Utolsó operája, a Poppea megkoronázása egyértelműen a velencei opera legragyogóbb teljesítménye, Nikolaus Harnoncourt szerint az egész operairodalom egyik legjelentősebb alkotása, Mozart és Verdi mesterműveihez hasonlítható. Claudio Monteverdit a késő 16. század legjelentősebb zeneszerzője Forrás: wikipédia A szex a hatalomról szól Monteverdi zenéje elképesztően modern, sőt ha úgy tetszik, kortárs. A recitativók a szereplők lelkiállapotát reálisan tükrözve váltanak át dallamgazdag áriákba. A figurák jellemét a zenekari kíséret tovább árnyalja. Poppea megkoronázása | CSEPPEK.hu. Poppea minden porcikájából, de főleg a hangjából, zeneiségéből sugárzó érzékisége szépen példázza azt a talán Freudnak tulajdonított mondást, miszerint a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól". Poppea érzéki zsenialitásával valóban megszerzi a hatalmat. Nérót elcsábítja, majd mindenkin átgázol, Senecát öngyilkosságba, Octaviát száműzetésbe kergeti. Az operát az utóbbi évtizedben előszeretettel viszik színre a világ valamennyi operaszínpadán.
Főképp azonban az igazolja itt ezt a koncepciót, hogy néhány rendezésbeli túlzást leszámítva - mivel a mű szövegében és zenéjében is jelen vannak azok a mozzanatok, amelyek ezeket a megoldásokat lehetővé teszik - koherens színpadi-filmes alkotás jöhetett létre. A zene, mint az olasz barokk operák általában, vázlatosan lejegyezve maradt fenn, Haroncourt volt az, aki a töltőszólamok megírásának feladatát és a hangszerelést magára vállalta. A vonóskar mellett furulyák is szerepelnek, melyek főleg a szerelmi szál zenei jellemzését segítik, valamint pommerek, ezek a harcias, vagy a gúnyos, komikus jellegű jelenetekben játszanak. Tipikus túlrendezési ötlet, amikor "belejátszanak" a képbe. Monteverdi - poppea megkoronázása. A színpadra állítás az egész vállalkozás trilógiajellegébe illeszkedik. Ugyan az a színpadkép, a díszletépület most fényes palota, a szereplők enyhén az ókort idéző, vagy barokkos öltözékekben pompáznak. A szokásos Virtú, Fortuna, Amore felállású prológus után Ottone jeleneik meg a színen. Paul Esswood alakítja, stílusosan, természetesen.
Az első operaházat Velencében 1637-ben nyitották meg, és mivel a San Cassiano egyházközség területén épült, így nevezték. Monteverdi négy operát írt az ekkor kezdődött nyilvános operajátszás számára. 1639-ben az Adonét, 1641-ben a Le nozze d'Enea con Laviniát és az Il ritorno d'Ulisse in patriát, valamint a L'incoronazione di Poppeát 1642-ben. Az első operaházat Velencében 1637-ben nyitották meg, és mivel a San Cassiano egyházközség területén épült, így nevezték. 1639-ben az Adonét, 1641-ben a Le nozze d'Enea con Laviniát és az Il ritorno d'Ulisse in patriát, valamint a L'incoronazione di Poppeát 1642-ben. Az opera cselekménye: A hosszú utazásból hazatérő Otho Rómában tudja meg, hogy Poppea, a felesége a császár szeretője lett. Nero közli volt nevelőjével, jelenlegi tanácsadójával, Senecával, a filozófussal, hogy feleségét, Octaviát eltaszítva, Poppeát kívánja maga mellé emelni a trónra. Claudio Monteverdi: Monteverdi: Poppea megkoronázása (Magyar Állami Operaház, 1968) - antikvarium.hu. Seneca ellenzi Nero elhatározását. A sértett Poppea biztatására Nero megparancsolja Senecának, hogy végezzen magával.
A Poppea megkoronázása nemcsak a velencei opera egyik legragyogóbb teljesítménye, de Fischer mestere, Nikolaus Harnoncourt szerint az egész operairodalom egyik legjelentősebb alkotása, Mozart és Verdi mesterműveihez hasonlítható. A szerzőnek minden értelemben legnagyobb alkotása, egyben az operaműfaj első történelmi szüzsére épülő darabja. Az anya- és feleséggyilkos császár igaz történetének feldolgozása – az öngyilkosság színpadi ábrázolásától a bűnös szerelem beteljesüléséig – bátor vállalkozásnak számított. A zeneszerző a szövegkönyv kialakításába is beleszólt, minden részletnek különös figyelmet szentelve komponált. Monteverdi a szöveget kifejező zenei eszközök legnagyobb úttörője, így nem meglepő, hogy a mű zavarba ejtő nyíltsággal mutatja be az élettől-otthontól való búcsú fájdalmát vagy épp a kéj hangjait, mígnem antihős és antihősnő a zenetörténet legszebb és egyben legbizarrabb duettjében olvad eggyé, világgá kiáltva a szerelem mindent legyőző erejét. Ez a vonzalom és annak két szereplője – a bölcsességen felülemelkedő erotika, a látszólag össze nem illő karakterek egymásra találása – mozgatta meg Fischer Iván fantáziáját.