelű lándzsa ismeretében történészek igazoltnak vélik, hogy Istvánt az Egbert-ordo [3] alapján avatták királlyá, azonosítva az ordo szertartásrendjében ismert jogart és botot (bakulus), a dénáron ábrázolt Isten által a királynak átnyújtott Lancea Regis lándzsával. [4] 1968 -ban a Baranya megyei Nagyharsány község melletti kőbányában földmunkák közepette a buldózer egy cserépedényt tört össze, amelynek darabjai közül ékszerek és pénzek kerültek napvilágra.
Az emlékérme felső részén, félköriratban a "MAGYARORSZÁG" felirat látható, az "500 000", a "15 000", illetve a "3 000" értékjelzés és a "FORINT" felirat az emlékérme alsó részén helyezkednek el. A bal oldalon a "2021" verési évszám, a jobb oldalon a "BP. " verdejel olvasható. A verdejel különleges biztonsági elemet is tartalmaz, rajta a verdejel adott betűjével megegyező betűket ábrázoló mikroírás került elhelyezésre, mely legalább tízszeres nagyítás esetén látható. A Szent István király emlékérmék előlapja Az emlékérme hátlapján központi motívumként az 1031-ben eredetileg miseruhának készült koronázási palást Szent Istvánt ábrázoló részletének megjelenítése látható. A koronázási paláston látható Szent István egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása, amelyen a koronás király baljában országalmával, jobbjában hatalmi, királyi jelvényével, a lándzsával jelenik meg. Az emlékérme alsó szélén félköriratban a "SZENT ISTVÁN KIRÁLY" felirat olvasható, az ábrázolás mellett, bal oldalon, egymás alatti vízszintes sorokban az "1000" és az "1038" felirat jelennek meg – utalva Szent István uralkodására.
I. István arany soldiusa, rajta a király fénykörös fővel, a körirata STEPHANUS REX, a hátlapon fénykörös nőalak, körfelirata PANNONIA [1] A kora Árpád-kori Magyarország pénzverése a magyar pénztörténet legrégebbi fejezete. Habár pénzérmékkel már az államalapítást megelőzően is találkoztak a magyarok, a pénzverést az államalapítás részeként Szent István király indította meg. Az ekkor átvett dénárrendszer a fiatal magyar állam nyugati irányultságának egyértelmű jele. A magyarokra a 9. századig közvetlen árucsere volt jellemző, ekkortól jelennek meg a különféle prémek és a tinó mint általános értékmérő. Később megjelent a vert pénz is, eleinte csak mint értékképző, nem pedig a kereskedelem közege. Valódi pénzforgalom a 10. századra alakult ki, de továbbra is jelen volt az árucsere. A korszakban Európának két uralkodó pénzrendszere volt: a Nagy Károly által bevezetett karoling pénzrendszer és a Bizáncban szinte változtatás nélkül fennmaradt korábbi római pénzrendszer. A magyarság bizonyosan találkozott mindkét pénzrendszerrel, azonban a gazdasági fejlettség alacsony foka miatt pénzforgalomról nem lehetett szó, inkább – a környező népekhez hasonlóan – az értékmegőrzést szolgálták.
Béla nem vakon vezette seregét a biztos halálba, sőt: sokáig nem volt egyértelmű, melyik fél távozhat győztesként, és a magyarországi hadjárat összességében a mongolok számára sem hozta meg a remélt sikert. Az ELTE vezetésével számos intézmény részvételével alakult kutatócsoport "Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései" néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit. A részletekről, az új eredményekről és értelmezésekről már több cikkben beszámoltunk a, a folytatásban ezúttal Dr. Az új rokon - Duna World TV műsor 2021. július 19. hétfő 11:25 - awilime magazin. Szilágyi Zsolttal, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk arról, hogyan értékelte a magyarországi hadjáratot a korabeli mongol vezetés, illetve mit gondol róla a mai mongol történettudomány és az ottani közvélemény. Utolsó epizód Magyarországon a tatárjárást ma is teljes katasztrófaként értékeljük, egy megállíthatatlan erő totális pusztításaként, ami teljesen érthető.
A "beolvasztást" mongol módra úgy kell érteni, hogy az addigi uralkodót elfogták, elűzték, esetleg megölték, de mindenképp alávetették, országát és népét pedig sajátjukként kezelték. Azért fontos mindezt kiemelni, mert nem mindig volt ennyire egyértelmű a helyzet. Előfordult ugyanis, például Észak-Kína területein vagy a mai Koreában, hogy a hódítás első hullámában ugyan komoly vereséget mértek a Mongol Birodalommal szomszédos államalakulatra, de megelégedtek a legyőzött behódolásával: adófizetéssel, segédcsapatok igénybevételével stb., és (első körben) nem építettek ki stabil ellenőrző rendszert, helytartóságot. Aztán, ha a későbbiekben félreértések adódtak a "megállapodás" részleteit illetően, magyarán az illető "elfelejtett" fizetni, nyilván keresztet vethetett még a látszatönállóságára is. Az uj rokon. Az 1236-os nyugati hadjárat viszont nem ilyen volt, az elfoglalt területeket a tatárok bekebelezték, és ez a sors várt 1242-ben hazánkra is. Csakhogy a magyarok rendkívül keményen küzdöttek a Sajó mentén, sokáig kétesélyes volt a csata végkimenetele.
Figyelt kérdés Öcsém új barátnője nagyon ocsmányul beszél. De nagyon. Bevallom nőt én még ilyen undorítóan nem hallottam beszélni. Családi összejöveteleken sem igen fogja vissza magát, pedig nálunk ez nem szokás. Gyógypedagógus ráadásul, elvileg nem egy aluliskolázott nő. Elég neki a legkisebb öröm (mondjuk egy gól a tévében, vagy a legkisebb bosszúság, és máris dől belőle az ocsmányság. Gyakran káromkodik is, azaz Isten neve is ott van a csúnya szavai között. Mivel hívők vagyunk, kértük, ezt anyukámék házában, vagy a miénkben ne tegye, tiszteljen meg minket ennyivel. Az uj rokon film. Kevesebbszer teszi, de még most is előfordul, ha ideges lesz, a ronda szavak után meg hozzá teszi, hogy bocs. Öcsém szereti, hogy csúnyán beszél, azt nem, öcsémet nem szeretnénk, ha elmaradna a családi ünnepekről, a csaj meg jön vele, állítólag kedvel minket, és mindig szívesen jön. Mindig azzal jön a barátnő, hogy "ne vegyük úgy tőle a káromkodást, bele se gondol, mit mond. " Hát kösz. Valakinél előfordult már esetleg, hogy valaki, aki nagyon rondán beszélt, folyamatosan elhagyta ezt a rossz szokást?