vagy nyugatabbra vándorlás és életmódváltás (a későbbi magyarok áttérése a nomád állattartásra) vagy északabbra kellett költözni a korábbi életmód megőrzése érdekében (obi-ugorok). A nyugatra vándorlók érkeztek Baskíriába, a Volga és az Ural közötti területre. A vándorlás során iráni népekkel, Baskíriában török népekkel kerültek kapcsolatba. Terjed a vashasználat, kialakul a katonai szervezet + íj, nyíl, pajzs, rövid kard, lándzsa, lemez- és bőrpáncél Kereskedelem kialakulása, feltételezhető a vaspapucsos faeke használata, ami a földművelés kezdeteire vall. Julianus barát a XIII. században a Magna Hungaria nevet a térségnek, itt kereste a magyarok rokonait. 5. Levédia 600 körül délkeletre vándorolnak és a VIII. században a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek a Volga – Don – Donyec és az Azovi-tenger által határolt területen A földművelésre lett a hangsúlyos + a kertgazdálkodás, gyümölcstermesztés. A baromfitartás elterjedése részben letelepedett életet éltek. Kazár hatásra alakult ki a kettős fejedelemség: kende/kündü a szakrális, a gyula pedig a kormányzati katonai vezető lehetett a források szerint.
A magyarok bejövetele idején a Kárpát-medence három birodalom végvidéke: északon, a Lajta vidék a morva állam, a Duna vonaláig Pannonia a keleti frank őrgrófság határtartománya, míg a Tiszántúl déli része a bolgárok államához tartozott.
A magyar sereg vezetőit – Bulcsú, Lél ( Lehel), Súr – Régensburg ban felakasztották (Lehel mondája). 970. Arkadiupolisz: vereség a bizánci seregektől, a kalandozó hadjáratok véget értek. A kalandozások általános jellemzői: Keretei: a IX. század ban az egész törzsszövetség képviseltette magát a harcokban; a X. század i kalandozó hadjáratok már inkább csak törzsi jellegűek voltak. Résztvevői (kétféle nézet): hivatásos harcos középréteg; elszegényedett szegény pásztorok. Harci taktika: a könnyűlovas magyar harcosok megfutamodást színlelő cselvetése, majd az így fellazult lovagi hadrend lehetőséget teremtett a lovagsereg bekerítésére, már jóval a honfoglalás valószínűsíthető időpontja előtt; a kalandozásoknak véget vető vereségek egyik fő oka az lehetett, hogy az ellenfelek kiismerték a magyarok harcmodorát. Zsákmány: a magyarok mindent vittek, amit lehetett: rabszolga, nők, arany, posztó, ló stb. ; később előtérbe került az adóztatás. Források: Liutprand cremonai püspök ( X. század) leírása a németországi hadjáratokról: a magyarok kegyetlen gyilkosok; adófizetésre kényszerítették a meghódított területek lakosságát.