A Wall Street pillangói (Hustlers) szeptember 26-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Pozitívum Jennifer Lopez karizmája és ruhatára Az összes korhű sláger Az "akció"jelenetek Negatívum A túl szentimentális lezárás Szájbarágós helyzetmagyarázás Végszó Ahhoz képest, hogy A Wall Street pillangói a világválság hatásaival és a sztriptíztáncosok életével foglalkozik, meglehetősen könnyed és kifejezetten vicces alkotás, ami ettől még nem vonja rózsaszín ködbe a valós eseményeken alapuló bűnügyi történetet - még ha a kelleténél egy picit többet is mentegeti a főhőseit. Klassz Ezek a pillangók megeszik a farkasokat reggelire.
Hungler Tímea Egy újságcikk szolgált apropóként Lorene Scafaria ( Míg a világvége el nem választ) új mozijához, A Wall Street pillangói hoz, amely egy nőkből álló New York-i bűnbanda tündöklésének és bukásának története, erős társadalmi és feminista üzenetekkel. Az eseményeket végig Dorothy, színpadi nevén Destiny (Constance Wu), az egyik sztripper szemszögéből követhetjük nyomon – ő ad interjút a születendő cikk szerzőjének (Julia Stiles), és meséli el a banda, valamint egy női barátság történetét. Ez a barátság Dorothy és a mentora, Ramona (Jennifer Lopez) között szövődik – utóbbi annak a, brókerek és bankárok által látogatott manhatteni klubnak a tündöklő csillaga, ahol Dorothy dolgozni kezd, hogy valahogyan fedezni tudja saját és nagymamája megélhetési költségeit. Sokáig minden flottul megy, a lányok degeszre keresik magukat a pasik vágyain, egészen 2008-ig, amikor is beüt a gazdasági világválság, és a sztriptízbár ugyanolyan recesszióba süllyed, mint a látógatói körét jelentő Wall Street.
Hiába a tökéletes alapanyag és néhány vagány, lendületes jelenet, A Wall Street pillangói nem lesz a női gengszterfilmek Keresztapája. Megérkezett a mozikba Lorene Scafaria A Wall Street pillangói (Hustlers) című rendezése, ami egyszerre több divatos trendet és izgalmas műfajt igyekszik ötvözni. Alapvetően gengszterfilmről beszélünk, méghozzá a kortárs tendenciáknak megfelelően női hősökkel dolgozó gengszterfilmről (vö. : Nyughatatlan özvegyek; The Hustle; A bűn királynői), de az egész történet egy oknyomozó riporton keresztül tárul fel, vagyis flashbackekből építkezik a cselekmény. A film szinopszisa szerint néhány éjszakai klubban dolgozó táncosnő eldönti, hogy kezébe veszi saját sorsát és a mindennapos megaláztatások és kiszolgáltatottság után kuncsaftjaikat kihasználva saját pénzre tesznek szert. Leitatják a kiválasztott urakat, majd a kontrolljukat vesztett állapotban lévő személyek "beleegyezésével" minden pénzt lehalásznak a kártyájukról. Hogy súlyt adjanak a kapitalista világ vélt igazságtalanságai ellen fellázadó csoportnak, több karakteres közéleti-popkulturális figurát is castingoltak az alkotók, a társaság magjának tekinthető négyesbe válogatták Jennifer Lopezt és Cardi B-t, akik tökéletesen megállják a helyüket a táncparketten és a kamera előtt is.
Pressler 2015-ös cikke egyfajta modern kori Robin Hood-történetként ír a két nő vezette csalássorozatról. Roselyn Keo Keót a filmben Constance Wu alakítja. Barbash mellett ő volt az egyik vezetője az előre megtervezett lopásoknak, amiből annyi pénzt szedtek össze, hogy abból telepakolhatták a gardróbjukat dizájnercuccokkal, garázsukat pedig luxusautókkal. 2014-ben azonban, miután kiderült, hogy honnan és hogyan szerezték a pénzt, Keo vádalkut kötött. Ahogy akkoriban Presslernek elmondta: Belegondoltam, és rájöttem, hogy a lányok közül én vagyok az egyedüli, akinek van agya, gyereke és jövője. Hogy ő mit árult el cserébe azért, hogy ne menjen börtönbe, az pontosan nem derült ki, mindenesetre öt év próbaidővel megúszta. Most épp próbálja újra felépíteni az életét lányával együtt, ehhez pedig elég nagy segítség számára a film, amit ügyesen ki is használ. Ennek örömére ugyanis írt egy könyvet The Sophisticated Hustler címmel, amiben nem a filmben is látható történetre koncentrál, hanem inkább bemutatja egy sztripper hétköznapjait.
Teljesen üres, steril, egysíkú és sok tekintetben visszataszító tevékenység folyik a cselekmény fő helyszínéül szolgáló éjjeli bárban, semmilyen tartalom nincs a látszat mögött. Hasonló erővel sikerül átadnia a filmnek, és ebben a tekintetben tényleg valami meglepőt mutat, hogy mennyire sorsszerű hőseinknek az élete. A vágyak szintjén nagyon konkrét ambíciókat dédelgetnek, például egy saját ruhamárkát, floridai házat, és hogy egyetemre mehessen a gyerekeik, végül azonban a gengszterfilmek klasszikus végzete őket is eléri. Bátorságuk eleinte eredményt szül, mértéktelenségük viszont magában hordozza a bukást is. A legnagyobb probléma, hogy hiába szakítanak hatalmas pénzeket, azt egyáltalán nem fektetik be semmibe. Végeláthatatlan jelenetek sorakoznak, amikben hőseink ruhát néznek, cipőt vásárolnak, bundát ajándékoznak egymásnak, csilivili nyakláncot rendelnek és hasonló javakra költenek felfoghatatlan pénzeket. Egyre gátlástalanabbá váló módszereik és töménytelen falánkságuk jegyében pedig egyre kevésbé válik azonosulhatóvá gazdagok iránt érzett dühük.