Kántor értéséhez különös muzikalitás, nosztalgia-igény szükséges. Olyan ez a költészet, mint a medvecukor. Régi íz, amely még régebbi ízeket idéz fel. Édeskés alapvetően, de közben az ánizs keserű, hogy mást ne mondjunk, ironikus mellékízt kölcsönöz. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA. Kántor Péter Dunánál lakik. Ez az életrajzi tény mint verstéma és mint poétika is megjelenik a költészetében. Mintegy keresztülfolyik rajta. Folyami költő, ahogyan egyik meghatározó versében mondja: "45 éves folyami költő vagyok. / Bármit jelentsen is ez, / számolni kell vele, / ha másnak nem is, / legalább nekem. " Kántor pedig számol is. A Megtanulni élni – versek 1976-2009 címet viselő összegyűjtött válogatáskötet szemléletesen mutatja ennek a költészetnek a folyamait, kanyarulatait, tetőpontjait és torkolatait. A gyűjtés és a válogatás egyaránt jellemző a kötetre. Egyfelől Kántor Péter tüzetesen végigolvasta eddigi szövegeit, másfelől okosan és határozottan meg is rostálta azokat. A végeredmény pedig ismétlések nélkül, vagy éppen tudatos ismétlésekkel mutatja meg a Kántor-poétika legjelentékenyebb tendenciáit.
A Kántor-elégia hitelességét az önirónia adja, ironikus önszemlélet nélkül ugyanis ez a folyami líra állóvíz lenne. Ezzel tisztában van Kántor is, az Összeáll című vers zárlata a következő: "mint egy 1965-ben készített kád víz, / ami nem folyik el és ki se hűl. " Ebben a reprezentatív válogatásban a versek nem a korábban megjelent kötetek szerint tagolódnak – e sorok írója legalábbis nem tudta kiolvasni a Kántor-költészet történetiségét. Nem vett észre éles váltásokat, váratlan cezúrákat. Sokkal inkább a csiszolódás, a formálódás, a lekerekedés, a lassú zajlás, halk átmenet jellemzi Kántor költői fejlődését. Még egyszer visszaúszva a bevezető Duna-metaforájához: Kántor költészete folyamatosan csiszolja emlékeit és verstárgyait. Verstárggyá alakítja emlékeit. Ebből a szempontból is beszédes az első kötet címe: Kavics. Véletlenül sem kő, hanem kavics. A kavics motívuma, mellyel az első kötet indul, az utolsó, tavaly megjelent kötetben ( Trója-variációk) is visszatér: "A romlandó és illékony valóság / sodrából olykor kiszűrsz valamit, / fölé hajolsz, faggatod, dugdosod / fiók mélyére, memóriazsákba, / hátha megszólal neked és elmagyarázza / magát. "
Így például a Fodor Géza emlékére írott gyászvers, az À la recherche des belles vacances, vagy A Kapitány lánya fordítása közben született Puskin és Puskin illetve a Puskin meséje a madarakról című szövegek. És ki tudja, hogy a lezárt Margit-hídról nem éppen most születik-e egy vers? A kötetből kikristályosodnak Kántor fontos művei, ebből kifolyólag pedig a kopottabb tónusú, ügyetlenebb versek elhalványulnak. De valahogy így lesz otthonos-kántoros az egész. Akik szeretik ezt az egyszerre játékos és egyszerre nagy tétekben játszó költészetet, azoknak tetszeni fog a Megtanulni élni. "Tegyük fel, mégis úgy volna, / hogy az ember csak odamenne, / ahol a Menny és Pokol lenne, / az Oktogonon vagy a Köröndnél, / s egy nyájas öreg Úr szólna: / Na, Kántor fiam, döntöttél? / Mintha múlhatna bármi ezen! / S akkor én, végre, nagy nehezen: / Balassi-Stollár sarok, Uram. / S akkor ő: Of course! Hát persze! " Menny, pokol, Oktogon, Körönd – ezek a terek egybenyílnak Kántor költészetében, a középpont pedig mindig a Balassi-Stollár sarok.