Mint említettük, az Assassin's Creed II majdnem 13 évvel ezelőtt jelent meg. Bár ez az opus nagyon jó játékmenetet kínált is, amikor megjelent, mostanra megöregedett. Pontatlanságokat találunk a mászásban, több mint alapszintű harcok, nem túl jó AI (különösen, amikor Ezio felismeréséről van szó, amikor éppen melletted áll)… A mi mai szemszögünkből nézve a játék tele van hibákkal, amelyek elég frusztrálóak lehetnek. Az érzékenységedtől függően akár arra is kényszeríthetnek, hogy letedd a konzolodat. De ha az ilyen játékmenet nem ijeszt meg, vagy ha természetednél fogva türelmes vagy, érdemes egy kicsit kitartani, hogy megszokd. Főleg, hogy a Brotherhood és a Revelations esetében ezek a hibák sokkal kevésbé vannak jelen. Ennek ellenére sajnálkozhatunk a fejlesztések hiánya miatt ezen a területen. Már a 2016-os PS4-es és Xbox One-os Ezio Collection verzió esetében is világos volt: többet vártunk az eredeti játékok remasterétől. Egy kis változtatás nem lett volna túl sok, és lehetővé tette volna, hogy ezek a címek jobban irányíthatóbbak legyenek, néhány egyéb, apró részletről nem is beszélve.
Számos felhasználó, köztük nem egy barátom mindmáig kedvenc asszasszinja Ezio Auditore da Firenze, akinek XV. század végi, XVI. század eleji élettörténetét egy végül trilógiává bővített második epizód során ismerhettük meg. Nos, a széria szempontjából – játékosszemmel nézve – igencsak szűknek számító idei esztendő sem múlhat azért el legalább egy felújítás piacra dobása nélkül, amelyhez éppen ez a három történet szolgáltat – ha nem is kiemelkedő vagy hiánypótló, de – remek alapanyagot. A The Ezio Collection alcímmel ellátott gyűjtemény a nevezett bérgyilkos teljes élettörténetét dolgozza fel, szó szerint a bölcsőtől a sírig. Ezt a három egészestés játékon ( Assassin's Creed 2, Brotherhood és Revelations) kívül a második epizód közvetlen előzményeit bemutató, élőszereplős, Lineage című, valamint a rettenthetetlen mester utolsó napjait elénk táró, animált, Embers névre keresztelt kisfilm jóvoltából teszi. Az utóbbi egyébként némi átvezetésül szolgál a 2, 5D-s mellékág-trilógia, a Chronicles első, Kínában játszódó részének történéseihez.
Jó pár videó kering az interneten, amiken láthatóak a játék durvább programozási hibái, és ugyan alapjában véve annyira nem rossz a helyzet, azt kell mondanom, hogy a pakk leggyengébb újrázása a második részé lett… Az Assassin's Creed-sorozatban legelőször a Brotherhood kapott többjátékos lehetőséget, ami teljes egészében kimaradt az Ezio-kollekcióból. Helyette megkaptunk minden extra, letölthető tartalmat, és a Lineage élőszereplős, valamint az Embers animációs kisfilmet. Előbbi Ezio történetének előzményeit mutatja be, főszerepben az édesapjával, utóbbi pedig a már megöregedett főhősünk utolsó éveire fókuszál. A filmes kezdeményezés, bár szuper ötlet volt, megvalósítás szempontjából már picit érthetetlen a következő megoldás: mivel egyik filmet sem tudjuk menet közben megállítani, elindítás után kénytelenek vagyunk egy ültő helyünkben végignézni őket, ami valljuk be, nem túl kényelmes. A The Ezio Collection biztosan nem kerül be a "legjobban remasterelt" játékok közé. Sajnos technikailag egy nagyon minimalista polírozást kaptunk, viszont a kiadás javára válik, hogy a játék hangulata és a benne található tartalmak még mindig képesek hosszú órákra lekötni a műfaj kedvelőit.
Minden ráncmentesen fut 30 fps sebességgel, mindezt úgy, hogy közben a textúrák, a növényzet és egyéb részletek csak azok közelébe érve töltődnek be. Azt pedig, hogy mindkét említett kisfilm igencsak szaggat lejátszás közben, már csak zárójelben jegyzem meg. Visszaolvasva az előző sorokat, talán kicsit szigorúbb voltam a The Ezio Collection véleményezésekor, mint szerettem volna. Alapjában véve egy nagyon korrekt kis gyűjteményt kaptunk, amely a legújabb konzolok tulajdonosait ismerteti meg az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb videojáték-franchise-ának talán legfontosabb mérföldköveivel, és egyik neves alakjának élettörténetével. A nem kifogástalanul sikerült ráncfelvarrás miatt azonban nehezen tudom némi keserű szájíz nélkül tudomásul venni, hogy egyik kedvenc szériám három kiváló epizódja immár a legújabb erőműveken is elérhető. Slussz. ■ értékelés Assassin's Creed: The Ezio Collection Pozitívumok Az Assassin's Creed aranykora egy korongon. Kellemesen nosztalgikus élményt nyújt azoknak, akik ismerik az eredeti kiadásokat.
Az Ezio-trilógia másik óriási fórja a helyszíneinek a kidolgozottsága: a második rész Firenzéje és Velencéje, a Brotherhood Rómája és a Revelations Konstantinápolya mind lélegző, fortyogó, bűzlő-napsütötte bugyrok, ahol élmény elveszni, vagy szimplán a tetőkön menekülni is – az Ezio-trilógia városainak megtervezése és kivitelezése megkapó ügyességgel tereli el a figyelmet arról, hogy ma a klasszikus látvány azért nem üt nagyot. A trilógia felújított változata mindhárom játék felbontását 1080p-re pumpálja fel, ez érezhetően javít a korábban helyenként akár elmosódottnak, kontraszt-szegénynek is nevezhető vizuális megvalósításon. A képkocka-túlcsordulás, a screen tearing továbbra is gyakran előfordul, és az, hogy a fejlesztők 30fps-nél szabtak sebességhatárt, csalódás – ráadásul a framerate még most, az újgenerációs konzolokon is belassul időnként, elsősorban a tömegjelenetekben. Hiszen a játékok kódján lényegesen nem javítottak, és a grafikán elvégzett plasztikai műtét is minimális. Az 1080p mellett változtattak ugyan a bevilágítási sémákon, felerősítették a színeket, valamint javítottak a shadereken, de ennyi.