A pasadenai Norton Simon Múzeum, ahol a festmények több mint 30 éve találhatók, a festmények jogos tulajdonosa - áll az ítéletben. A két német reneszánsz remekművet, Ádámot és Évát (vélhetően hasonló sorozatból) a nácik lefoglalták a második világháborúban. (Forrás: Wikimedia Commons) Egy bíró egy dél-kaliforniai múzeum mellett döntött annak a 10 évig tartó jogi csatájában, amely két német reneszánsz remekmű tulajdonjoga miatt esett a nácik által a második világháborúban. John F. Walter amerikai járásbírósági bíró a múlt héten kimondta, hogy a pasadenai Norton Simon Múzeum, ahol Ádám és Éva festményei több mint 30 éve találhatók, jogos tulajdonosa a két életnagyságú olajfestményes festménynek. A múzeum a vita középpontjában a tényeket és a törvényeket figyelembe véve nevezte a döntést - jelentette hétfőn a Los Angeles Times. Marei von Saher azt állította, hogy a festményeket apósától, a holland zsidó műkereskedőtől, Jacques Goudstikker-től foglalta le, miután családja elmenekült Hollandiából a holokauszt idején.
Az eredeti hársfatábláról nagy munka volt eltávolítani a fenyőfából készült, később ráépített parkettarendszert, majd a hiányokat az eredetihez legközelebb álló hársfával pótolni. Minden repedés szintbe lett hozva és külön-külön, helyes pozícióban rögzítve lett. A fatáblák végül visszanyerték természetes ívüket, amely mozgásuk szempontjából – lévén a fa "élő" anyag, természetes tágulással és zsugorodással a környezeti páratartalom- és hőmérséklet változás hatására – a legkedvezőbb volt számukra. A szakemberek új, könnyű rögzítőrendszert terveztek és építettek a festményeknek, így állapotukat (a megfelelő mértékű természetes mozgás mellett) stabilizálni lehetett. A famunkákat Nagy Béla fakonzervátor végezte. Az esztétikai helyreállítás a több helyen hiányzó krétás alapozás pótlásával kezdődött, majd lakkozást követően retussal folytatódott. Sima, feszes, felületbe nem könnyű észrevétlenül beilleszteni a retust, de az eredmény végül tökéletes lett, Ádám és Éva alakja újra régi pompájában látható.
(Forrás: Wikimedia Commons) A Norton Simon azt állította, hogy legálisan szerezte meg a műveket az 1970 -es években az orosz arisztokraták leszármazottjától, akiket a Szovjetunió tévesen vette át az 1920 -as években. Az idősebb Lucas Cranach 1530 körül festette a műveket. 1971 -ben a múzeum 800 000 dollárért vásárolta meg őket, ami ma körülbelül 4, 8 millió dollárnak felel meg. 2006 -ban 24 millió dollárra becsülték őket. Az emberiséget a bibliai bukás előtti baljós pillanatban ábrázoló festmény tulajdonosi csatája is az emberiség történelmének bizonytalansággal teli időszakára mutat: egy 20. századi Európára, amelyet háború pusztított. A vita az egyik a sok közül, amely az elmúlt években merült fel a nácik által kifosztott értékes műalkotásokkal kapcsolatban. A bíró elmondta, hogy mivel Goudstikker műkereskedése úgy döntött, hogy a háború után nem kéri a kárpótlást a művekért, családja ezzel lemondott a művészet iránti igényéről. Nyilvánvalóan von Saher asszony csalódott a bíróság döntése miatt - mondták a Timesnak adott nyilatkozatában jogi cégének képviselői, akik fellebbezni szándékoznak a döntés ellen.
Kritizálták azt a jogi indítványt is, amelyet a múzeum jogi csapata váltott velük, és bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy von Saher apja a náci párt tagja volt. Ezen információk felhasználása von Saher asszony hiteltelenítésének megkísérlésére nem más, mint egy gusztustalan eszköz, amellyel elkerülhető a felelősség azért, hogy megtagadja a férje családjából vitathatatlanul eltulajdonított művek visszaállítását - mondta az ügyvédek.