80 évvel Hitchcock A Manderley-ház asszonya ( Rebecca) című filmje után, Ben Wheatley és a Netflix a lehetetlenre vállalkozott, amikor a film és a regény előtt egyaránt tisztelgő feldolgozást készített – a végeredmény tisztességes és szórakoztató lett, de sok tekintetben elmarad az "eredeti" mellett. Daphne du Maurier korának egyik legnagyobb hatású szerzője volt, aki számtalan témát adott a filmeseknek, köztük Hitchcocknak is. Az ő történeteiből készítette a direktor a Jamaica fogadó t és Madarak at is, de du Maurier ihlette meg az Unokatestvérem, Rachel több alkotóját és Nicholas Roeget is, aki 1973-ban a Ne nézz vissza! című modern klasszikust adta a világnak. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A szerző leghíresebb műve, A Manderley-ház asszonya című, 1938-as gótikus regénye, mely egyfajta modern verziója a múlt árnyaival küszködő, második feleség, Charlotte Brontë Jane Eyre -ben is megjelenő történetének. Csakúgy, ahogy az angol romantikus változat, úgy du Maurier regénye is számtalan mozgóképi, rádiós, színházi, sőt opera feldolgozást élt meg.
A Manderley-ház asszonya (Rebecca) 2020-as brit film Rendező Ben Wheatley Producer Tim Bevan Eric Fellner Nira Park Alapmű Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Műfaj romantikus film regény alapján készült film Forgatókönyvíró Jane Goldman Joe Shrapnel Anna Waterhouse Főszerepben Lily James Armie Hammer Kristin Scott Thomas Zene Clint Mansell Operatőr Laurie Rose Vágó Jonathan Amos Gyártás Gyártó Working Title Films Ország USA Nyelv angol Játékidő 121 perc Forgalmazás Forgalmazó Bemutató 2020. október 16. Korhatár Kronológia Kapcsolódó film A Manderley-ház asszonya (1940) További információk weboldal IMDb A Manderley-ház asszonya (eredeti cím: Rebecca) 2020-ban bemutatott brit romantikus-thriller, melyet Ben Wheatley rendezett, valamint Jane Goldman, Joe Shrapnel és Anna Waterhouse írt. A film Daphne du Maurier 1938-as azonos című regénye alapján készült. A főszereplők Lily James, Armie Hammer, Kristin Scott Thomas, Tom Goodman-Hill, Keeley Hawes, Sam Riley és Ann Dowd. Érdekesség, hogy ez a film már a híres regény (magyarul A Manderley-ház asszonya, de eredetileg Rebecca címmel jelent meg) immár többedik (pl.
Felvizezett klasszikus Frissítve 2020. október 23. 08:46 Publikálva 2020. október 22. 06:47 "Az éjszaka álmomban megint Manderley-ben jártam. Mintha újra ott álltam volna a vasrácsos kapunál, amely a felhajtóhoz vezet" - Daphne du Maurier 1938-as sikerregényének, A Manderley-ház asszonyának (eredeti címén Rebecca) ezen ikonikus nyitánya járhatott a Netflix döntéshozói fejében, amikor elérkezettnek érezték az időt a misztikus történet újbóli feldolgozásához. Ám az sajnos nem derül ki a 2020-as változatból, hogy mi értelme volt visszamenni Manderley-be. A sokadik adaptációról és kultikus filmek remake-jeiről szóló hírek hallatán sokat forgatjuk a szemünket, de ez még nem jelenti azt, hogy olykor ne okozhatnának ezek kellemes csalódást. Egy regény szinte végtelen értelmezési lehetőséget kínál, és a filmklasszikusokat sem kell szent tehénnek tekinteni, ha egy alkotónak akad egy érdekes új megközelítése. Nem kizárt, hogy a netflixes Rebeccát író Jane Goldman, Joe Shrapnel, és Anna Waterhouse, illetve a filmet megrendező Ben Wheatley (olyan filmek rendezője, mint a kultikus Halállista, az abszurd Vérturisták vagy a földön fetrengő akciójelenetei miatt emlékezetes Össztűz) tényleg úgy érezték, hogy tudnak valamit hozzáadni a jól ismert és sokszor feldolgozott történethez, de szándékukat nem sikerült közvetíteni a nézők felé.
A hősnő számára Rebecca azt testesíti meg, hogyan kell, hogyan érdemes nőnek lenni, milyen is az ideális nőiesség. Erre a kérdésre másfajta választ adunk ma, mint nyolcvan évvel ezelőtt, ezért is csüggesztő élmény, hogy Wheatley túlságosan hosszú ideig semmit nem kezd a regény könnyen aktualizálható társadalmi jelentésével. Fotó: Kerry Brown/Netflix Az új Rebecca kosztümös darab, ugyanúgy a harmincas években játszódik, mint az eredeti történet, és az alkotók komoly gondot fordítottak rá, hogy csakis gyönyörűen fényképezzék a glamúros díszleteket, ruhákat és tárgyi világot. A filmben minden annyira szép, az emberektől kezdve a borongós angol partvidéken át a monogramos batiszt zsebkendőkig, hogy csakhamar úgy érezzük, a Rebecca vagy kiábrándítóan üres, vagy ez a hamisan csillogó romantika valamiféle rendezői célt szolgál. Mivel a történet alapvetően a tökéletesség látszata és a reálisan megköthető kompromisszumok, a felvállalt élethazugságok közötti feszültségről szól, nem indokolatlan, ha szándékosnak véljük az olyan képeket, amelyeken mintha jelmezbe öltözött Instagram-influenszerek pózolnának egy gótikus múzeumban.