A marxista történetírásban objektív szükségszerűségként leírt bolsevik zendülés nyomán kiépülő monolit diktatúra a huszadik század egyik legzsarnokibb rendszerévé nőtte ki magát, amelynek alapjait Vlagyimir Iljics Uljanov, a felvett mozgalmi nevén Leninként ismertté vált hivatásos forradalmár rakta le. Visszatért Oroszországba a cári család archívuma Száz évvel a cári uralom megdöntése, a bolsevik hatalomátvétel után visszatért Oroszországba a Romanov család archívuma, amelyet kiállítottak a Szentpétervár melletti Carszkoje Szelo múzeumában. A háború urai. Oroszországban száz éve döntötték meg a cári rendszert Száz éve, 1917. március 12-én (az Oroszországban akkor használt Julián-naptár szerint február 27-én) a hetek óta tartó sztrájkokat és tüntetéseket követően az orosz parlament, a Duma átvette a kormányzást II. Miklós cártól, ugyanezen a napon megalakult az alulról szerveződő tanácsokat tömörítő Pétervári Szovjet. Az uralkodó három nappal később lemondott, ezzel lezárult a cárizmus korszaka, győzött a polgári forradalom.
Az 1906-ban kinevezett új miniszterelnök, Pjotr Arkagyevics Sztolipin lehetett volna az utolsó reménye Oroszországnak, aki reformjaival megmenthette volna a roskadozó cári birodalmat. De a minden ésszerű újítástól visszakozó, ellenséges körök, a titkosszolgálat segítségével egy színházi előadáson meggyilkoltatták Sztolipin miniszterelnököt. A tehetséges politikus kiiktatásában érdekelt volt ellenfele, az uralkodói családban egyre nagyobb befolyással bíró Grigorij Jefremovics Raszputyin is. II. Miklós, az utolsó orosz cár – egy uralkodó tragikus története Magyar Éremkibocsátó Kft. - Érmék és emlékérmek hivatalos forgalmazója!. Az orosz történelem egyik legtitokzatosabb és legelellentmondásosabb alakja 1904-ben került a szentpétervári udvarba, a vérzékenységben szenvedő Alekszej cárevics gyógyítása végett, és egészen 1916-os meggyilkolásáig – a cár rokonai tették el láb alól – befolyása alatt tartotta az uralkodói párt, különösen Fjodorovna cárnét. A sarlatán Raszputyin működésének nagyban köszönhető, hogy a bolsevikok később magukhoz ragadták a hatalmat. Oroszország külpolitikája, nagyhatalmi törekvése, miután a Távol-Keletről kénytelen volt lemondani, a pánszlávizmus eszméjére hivatkozva Balkán, ott is elsősorban a lőporos hordót jelentő Szerbia felé fordult... A cár és családja Az I. világháború kirobbantásában tevékeny szerepet vállalt az orosz külpolitika és titkosszolgálat.
fordítások II. Miklós orosz cár hozzáad Nicholas II of Russia Származtatás mérkőzés szavak 1906-ban II. Miklós orosz cár titkos ügynököt küldött Kínába, hogy információkat gyűjtsön az ottani modernizációról és reformokról. In 1906, Tsar Nicholas II sent a secret agent to China to collect intelligence on the reform and modernization of the Qing dynasty. WikiMatrix 1905-ben II. Miklós orosz cár meghívta Papust Carszkoje Szeloba, hogy tanácsot kérjen a belföldön kialakult forradalmi mozgalmakkal kapcsolatos nehézségei miatt. In 1905, Tsar Nicholas II of Russia invited Papus to Tsarskoye Selo to ask for advice on domestic difficulties that he was facing with revolutionaries. Egy II. Miklós orosz cárhoz írott levelében II. Ii miklós orosz cár Stock fotók, Ii miklós orosz cár Jogdíjmentes képek | Depositphotos®. Vilmos német császár kifejtette: "A jövő Oroszországa előtt álló nagy feladat az ázsiai kontinens megművelése és Európa védelme a Nagy Sárga Faj támadásaival szemben". In a letter to Tsar Nicholas II of Russia, Kaiser Wilhem II wrote: "It is clearly the great task of the future for Russia to cultivate the Asian continent, and defend Europe from the inroads of the Great Yellow Race".
Ha a cári család összes tagját megölték, akkor hogyan bukkanhatott fel a család egyik hercegnője, Anasztázia mégis évekkel később Berlinben? Az orosz történelem egyik legismertebb konteója mind a mai napig foglalkoztatja az embereket. Milliós kivégzésekkel az osztályellenség ellen Száz éve, 1917. december 7-én írta alá Lenin az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra elnevezésű, a történelmi köztudatban Cseka néven ismertté vált szervezet felállítását elrendelő dokumentumot. Az eredetileg rendfenntartás céljára létrehozott és kezdetben még csak alig negyven főből álló szervezet az 1918 augusztusától kibontakozó vörös terror motorjává, és a bolsevik diktatúra legrettegettebb elnyomógépezetévé nőtte ki magát.
Kun Miklós munkássága szerint a parancsot kiadót majd' mindegyike erőszakos halált halt. A cár kivégzését elrendelő legtöbb szovjet politikus szintén erőszakos halállal halt meg. Vojkovnak, akit lengyel nagyköveti poszttal kívántak megjutalmazni szerepe miatt, egy Koverda nevű monarchista tiszt végzett. Ugyancsak lelőtték az uráli bolsevikok vezetőjét, Beloborodovot, aki rövid ideig belügyminiszter volt. Õt 1930-ban végezték ki mint trockitát. Szintén kivégzőosztag előtt végezte a cárgyilkosságban fontos szerepet betöltő Szafarovnak, aki Nagyezsda Krupszkaja, Lenin élettársának unokaöccse volt.
Miklós engedélyezte a "félparlamentként" funkcionáló Duma további működését, de a hatalomgyakorlás továbbra is a cári önkényen alapult. A rendszert azonban egyre több kihívás érte, az ország forrongott, terjedtek a demokratikus eszmék, de a "lázadásokat" akár fegyverrel is letörték. Sorra alakultak a pártok, a szociáldemokraták (OSZDMP) mellett létrejött a narodnyikok eszméit felvállaló, baloldali szociálforradalmár (eszer) párt, a liberális kadet párt és az alkotmányos monarchista oktobrista párt. Oroszország 1914 nyarán az antant oldalán lépett be az első világháborúba. A helyzet furcsaságát jellemzi, hogy a gazdasági érdekek minden mást felülírtak: bár ellenfele a fronton Németország volt, az orosz-német gazdasági kapcsolatok egy része továbbra is fennmaradt. A háború orosz részről rengeteg emberáldozattal járt, és katonai téren kevés sikert hozott. A hátországban élelem- és nyersanyaghiány alakult ki, és mivel a munkások és parasztok nagy részét a frontra küldték, a gazdaság még épen maradt részei is működésképtelenné váltak.