Anne Shirley történetét 1908-ban írta meg Lucy Maud Montgomery, aki az Anne of Green Gables című regénnyel egy, az összes korosztály számára élvezhető, klasszikus gyerekmesét hozott tető alá. Egy kortalan, 36 nyelvre lefordított bestsellerről van szó, amelyből 1919-ben készítettek már némafilmet, de ment a rádióban, a színpadon, animációs sorozat, film és élő szereplős széria formájában is. Legutóbb a kanadai CBC-csatorna és a Netflix dolgozta fel közösen a 19. század végén játszódó sztorit, nem is akárhogyan. Az első évadával 2017-ben debütált Anne, e-vel a végén! története az első világháború előtt játszódik, a viszonylagos békeidőkben, amikor egy öreg testvérpár örökbe fogad egy gyermeket. Marilla Cuthbert (Geraldine James) és Matthew Cuthbert (R. H. Thomson) kissé furcsa módon még mindig együtt élnek, egyikük sem házasodott össze senkivel, nem alapítottak családot. Anne with an E: az 1. évad – írta ayren - Sorozatjunkie. A korukból kifolyólag viszont segítségre van szükségük a farm körül, ezért felkeresik az árvaházat, hogy küldjenek nekik egy fiúgyereket.
A főcímet először kicsit idegennek éreztem a sorozat szellemiségétől, de miután rájöttem, hogy Anne fantáziájának kivetítéséről van szó, már nem zavart. Tulajdonképpen még stílusos is a szecessziós jelleg miatt, ami illik a korhoz, melyben a történet játszódik, ugyanakkor meg mégsem, mert az a fajta vidéki, puritán életmód amibe Anne belecsöppen, fényévekre áll mondjuk, a Gustav Klimt-féle századfordulós, pezsgő és dekadens bécsi életmódtól. Szóval az ellentmondásosság nincs feloldva, mégis sikerült megbarátkoznom vele. Anne shirley sorozat magyarul. És mivel ambivalens érzelmeim nemcsak a főcímre, hanem valahogy az egész sorozatra is igaznak bizonyultak, alapvető tetszésem ellenére a pontszámom nem több, mint 6, 5/10, pedig mielőtt elkezdtem nézni, a nosztalgia-faktor miatt tényleg nagyon szerettem volna többet adni. Az Anne with an E-t a korábban képernyőre adaptált verzió rajongóin túl ajánlani tudom a kosztümös filmek kedvelőinek, valamint azoknak, akik szívesen mártóznak meg egy letűnt, idillikusabb (vagy legalábbis a 21. századból nézve idillikusabbnak hitt) világban, ahol még az emberi kapcsolatok és emberi értékek számítottak a legfontosabbnak.
Mindegy, hányadszor nézem meg, még mindig ugyanolyan lelkesedéssel követem a Benneth lányok kalandjait, mint a legelső alkalommal. Merthogy a sorozat öt testvér szerelmi történeteit mutatja be, miközben mi szinte egynek érezzük magunkat közülük. A cikk folytatásáért kattintsatok ide!
A főhősnőt játszó Amybeth McNulty parádésan hozza azt a végtelenül okos, azonban tapasztalatlansága folytán sok bajt okozó fiatal lányt, akiről a könyvben is olvashattunk. Annyira jól játszotta, hogy az első két epizódban még konkrétan idegesítő az a tömény, naiv varázslat, amivel körbeveszi magát, ám ahogy egyre több szereplőt ismerünk meg, Anne is egyre több tapasztalatot szerez, úgy válik érettebbé. Ráadásul a fókusz átkerülésével más szereplők is hangsúlyt kaptak. Itt megjegyezném, hogy engem majdnem eltántorított az első két rész, de a harmadik már úgy elkapott, hogy utána nem is eresztett el többet. Így érdemes legalább az első három epizódot megtekinteni, hiszen addig csak a gyönyörű fényképezést, a még csodálatosabb tájat és rengeteg fájdalmat és kiközösítést kapunk. Könyv: Anne új vizekre evez (Lucy Maud Montgomery). Utána viszont jönnek a remekebbnél remekebb mellékszereplők tömkelege: Diana, Josephine néni, Jerry, Rachel, aztán a második évadtól Cole, Bash, Mary és a többiek. Nekem személyes kedvencem Josephine néni, aki a maga karakán öreglányos stílusában gyámkodik mindenki felett, hasonlóan a mindig csodálatos Maggie Smith Lady Grantham-jéhez a Downton Abbey-ben.