A mohácsi csatatér kutatását 1923-ban kezdték, amikor a Csele-patak torkolata környékén többen Lajos király holttestét keresték. Leletmentő szándékkal a Magyar Nemzeti Múzeum folytatott ásatásokat, amikor Csele község Árpád-kori és XVI. századi csontmaradványaira és temetőire akadtak. Az 1926. évi mohácsi megemlékezésekre fogadalmi templom épült, annak kriptájába szándékoztak eltemetni a magyar hősök maradványait – de a kripta üres maradt. Az első tudományos értékű ásatást a csatatér feltárásának céljával 1959-ben dr. Papp László régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum akkori igazgatója vezette. Az ásatás szeptember 19-től október 15-ig tartott. Az elpusztult Földvár falu temetőjében mintegy száz sírt tártak föl. A csontokat Malán Mihály antropológusprofesszor vizsgálta meg. Több is veszett Mohácsnál – VIDEÓ!. Papp László 1960 szeptemberében folytatta a csatatér szondázását. Már az első nap előkerült egy tömegsír, a második napon egy másik, tompaszögű sírgödörrel. A tömegsírokban összehányt csontok, levágott fejek, fej nélküli törzsek feküdtek.
Nyilvánvaló igazság, hogy Isten csak oda küldi áldását, ahol "egymással békességben élnek az atyafiak" (133. zsoltár). Volt is olyan szakasza népünk történetének, amikor Isten kegyelmének napsugara újra felragyogott, és a fejlődés nagyszerű lehetőségei nyíltak meg előtte, hiszen a kiegyezést követően gyönyörű, szép országban élhettek. Több is veszett Mohácsnál. Szomorú valóság, hogy népünk nem tudott élni az Isten adta áldással és a vezetők büszke felfuvalkodottságukban nem látták, hogy "aki szelet vet, vihart arat! " Az első világégést követő helyzet újra mohácsi veszteségeket zúdított az országra. Nem lehet büntetlenül megúszni az Istentől való elfordulást. Ha nem akarjuk a világmindenséget teremtő, Mindenható Isten szavát komolyan venni, előbb-utóbb lezárulhat a kegyelem korszaka és visszafordíthatatlan helyzetbe jutunk. Napjainkban is a folytonos széthúzás, egymásnak feszülés tapasztalható mind az anyaországban, mind a határokon kívül. Kedves nemzettársaim, Jézus Krisztus feltámadása után meglátogatta csüggedt tanítványait és a "békesség néktek" köszöntéssel az élet új reménységét hozta vissza számukra.
Elbúcsúztattuk a telet immáron másodszorra, tehát Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a téltemetéséhez. Egészen Mohácsig utaztunk, ezért a nem mindennapi élményért amit több, tőlünk kívülálló ok miatt is különösen emlékezetessé tette a Busójárást... Télbúcsúztató veszteséglistánk az alábbiak szerint állítottuk fel: - 9 kabát, 2 mellény + pulcsi, és egy rakás fejfedő, ami a szálló pernye (lyuk) martaléka lett -ebédünk fénypontját 11 db párizsis zsemle biztosította előételként, majd a fenséges menüt lángossal folytattuk, és az egészet forró teával, illetve borral leöblítve, megspékelve némi hószállingózással, sikeresen zártunk le. Valaki meg tudja nekem magyarázni hogy mit jelent a TÖBB IS VESZTETT MOHÁCSNÁL.... Mohács összes éttermét sikertelenül bejárva az óriási tömegre való tekintettel, alaposan elfáradtunk. Azt gondolom senki sem vitatja, hogy ettől kicsit más elképzelésünk volt a mai nappal kapcsolatban... Mohácsi Busójárás -és ezért összesen 460 km autóztunk...
Rózsa János filmrendező az emlékhely avatásának visszásságairól filmet készített Mohács 1976 címmel. A humoros, de nagyon igaz filmet egyheti vetítés után betiltották. Több is veszett mohácsnál ki mondta. Az ünnepségeket kitüntetések osztogatása, miniszteri beszéd, dalárda, díszszázad és a témával sohasem foglalkozó emberek fölvonultatása jellemezte, a helyszínen dolgozó szakembereket ugyanakkor "elfelejtették" meghívni. A csatateret ismét kutatják, és új eredmények mellett rendbe teszik a magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségének helyszínét.
Ezt Szakály a "szakaszos hódítás" elméletével írta le a balkáni példára alapozva. A hódítás lépésről lépésre zajlott, kihasználva a célország belső széthúzását, sőt kollaboránsokat toborozva a hódítás elősegítésére. A mohácsi csata egy XVI. századi török miniatúrán A "szulejmáni ajánlat" Perjés Géza történész azzal magyarázta a mohácsi vereséget követő eseményeket, hogy még a hatalmas Oszmán Birodalomnak is megvoltak a katonai határai, limitációi (actio radiusz elmélet), hiszen a logisztika a 16. században komoly nehézségekkel küzdött, mint például élelmezés, vonulási út és idő. Ennek megfelelően teljesen logikusnak tűnik, hogy a törökök akár alkut is kötöttek volna a magyarokkal a szabad átvonulásért, hogy elérjék fő hódítási céljukat, Bécset. A csata 3D-ben Egy fiatal történészekből álló csapat megalkotta a mohácsi csata valósághű 3D-s animációját, amiről bővebben ide kattintva olvashat. A harmadik út Az elmúlt negyven évben többen cáfolták vagy éppen kombinálták össze a fenti két nagy elméletet.
1526-ban a nemesség egy másik csoportja őt is megválasztotta, s törvényesen királlyá is koronázták Fehérváron. Szapolyai ambícióit a trónra erősítették a magyar nemesség egy részének elképzelései, miszerint soraikból kell megválasztani a mindenkori magyar királyt (Rákos mezei-végzés, illetve Werbőczy Tripartituma) – ezek azonban (újra és újra feltűnő) jogi fikciók maradtak Szapolyai regnálását követően. Szapolyai Jánost szokás "az utolsó magyar királyként" emlegetni, amihez azonnal tegyük hozzá, hogy ez csakis akkor igaz, ha Hunyadi Mátyás volt az első! Előttük, s utánuk (sőt közöttük) dinasztiákból kerültek a királyaink a trónra. Ne felejtsük el, hogy az Árpád-ház semmivel sem volt "magyarabb", mint az Anjou, Luxemburg, Jagelló vagy Habsburg! A dinasztiák nemzetek felettiek, de nemzetek felettiségük nyilvánvalóan kevésbé szembetűnő egy olyan korban (XI-XVII. század), amikor nincsenek nemzetek, mint amikor már vannak (XIX-XXI. század)! Említésre méltó, hogy Szapolyai János büszkélkedhetett Árpád-házi felmenőkkel is, de "Árpád-vérét" mennyiségileg vizsgálva jelentősen Ferdinánd mögött maradt.