Év: 1992 Nemzetiség: német Ritka dolog, hogy egy meghatározó technosláger ezer szállal kapcsolódjon egy meghatározó filmhez, márpedig a Das Boot minden idők egyik legnyomasztóbb háborús alapműve. Sellők a történelemben. Kivéve a militarista állatok számára, akikkel ezt nézeti meg az apukájuk először, a második 54. hadtest után pedig már 8 évesen teljesen természetes nekik, hogy egy magára valamit is adó férfi egy rendes háborúban bizony meghal. A fakó filmrészletekre épülő klip hosszas elemzésre inspirálna, hiszen a Kriegsmarine VII-es Ubootja a ficánkoló fűrészhallal valóságos legenda lett, de koncentráljunk inkább a zenére, hiszen évekkel berobbanása után is népszerű maradt, ami ma már szinte elképzelhetetlen.
És, vajon túlélik-e a küldetést? Talán igen, talán nem. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg a filmet.
Másfelől az aktív szonárok miatt csendben is kell maradniuk, hiszen akár egy hangos beszélgetésfoszlány is elárulhatja a tengeralattjáró tartózkodási helyét. Ettől a furcsa, néma, fenyegető atmoszférától vált meghatározó film a Das Bootból. Fokozza a hatást Jost Vacano kamerakezelése, amely a támadási jeleneteknél a rögzített állásból egy pillanat alatt gyors mozgásba vált át, ahogyan az egyik színész mögött végigszalad a keskeny folyosókon, át az alacsony ajtókon, a gépházon át a torpedókamráig. A vágás hasonló felfogással működik: Hannes Nikel komótos, az unalmat és az idő értelmetlen múlását ábrázoló snittjei hirtelen gyors, néhány másodperces képek kavalkádjába csapnak át egy-egy bomba robbanásakor. Említsük meg Klaus Doldinger szintén klasszikussá vált zenéjét is, amely kivételes érzékenységgel alkalmazkodik a hullámzó vizualitáshoz. A sellők legendája - Beszámolók, tények és magyarázatok!. A Das Boot csúcsjelenete kétségtelenül a tenger fenekén rekedt hajó legénységének küzdelmét és reménytelenségét ábrázoló szekvenciaköteg. A halál közelsége tapintható, van, aki feladja a küzdelmet, s itt első ízben láthatjuk azt is, amint a kapitány magába roskad, és addigi büszkesége döbbenetbe és teljes tanácstalanságba vált át.
Popkult | 2019-01-20 | Juhász Péter Ha akad bárki, aki jobban képes visszaadni a II. Világháború borzalmait, mint a németek kérem, szóljon! A Bavaria film világán felnőttek egészen biztosan tudnak néhány kivételesen erős mozit, amit a germánoktól kaptunk. A Sztálingrád például Joseph Vilsmaier rendezésében egyike ezeknek. Mégis a legismertebb film 1981-ben készült, és az a Wolfgang Petersen dirigálta, aki később Hollywoodban is sikeresen megvetette lábát a Vírussal vagy Az Elnök különgépével. A Végtelen történettel világhírnévre szert tevő rendező hozta tető alá a háborús filmek egyik legsúlyosabb, legnyomasztóbb darabját. Jürgen Prochnow nagy áttörését is jelentő, több órás klausztrofób dráma hatása annak realizmusából, kendőzetlenségéből fakad. A tengeralattjáró · Lothar-Günther Buchheim · Könyv · Moly. Itt nincs amerikai pátosz meg negédes csöpögő pillanatok Zewa softiesra kalibrált könnycseppeknek. Ebben a filmben a gépolaj torkot maró szaga, a tenger ereje és a háború végtelenségének idegőrlő jelenléte minden egyebet felemészt. Az alkotók is azt akarták elérni, a nézők átérezzék a háború valódi poklát a film megtekintése alatt.
A helyzet pedig akár percről percre változott. Az U-boot igencsak masszívnak bizonyult, de meddig? És van-e a rizikósabbnál is rizikósabb pillanat? A legénységgel a képzeletet is felülmúló dolgok történtek. Ilyen már tényleg nincs. Vagy még is? Sokszor pattanásig feszült a helyzet a szolgálat alatt, megállt a levegő a belső térben, s várták a megváltást. De nem adták fel egyszer sem, még reménytelenül is mentek előre. A túlélési esély kb. 30% körül mozgott, vagyis a tengeralattjárókon szolgáló legénység 70%-ára a biztos halál várt. A Hitleri propaganda ennek ellenére megnyert sok fiatalt, akik a hazájukért elvállalták a küldetést. Ezek az emberek főleg fiatalok, nagyon fiatalok voltak, akár még a 20-at sem töltötték be, s nem is igazán fogták fel, hogy az életüket kockáztatják. A Das Boot film szélesítette a látókörömet, egy újfajta szemszögből nyertem betekintést a II. világháborúba. Ajánlani tudom, de csak kemény idegzetűeknek, akik az idegőrlő jelenetek is jól viselik. A mozi egy 209 perces kemény, nyers valóság a német tengeralattjáró világháborús "életéről".
Vagy a mélységi töltések után Gibraltárról: "Úgy bámulom a mutatót, mintha magam sem hinném el: kétszáznyolcvan. Soha egyetlen hajó sem volt ilyen mély. "Friedrich Grad 1941. december 1-jén, 12:11 órakor írott magánnaplójában:" T = 135 méteres földön. Az U 96 7. járőrének ceruzával írt zöld oktávfüzetének 100 oldalán nincs utalás arra a súlyra, amelyet Lothar-Günther Buchheim a "Das Boot" -ban tanúsított magának. Sem az "öreg", a parancsnok iránti bizalmas közelség nem ismerhető fel, sem Buchheim aktív részvétele és aktív beilleszkedése az U 96 kialakított személyzeti struktúrájába. Az utolsó tengeren töltött nap kivételével, 1941. december 6-án, St. Nazaire partján. Friedrich Grade megjegyezte: "Offz. Találkozás délben! PK-t (Buchheim) ünnepélyesen átadják a "vezetésnek". Conn. Koktél, rummal, sziruppal és citromkivonattal keverve. "Lothar-Günther Buchheim számára az U 96 fedélzetén végzett szimbolikus becsületbeli cselekedet a tengeralattjáró háború értelmezésének egész életen át tartó értelmezésévé vált.
Kiáltott is azonnal a többieknek, akik közül egy gyorsan oda is sietett, s így már ketten gyönyörködtek a feléjük tartó különleges lényben, amíg az el nem tűnt a habokban. A matrózok leírása szerint a hableány hosszú fekete hajjal rendelkezett, s a felsőteste pontosan olyan volt, mint egy nőé, termete is egy átlagos emberéhez mérhető volt. Bőre hófehér volt, köldökétől lefelé pedig leginkább egy delfinre hasonlított azzal a különbséggel, hogy farka olyan pöttyös volt, mint a makréláé. A két szemtanú név szerint Thomas Hilles és Robert Rayner volt. Később, mikor a naplóra rátaláltak úgy vélték a történészek, hogy lévén, hogy Hudson tapasztalt tengerész volt, s jól ismerte embereit, amennyiben nem vélte volna tehát szavahihetőnek őket, nem fáradozott volna papírra vetni a velük történt eseményeket. A beszámolóból az is kiderül, hogy a legénység nagyon is jól ismerte a tengeri állatokat, a közelről is megvizsgált sellőnek minősített lénnyel azonban még soha azelőtt nem találkoztak. Ez is alátámasztja mindazt, hogy amit láttak tehát rendkívüli volt.
Íróka egy adagnyi, csak formákra szaggatott tésztához egy tojásfehérjéből készült pirosra színezett mázat keverek az alapnak, egy tojásfehérjéből kevert sűrűbb fehér mázat a díszítésnek, mindig alapozom, szebb is és finomabb is, a négy koszorúhoz mindenestől három tojás fehérjére, kb. negyven dkg porcukorra és citromlére van szükség, két tojásfehérjét kb. harminc dkg porcukorral robotgéppel egyneművé dolgozunk az alapmázhoz, ennek folyósabbnak kell lennie, hogy könnyen terüljön, akkor jó, ha sűrűn lefolyik a fakanálról, belecsepegtetünk citromlevet, a harmadik tojásfehérjéből a maradék kb.
Sajnos, nem található a keresési feltételnek megfelelő tartalom. Próbáljuk meg újra, más kifejezésekkel. Keresés:
Nehézség: Idő: Régebben én is hagyományos koszorúkat készítettem szalma vagy mohaalapra, termésekkel, szalagokkal. Az utóbbi években azonban jobban kedvelem a mézeskalácsból sütöttet. Miért? Mert jó illata van egészen karácsonyig, mert különleges, mert nem drágább, mint a többi koszorú, és mert…egyszerűen tetszik és kész. Készítéséhez mézeskalács-tészta, cukormáz, és karácsonyi kiszúró-formák kellenek. A képeken láthatóaknál én csillag formájúakat használtam. Kell egy "koszorúalap", ami egy kerek tortaformának megfelelő nagyságú kör, középen kivágva. Négy darab nagy csillagforma kiszaggatva és négy darab ugyanolyan, de akkora lyukkal, hogy a választott gyertyánk megálljon benne. Végül süssünk még hozzá négy darab kicsi formát (szívecskét, csillagot, virágot, amit kidíszíthetünk hópehelynek…vagy bármit, ami otthon akad). Ha minden részét kisütöttük, díszítsük ki kedvünk szerint! Adventi koszorú mézeskalácsból | Nosalty. Miután ezeken megszáradt a máz, ugyan ezzel a tojáshabbal össze is ragaszthatjuk őket. Arra figyeljünk, hogy hagyjunk időt az egyes elemek összetapadására, különben könnyen szétesik a művünk.
Tészta: A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze, majd a tésztacipót csomagoljuk folpackba és 30 percre tegyük a hűtőbe pihenni. A pihent tésztát tegyük sütőpapírra, majd nyújtsuk ki 5 mm vékonyra. Vágjuk ki az alapot, egy nagy körre lesz szükség: ehhez egy nagytányért vágjunk körbe, majd a közepébe tegyünk egy kistányért, azt is vágjuk körbe, hogy lyukas legyen a kör közepe, mint a koszorúnál. A maradék tésztát szúrjuk ki ünnepi formákkal (csillag, harang, fenyőfa). Dobostorta - gluténmentes blog: Adventi koszorú mézeskalácsból. Mindenképp legyen négy nagyobb forma, amelyeknek a közepét szúrjuk ki kör alakú szaggatóval (a méret a mécsesnek megfelelő legyen), idekerülnek majd a gyertyák. A koszorút és a kiszúrt formákat kenjük le felvert tojással, majd toljuk 180 fokosra előmelegített sütőbe 15 percre. Várjuk meg, míg teljesen kihűl a tészta. Cukormáz: A szobahőmérsékletű tojást verjük kemény habbá, utána adjuk hozzá a porcukor felét, verjük még 2-3 percig, majd a maradék cukrot is dolgozzuk hozzá. Utána a citromlevet is adjuk hozzá, még egy picit verjük a habot.
Bár a múltkori, vécépapír-gurigákból készített koszorú nagyon a szívemhez nőtt, azért a koszorútéma nem hagyott nyugodni. Mindenképpen szerettem volna egy olyan igazi, hagyományos típusút is készíteni, amit leginkább country-irányba szerettem volna elvinni. Aztán kigondoltam egy olyan változatot is, amin egy kicsit rajta van az angyalok érintése... és végül, ezután a két, nem különösebben újító stílusú koszorú után szerettem volna valami nagyon nem szokványosat is készíteni, úgyhogy ezt végül papírból hajtottam meg. Meg is mutatnám nektek ezt a három koszorút, ha nincs ellene kifogásotok:-) 1. Monokróm Ez készült utoljára, papírból. Nem mondom, hogy ezt tenném az ünnepi asztal közepére, de kísérletnek mindenképpen érdekes. Fekete-fehér mintás papírokból vágtam ki csíkokat különböző szélességben, harmonikaszerűen meghajtogattam őket, a végeket összeragasztottam, így alakultak ki a körök. A közepükbe ezüstpapírból kivágott hópelyheket ragasztottam, és az összes kört felrögzítettem egy feketére festett kartonkarikára.
Az adás-vétel rendben zajlott. " mateannazsofi
Először elkészítem a tésztát. A lisztet összekeverem a fűszerekkel, majd hozzádolgozom a vajat úgy, hogy morzsás állagú tésztát kapjak. Hozzáadom a mézet, és addig gyúrom, míg puha tésztát nem kapok (nekem volt már, hogy + egy evőkanál mézre volt szükség). Ha megvan a tészta két gombócba szedem, majd letakarva a hűtőbe teszem 30 percre. Fél óra elteltével lisztezett munkanapon nagyjából 6 milliméter vastagra nyújtom az egyik tésztagömböt. Szükségem lesz egy szabályos kör-alakú tésztára, úgyhogy rátettem a 20. 5 centiméter széles keverőtálat a tésztára, és körbevágtam késsel. Leszedem körüle a nyesedéket, sodrófára tekerem a tésztát és áthelyezem a sütőpapírral bérelt tepsibe. További 15 percre tepsistül hűtőbe teszem a tésztát, mialatt a sütőt is előmelegítem 180 fokra. 15 perc elteltével 10-12 percig sütöm a tésztát, majd kiveszem, 5 perc után leveszem sütőpapírostul a tepsiről, és hagyom teljesen kihűlni. Míg készül az első alapom, készítem a másikat. Ahogy az előbb, a másik tésztagömbből nyújtok egy ugyanakkora kört, mint az előbb, áthelyezem a sütőpapírral lefedett tepsire, és most jön a pohár!