Adóigazgatási Szakügyintéző Fizetés

Skandináv Krimik Netflix

Sunday, 07-Jul-24 10:39:37 UTC

Az elmúlt években szerencsére mintha alábbhagyott volna a lendület az irodalomban és a mozgóképes alkotásokban is, ami jótékonyan tompította a skandináv krimi-túladagolást, vélhetően ez is közrejátszik abban, hogy a Netflix új sorozata olyan élmény, mintha az ember egy rég nem látott, kedves ismerőssel találkozna. A gesztenyeember a példa rá, hogy a skandináv krimik nem fulladtak ki, de nagyon jót tett nekik a takarékláng. A kérdés, hogy a Netflix és a streaming-ipar mit tesz majd a sorozat nézettségi adatait látva: futószalagon gyártja-e a skandináv krimiket, vagy tiszteletben tartja annyira a műfajt, hogy ne áldozza fel a minél nagyobb nézőszám elérése érdekében? A gesztenyeember (The Chestnut Man), 2021, hat epizód, Netflix. 8/10 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Skandináv sorozatok • Filmsor.hu. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

  1. Borzongató a Netflix legújabb skandináv horrorja | Kritika: Vörös pont | Mafab.hu
  2. Gyilkosság (The Killing) – Egy sorozat a skandináv hangulatú krimik kedvelőinek (Magazin) – TH.Post
  3. Skandináv sorozatok • Filmsor.hu

Borzongató A Netflix Legújabb Skandináv Horrorja | Kritika: Vörös Pont | Mafab.Hu

A sorozat története szerint 1999-ben nyomtalanul eltűnik 21 végzős középiskolai diák. Az egyik diák húgát, Astridot (Danica Curcic) akkor és azóta is mindenféle látomások gyötrik és egy furcsa telefonhívást követően (mindössze 3 gyerek került elő, ezek egyike hívja fel) úgy dönt, hogy saját maga jár utána, hogy mi történt a nővérével és ahogy az lenni szokott: nem túl sok jóval kecsegtet az az út, amiben megismeri testvére, Ida (Karoline Hamm) és osztálytársainak az eltűnése mögötti felkavaró igazságot. Gyilkosság (The Killing) – Egy sorozat a skandináv hangulatú krimik kedvelőinek (Magazin) – TH.Post. A Napéjegyenlőség mindössze hat részes, így akár egy délután alatt is ledarálható darab, a sztori pedig adja is, hogy egyben daráljuk le, hiszen rendkívül sűrű és kellően fordulatos ahhoz, hogy berántsa a nézőt. A köznyelvben hamar a dán Dark-ként terjedt el bemutatása előtt, és valóban is hasonlóság a két sorozat stílusában, de ez a nyomasztó atmoszféra alapból jellemzője a skandináv sorozatoknak, így inkább úgy helyesebb ez a megállapítás, hogy a Dark volt az, amelyik egyébként remekül másolta kicsit az északi produkciókra jellemző nyomasztó közeget.

Gyilkosság (The Killing) – Egy Sorozat A Skandináv Hangulatú Krimik Kedvelőinek (Magazin) – Th.Post

Arnar pedig, akivel az elején még próbáltam volna kijönni, mert valahogy vonzott az a kívül bumfordi, alig beszélő, magába forduló, introvertált személyiség, aki közben zseni, kiderült, hogy ugyanolyan béna kacsa, mint a társa. Nem zseni, még a közelében sincs, az alapvető nyomokat észre sem veszi, ráadásul, ahol gondolkozni kell, ott dühből, érzelmekből cselekszik, ahol pedig gyors reagálás kell, csak mélázik. (Így van, hogy lelövik a társát, vagy nem vesz észre érdekes összefüggéseket). Összességében, látni a két főszereplő szenvedését a képernyőn sokkal fájdalmasabb volt, mint a történetszál, amit felgöngyölítettek. Borzongató a Netflix legújabb skandináv horrorja | Kritika: Vörös pont | Mafab.hu. Egyszerű, hamar kitalálható, csavarmentes történet Lehet, én vagyok túl jó detektív, de már a második rész után tudtam, ki gyilkos és ki a tettestárs, és hogy milyen összefüggésekre kell figyelni. Persze a főszereplők ezeket az összefüggéseket az utolsó részekig nem látták. Miért van az, hogy már a nyomozás elején bevonnak felsőbb szintről embereket? (Lehet, mert ők voltak és látni akarják, hogy megy a nyomozás?

Skandináv Sorozatok &Bull; Filmsor.Hu

A színészi játékra tehát sem esetükben, sem pedig a többi szereplőnél sem lehet panasz. A sorozat két kulcskaraktere, Thulin és Hess. Tökéletes atmoszférát teremt A már említett kiváló színészi játék, az érdekfeszítő alapsztori és a lendületes tempóban előrehaladó események mellett a sorozat másik nagy erőssége az, hogy tökéletesen megteremti a történethez illő atmoszférát. A gesztenyeember végig Dániában, legfőképp Koppenhágában játszódik, így napsütéses jelenetekből szinte egy sincs. Ennek a produkciónak pedig tökéletesen állnak a borús vágóképek, mivel tényleg nem egy felemelő sztoriról van szó, a vizuális nyomasztáshoz pedig a baljóslatú zenék, a komor színvilág és a borús, esős időjárás is sokat hozzátesz. Az egész sorozat ködös, esős időben játszódik. Nem tudsz vele mellélőni Noha eleinte meglehetősen nehéz komolyan izgulni egy olyan krimisorozaton, ahol a feszültség fő forrását egy drámai zenei kíséret mellett felbukkanó gesztenyefigura jelenti, de a Netflix minisorozatának mégis sikerült elérni, hogy az ember gyomrát hat részen keresztül gúzsba kösse, a fenekét pedig a fotelhez szegezze.

A mindössze hat, 50 perces epizódból álló minisorozatban a remek történethez valósághű karakterek és gyönyörű látványvilág társul. Persze ez Søren Sveistruptól, a skandináv krimi nagymesterétől várható is volt, aki ezúttal saját könyvéből, A gesztenyeemberből készítette a sorozatot. A sorozat a címe alapján akár egy gyerekmese is lehetne, de nagyon nem az. Kép: Őrült sorozatgyilkos, őrült védjeggyel A hátborzongató történet a 80-as évek végén kezdődik egy flashback-kel, amikor egy rendőr saját vérükben fekvő holttesteket talál egy tanyán. A zsaru átfésüli az épületet és a pincében túlélőre bukkan, valamint egy csomó, gesztenyéből készült figurára. Az öröme azonban nem tart sokáig, mert a gyilkos még mindig ott van, és vele is kegyetlenül végez. 30 év múlva aztán ismét felbukkan egy sorozatgyilkos, aki szintén hasonló kegyetlenséggel és hidegvérrel végez áldozataival, ráadásul ő is minden egyes gyilkossági tetthelyen ott hagy egy aprócska gesztenyeembert. A rejtélyes üggyel aztán az ambiciózus fiatal nyomozót, Naia Thulint (Danica Curcic) bízzák meg, új társával, Mark Hess- szel (Mikkel Boe Følsgaard) együtt.

Minden skandináv krimi elsősorban a bántalmazásról szól, és ezzel nyitunk most is, 1987-ben, valahol a vidéki Dániában egy rendőr egy lemészárolt családra és a pincében egy rabszolgaként tartott kislányra talál, majd ugrunk az időben, és találgathatunk, mi lett a kislánnyal és mikor fog felbukkanni a történetben. A jelenben egy szörnyű gyilkossághoz riasztják a kislányát egyedül nevelő rendőrnőt, Naia Thulint ( Danica Curcic): egy játszótéren találnak meg egy meggyilkolt anyukát, mellette pedig egy gesztenyefigurát találnak. Ez önmagában is kissé bizarr, de még bizarabb lesz az ügy, amikor kiderült, hogy a figurán a szociális miniszter Rosa Hartung ( Iben Dorner) egy éve elrabolt és meggyilkolt lányának ujjlenyomata van – a holttest nem került elő, de a gyilkost elfogták. A nyomozás lassan indul, pláne úgy, hogy főnökük nem akarja bolygatni a régi ügyet, ráadásul Thulin egy olyan társat kap Mark Hess ( Mikkel Boe Følsgaard) személyében, aki épp áthelyezését várja, és semmi kedve besegíteni.