Kiszökött üvegkalitkájából az igazi Annabelle baba? A Démonok között című film egyik ikonikus figurája, Annabelle baba. Sokan nem tudják, de az életben is létezik, és állítólag kiszökött a Warren házaspár múzeumában található üvegbörtönéből. Az ijesztő rejtélyek után nyomozó pár több ereklyét összegyűjtött, ám a legtöbb "gond" a hátborzongató játékkal volt. A baba elvileg 1970-ben került nővérnek tanuló fiatal lányhoz, aki ezek után természetfeletti történésekre lett figyelmes, valamint többször megesett az is, hogy Annabelle nem volt azon a helyen, ahol hagyta. A játék végül életveszélyessé vált, és kiderült, hogy megszállta az ördög, aki egy kislány szellemének hazudta magát. Ezt követően vették fel a kapcsolatot a híres Warren házaspárral, és bezárták őt egy szentelt üvegvitrinbe, hogy többé ne okozzon gondot. Nem is történt semmi furcsaság, idáig. A MovieWeb írása szerint állítólag pár napja eltűnt a Warren család múzeumából Annabelle, vagyis pontosabban megszökött és senki se tudja, hogy jelenleg hol van.
Ed ezután kizavarta a párt, hazafelé menet pedig a férfi és a barátnője rácsavarodott egy fára a motorjukkal. A fiatal ember életét vesztette, a barátnője viszont életben maradt, de egy évig kórházban volt. Ő mesélte el, hogy útközben nagyon jól szórakoztak a babán és talán ez is okozhatta a balesetet. Az igazi Lorraine és a filmbéli Ed, azaz Patrick Wilson az Annabelle babával. Az Annabelle baba még mindig a The Occult Museum ban található Monroeban, Connecticutban. Viszont csak a Warrenology privát eseményen keresztül tekinthető meg, amiről több információt a Warren házaspár weboldalán találhattok. A sötétség irtózatos erői mindig is működtek és működnek ma is. A mese igaz. Van sátán és van isten. A járványügyi védekezésre hivatkozva történik a szeparáció, de a rutinszerű szeparáció rontja az újszülöttek esélyét a legjobb életkezdetre és a védekezoő képességüket is gyengíti, nehezíti anya és babája összehangolódását és nem teszi lehetővé az igény szerinti szoptatást sem, holott az érvényben lévő irányelvek ezt támogatják. "
A két ápolónő azonban csakhamar különös dolgokra lett figyelmes. A baba látszólag képes volt magától helyet változtatni: az este hazatérő Donna rendszerint nem a kanapén, hanem saját hálószobájában talált rá, a csukott ajtó mögött. Emellett mindkét nő találkozott a lakás különböző pontjain cetlikkel, amelyeken a "Segíts rajtam! " mondat volt olvasható – ezek a cetlik ráadásul sütőpapírból voltak, amelyet Donna és Angie nem tartottak a lakásban. Egy alkalommal Angie barátja, Lou egy délután – miközben Donna nem tartózkodott otthon – zajt hallott Donna szobájából. Lou attól félt, betörővel lehet dolga, a szobába benyitva azonban nem találta nyomát semmiféle behatolásnak, csak a babát, amely a földön arccal lefelé feküdt. Hirtelen égető fájdalmat érzett a mellkasán, odapillantva pedig véres karmolásnyomokat látott. Ezek két nap után nyom nélkül eltűntek. E traumatikus esetet követően a két nő egy médiumot hívott a lakásba, hogy fényt derítsenek a minden bizonnyal spirituális eredetű problémára.
A valóban rémisztő The Conjuring (Démonok között) c. film egyik legijesztőbb jelenete, a gonosz által megszállott játékbaba, Annabelle, aki Ed és Lorraine Warren kísérteties trófeamúzeumában életre kel. James Wan, a rendező, újra terveztette Annebelle-t a film végett, nyugtalanítóbb külsőt kölcsönözve neki, de a valóságban Annabelle, csak egy átlagos Raggedy Ann típusú rongybaba volt. Donna az édesanyjától kapta Annabelle-t 1970-ben - az anyuka a használt babát egy hobbiboltban vásárolta. Donna ez idő tájt főiskolai tanuló volt, és Angie nevű szobatársával lakott együtt - első látásra egyikük sem gondolta, hogy a baba különleges lenne. Azonban, egy idő után úgy tűnt nekik, mintha Annabelle magától mozogna - először nagyon csekély mértékben, csak a helyzetét változtatta, mintha valaki lökdöste volna. A mozdulatok egyre nagyobbak lettek, és néhány héten belül a baba teljesen mobilis lett. Igazolja ezt az az eset, amikor a lányok elmentek otthonról, Annabelle-t Donna ágyában hagyták, és amikor visszatértek, a kanapén találták.
Úgy látom, a kultúra társadalmi szövetének épen tartására itthon nagy esélyünk van. Mi az, amire főtitkári éveiből a legbüszkébb? A közösségiség, a nemzetért való felelősségtudat, a jó, a szép, az igaz egységébe vetett hit alapjainak a megtartása és az intézménycsaládnak ezeken való felépítésére. Ennek az intézményesülésnek első, legszebb formája volt a Pesti Vigadó rekonstrukciójában való részvétel Fekete György elnök úr vezetésével, amikor már egy folyamatba úgy tudtunk bekapcsolódni, hogy érdemben befolyásoltuk azt. Az Akadémia intézményi fejlesztésében, amit meg lehetett tenni, azt megtettük, miközben halálozások és új tagok felvétele okán ma már többen vannak az újak, mint a régiek, mégis: a közösségi szellemet sikerült fönntartani. Az alapítókra nemcsak emlékezünk, hanem köztünk élnek. KÉRDEZZ – FELELEK Válaszol: Dr. Kucsera Tamás Gergely Kitől tanulta a legfontosabbat, s hogyan hasznosítja ezt az életben? Anyai nagyapám – akit tíz éves koromban veszítettem el – gyakorolt rám a legnagyobb hatást, tőle tanultam: az emberek felé mindig szeretettel fordulj, de következetes ésszerű szigorral is, ha kell.
Kucsera Tamás Gergely: Túl művészeten, túl emberen - Válogatott művészetelméleti írások (L Harmattan Könyvkiadó Kft., 2019) - Új könyv Tartalom Olyan társadalom-, illetve eszmetörténeti tanulmány- és esszékötetet tarthat kezében a Tisztelt Olvasó, amelyben a magyarországi művészeti élet - elmúlt bő fél évszázadban lezajlott, a szerző által meghatározónak tekintett - folyamatait leíró, bemutató szak- és közpolitikai elemzéseken túl, magyar eszmetörténeti, valamint az 'embert formáló' művészetről szóló szellemtörténeti vizsgálódások kaptak helyet. A szerző az antikvitástól a XXI. századig terjedően felvillantja, a szemlélete szerint 'örök' kérdésként vizsgálja a filozófiai antropológiai, társadalom-, vallás- és művészetfilozófiai, esztétikai kérdéseket. "A munka elméleti keretét az interdiszciplinaritás (vagy szuperdiszciplinaritás) adja, a történeti elemző, valamint leíró szövegek alapvetően és döntően közpolitikai szemléletűek s nyelvezetűek, a teoretikus részek viszont az esszé - bölcselet és irodalom határán mozgó, vagy éppen együttesében megvalósuló - formai-nyelvi nyitottságában találtak közös szellemi otthonra.
Mi a kedvenc könyve? Hármas holtversenynél nem jutok "beljebb": Hermann Hesse: Üveggyöngyjáték, Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából, Lengyel József: Igéző. Mi a kedvenc filmje? A Megáll az idő. A film kamaszkori aha élményhez vezetett a kismagyar valóságról és Őze Lajos filmbéli játéka a mai napig "mindent visz". S persze mondhatnék azóta kedvenccé lett másokat is: ott van az Eldorádó, a Dögkeselyű, a Redl ezredes és Orson Welles Macbethje is. Mit tart legnagyobb szakmai sikerének? A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi felépítésében vállalt és elvégzett munkámat. Jelenleg milyen projekten dolgozik, mit tervez? Formálom a székfoglaló előadásomat. A jövőben mivel szeretne foglalkozni? A korábbinál több időt tölteni tanítással. Mit szeret legjobban a Pesti Vigadó épületében? A Díszterem mennyezetét, felnézek, s nyugalommal tölt el. Az interjút Lesti Árpád készítette. Támogatott tartalom. Fejléckép: Dr. Kucsera Tamás Gergely (forrás: Pesti Vigadó)
Az ülést Gyurkovics Tibor vezette, opponensnek Hernádi Gyulát és Dobai Pétert kérték fel. Ebben a jobb- és baloldal felosztása mellett Molnár Tamás arról is beszélt, hogy elsősorban ember, másodsorban művész. A művésznek nem az a kötelessége, hogy újat teremtsen, hiszen az Isten feladata. A művészeti alkotás-karikatúra nem reprodukál, de felismerhető marad. Számára a művész akkor erkölcsös, mint művész, ha nem torzít a felismerhetetlenségig. Teleológikus gondolkodására utal az is, hogy szerinte a műalkotás: "tükörkép, amelyben fel lehet ismerni isten adományát, a teremtést... " A filozófiát akarta a valóság felé fordítani. Az akadémikus idézte Molnár Tamás szavait "itt én vagyok a koronatanú (…) nekem ez az ország a szívemen van és idegen. " 2000-ben Széchenyi-díjat kapott, ami a legmagasabb hazai tudományos elismerés volt. Frenyó Zoltán, az MTA Filozófiatudományi Intézetének főmunkatársa konferenciát szervezett Molnár professzor tiszteletére a halála előtti évben, amin a Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője Molnár Attila Károly, és Turgonyi Zoltán, Mezei Balázs is részt vett.