A műfaji és személyes terheket nyögő kollégákkal ellentétben Soderbergh úgy csinál, mint aki csak úgy mellékesen, könnyű kézzel odaken egy kis múltidéző alvilági mókát, mert épp ehhez érez kedvet. Nincsen semmi elviccelve, komoly képpel ver át mindenki mindenkit, hogy utána megint átverjen mindenki mindenkit, majd még egyszer, mert ez itt így szokás. Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető. Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be! A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Árva brooklyn kritika v. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
Ettől még remekül játssza, mégis zavaró a végeredmény. Ugyanez igaz a filmre is. Közelről nézve mindenhol azt látjuk, hogy a részletek a helyükön vannak (igaz ez a díszletre, a jelmezre, a szerepekre választott színészekre), a végén viszont csak egy lassú, vontatott nyomozást kapunk, túl sokáig húzott fonalszállal. Joker (2019) - kritika | Filmezzünk!. A filmet eredetileg január 16-án mutatta volna be a magyar mozikban a forgalmazó InterCom, de végül bizonytalan időre elhalasztották a premiert.
Ugyanis a sztori szinte teljesen érdektelen, egy akciómentes politikai krimi-noir, és az igazi potenciál magában Lionel karakterében rejlik. A "legkisebb fiú" archetípusa, aki elveszti az "apját" (Minnát) – akinek ruháját magára is ölti, ezzel szimbolikus átvéve a szerepét –, és küldetése, hogy kiszabadítsa a "sárkány" (Alec Baldwin mint Moses Randolph) karmai közül a "hercegnőt" (Gugu Mbatha-Raw mint Laura Rose). És ezzel a felállással még abszolút semmi gond nem lenne, de nem hoz semmi újszerűt a megvalósításba. A feszes tempó és az izgalom helyett az érzelmekre alapoz, a fontos, látszólag központi társadalmi problémákat felváltja az individuum küzdelme, így a ránézésre nemesebb, nagyobb volumenű céltól eljutunk a magánélet gondjaihoz. FilmVilág. Ezek még csak-csak össze is függnek, de a hős motivációja megváltozik, ami nem igazán tesz jót a nyomozósdinak. Emiatt a kettős motiváció nem egymással párhuzamosan, hanem egymás után van jelen, és nem találja az egyensúlyt az izgalom és a romantika között, ahogy a komolyság és a humor között sem.
Norton várostervező nagyapja is találkozott vele és azt mondta róla, hogy a legveszélyesebb ember Amerikában. A piszkos üzelmeket már elég sok filmben elsütötték, így a cselekményt elsősorban az teszi érdekessé, hogy Lionel valójában született detektív, akinek betegsége ellensúlyozására átlagon felüli a memóriája és az elemzőkészsége, emellett jók a megérzései és a szerencse sem kerüli el nagyívben. A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - Hogyan neveljünk pitchet? - ÁRVA BROOKLYN (2019) kritika. Ahogy haladunk előre az időben, úgy göngyölíti fel az ügyet és tesz tanúbizonyságot újabb és újabb képességekről, melyek elengedhetetlenek ehhez a szakmához. A sztori minden keserűsége ellenére a komikumot éppen a betegsége jelenti, hiszen a nyomozás közben gyakorlatilag lehetetlen láthatatlanná válnia, kényszeres mozgása és beszéde miatt soha nem tud, soha nem fog tudni elvegyülni. Betegsége ugyanakkor a fegyvere is, hiszen a legtöbben lesajnálják vagy kinevetik, komolyan szinte senki nem veszi és ugye ennél idegesítőbb, amikor kiderül, hogy egy bolondnak vélt valaki jár túl a rosszfiúk eszén.
Edward Norton különleges és szellemes thriller/noir filmje, Torontói és New Yorki Filmfesztiválon már bemutatkozott és hamarosan a magyar Titanic Filmfesztiválon is debütál. A rendező/főszereplő mellett a népszerű regény alapján készült film további szerepeiben: Bruce Willis, Alec Baldwin, Willem Defoe, Gugu Mbatha-Raw és Leslie Mann. Mit tehet egy brooklyni árva az '50-es években, ha megölik a mentorát, az ócska magándetektívet, aki valaha befogadta, felnevelte és a munkatársául fogadta? Természetesen a titokzatos elkövetők nyomába ered: és különös, veszélyes meg furcsa kalandjai közben észreveszi, hogy lassanként igazi kemény magándetektívvé válik. Lionel Essrog (Edward Norton) felnő a feladathoz. Minden az ellen szól, hogy bármi is sikerüljön neki az életben, és mégis kiállja a próbát. Életben marad, miközben keresztülverekszi magát Brooklyn dzsungelén: a különféle maffiákon, kábítószerárusokon, titokzatos jazzklubokon, elegáns éttermeken és furcsa embereken. Olyan titkokat fedez fel, amelyeket addig senki nem tudott – és néha még azt is eléri, hogy végighallgassák, amit nagyon el akar mondani.
A mindig csodás Willem Dafoe például nagyjából háromszor annyi játékidőt kap, mint amennyit a karaktere megérdemelne, a szintén remek Leslie Mann-nel viszont nem tud mit kezdeni a film. Ehhez adjuk hozzá a tényt, hogy már 5 perc után tudjuk, ki a rosszfiú, illetve a meglehetősen hosszú játékidőt, és kapunk egy rendkívül míves, nagyon szerethető, de elég lassú, helyenként ritmustalan, időnként "túlbeszélt" és túlontúl kiszámítható produkciót, amit sok ponton csak Norton karizmája ment meg attól, hogy unalmas legyen. Ki tudja, talán 15 perc kivágásával teljesen más lett volna a végeredmény…