Az Atlético Madridnál húsz százalékkal csökkentik a labdarúgók fizetését - számolt be róla a Sport című spanyol újság. A lap internetes oldala a pénteki cikkében kiemelte: a pandémia miatt több nagy klubhoz hasonlóan a madridiak már korábban is csökkentették a fizetéseket, mert bevételeik jócskán elmaradtak a tervezettől, a játékosok bérköltsége pedig óriási terhet ró a vezetőkre. Atlético Madrid »Az A-Z játékosai - A-Z Játékosok. Mivel a helyzet és a közeg nem állt vissza a normális kerékvágásba, a madridi együttesnél újabb lépésre szánták el magukat a vezetők. Hozzátették: a 2019/20-as szezon záró szakaszában, amikor a nyáron pótolt 11 fordulóban zárt kapus mérkőzéseket játszottak a spanyol élvonalban, az Atlético-játékosok körülbelül eredeti fizetésük nyolc százalékától estek el. Ahhoz képest most újabb 11-12 százalékkal kevesebbet kapnak majd. A fizetéscsökkentés az átigazolási piac október 5-i zárását követően lép életbe. Borítókép: Lluis Gene/Getty Images
Az Club Atlético de Madrid Femenino rövidebb nevén Atlético Madrid, egy 1989 -ben létrehozott, majd 2001 -ben újraalapított spanyol női labdarúgócsapat, melynek székhelye Madridban található. A 2006-2007 -es szezon óta tagja az első osztálynak. Négy bajnoki címével és egy kupagyőzelmével Spanyolország egyik legmeghatározóbb női együttese. Története [ szerkesztés] Hazai pályán a VfL Wolfsburg elleni 2017–2018-as Bajnokok Ligája mérkőzésen. Felső sor, balról: Dolores Gallardo, Silvia Meseguer, Jennifer Hermoso, Olga García, Aïssatou Tounkara, Elena Linari. Alsó sor, balról: Aurélie Kaci, Kenti Robles, Amanda Sampedro, Dolores Silva, Carmen Menayo. Bajnoki mérkőzésen a Madrid CFF ellen 2018. október 21 -én. Egytől egyig: Atlético Madrid - Real Madrid (1-1)-2021-03-07. Felső sor, balról: Dolores Gallardo, Silvia Meseguer, Jennifer Hermoso, Aïssatou Tounkara, Laia Aleixandri, Esther González. Alsó sor, balról: Carmen Menayo, Kenti Robles, Amanda Sampedro, Alex Chidiac, Ángela Sosa.
A válság bizonyos tekintetben egy lehetőség volt a gyökerekhez való visszatéréshez, az elhanyagolt klubidentitás feltámasztásához. Pep Guardiola távozása óta a Barcelona fokozatosan távolodott az általa képviselt hagyományoktól, a jellegzetes és sikeres futballstílusától, az átigazolási politikájától, a La Masia akadémia központi szerepétől. Atlético de Madrid (női csapat) – Wikipédia. Josep Maria Bartomeu alatt a Barcelona iszonyatos pénztermelő gépezetté vált, de a szakmai baklövések a leszakadását eredményezték Európában. És szép lassan Spanyolországban is. Amíg 2009 és 2019 között nyolcszor ünnepelhetett bajnoki címet a Barca, 2020-ban a Real Madrid, 2021-ben az Atlético Madrid zárt a La Liga élén – ebben a szezonban a katalánok már csak a harmadik erőnek számítottak. Idénre a helyzet még rosszabb lett, és az őszi teljesítmény alapján az is kétséges volt, ott lesz-e egyáltalán a következő idényben a Bajnokok Ligája főtábláján a Barcelona. A vakok között félszemű Nyáron a Real Madrid is válaszút előtt állt, Zinedine Zidane ugyanis másodjára is távozott a kispadról, Florentino Péreznek pedig új jelölt után kellett néznie.
Bár voltak pletykák arról, hogy esetleg progresszívebb útra lép a klub, és egy stílusedzőt szerződtet, mondjuk Antonio Contét vagy Mauricio Pochettinót, ez sosem volt igazán a Real Madrid sajátja. Péreznek így is sikerült meglepetést okoznia Carlo Ancelotti visszacsábításával, aki az előző szezonban még az Evertont irányította. Zinedine Zidane Fotó: Getty Images 2015-ben sokan igazságtalannak érezték, amikor Pérez megvált attól az Ancelottitól, akivel megszerezte a Real Madrid a története 10. Bajnokok Ligája-győzelmét. Az újbóli kinevezésének azonban szakmai szempontból még ennyi értelme sem volt; Ancelotti a Bayern München és a Napoli kispadjáról is idő előtt távozott – ráadásul az öltözőben is voltak gondok, ami korábban nála elképzelhetetlen volt –, az Evertonnál pedig közepesen sikeres időszakot tudhatott maga mögött. Látva azt a káoszt, ami a távozása óta lezajlott a liverpooli klubnál, felértékelődnek az eredményei, de látványos sikerekről így sem beszélhetünk. Nagyjából ez elmondható a realos időszakáról is.
Látva azt, hogy a madridiak kulcsemberei erősen közelítenek a pályafutásuk vége felé, a Barcelona pedig többnyire fiatalokra építve mutat egyre jobb formát, akár már a következő idényben megváltozhatnak az erőviszonyok a katalánok javára. Carlo Ancelotti és Eduardo Camavinga a Real Madrid és a Real Sociedad meccsén Fotó: Getty Images Nem is feltétlenül csak a keret összetétele lehet aggasztó a Madrid szempontjából, elvégre akadnak ígéretes fiatalok a fővárosban is, elég csak Federico Valverdére vagy Eduardo Camavingára gondolni. Az viszont már aggasztó lehet, ha rendszerszinten kezd jelentősen lemaradni a fő rivális(ok) mögött a Real, ami egyáltalán nem elképzelhetetlen. Xavival a Barcelona egyre csak jobb lesz ebből a szempontból, az Atléticónál pedig Diego Simeone filozófiája évek óta sziklaszilárd alapot szolgáltat. Történelmileg a Real Madrid mindig is olyan klub volt, amelyben az edzők helyett a játékosok határozták meg az aktuális irányt. Ezért felelt meg tökéletesen egy visszafogottabb Ancelotti 2013 és 2015 között, és leginkább erre vezethető vissza az öltözői hierarchiát tökéletesen átlátó Zidane eredményessége is.
Magasan övé volt a legtöbb passz a pályán lévők közül, de a hatékonysága így is 94 százalék fölé mozdult egy leheletnyivel, ráadásul úgy, hogy 14-ből 14 hosszú átadása volt pontos. Az a lendület viszont, ami az elmúlt hetekben többször is jellemezte, most sajnos hiányzott, igaz, a társak sem segítették igazán. És hogy nála is legyen egy külön kiemelt negatívum: kifejezetten idegesítő, amikor az ellenfél támadásánál úgy lötyög a közelben, mintha misem történne körülötte. Marco Asensio (3) 0 lövés, 0 sikeres csel, 9 eladott labda. Majdhogynem mindegy lett volna, ha fel sem megy a pályára. Az első félidőben néha csak emberhátrányt jelentett a jelenléte. A cseréje indokolt volt, de már sokkal korábban is meg lehetett volna húzni. Sajnos a közelmúltban látott 2-3 jó meccsén kívül nem nagyon volt kiemelkedő teljesítménye az egész idényt tekintve, ez pedig rettentően kevés. Jelenleg semmi sem indokolja, hogy a kezdőcsapat tagja legyen - talán még a sok sérült sem. Rodrygo (4) Nem igazán értettem, hogy miért kapott helyet a kezdőben, hiszen hosszú kihagyását követően mindössze 30 percnyi játék van csak a lábában.
Sajnos amilyen lendülettel érkezett, pontosan olyan könnyedséggel hagyta ott Llorente, majd adott gólpasszt Suáreznek. Jelen esetben ez a hiba két pontba került, és azt is fontos kiemelni, hogy nem ez volt az egyetlen megingása. Raphaël Varane (4) Tökéletes társként asszisztált Nacho hibájához: a spanyol kirontása után tankkönyvbe illően mutatta be azt, hogy hogyan nem szabad helyezkedni egy ilyen szituációban. Aztán ezt még nyomatékosításképp megmutatta néhányszor a 90 perc során. Egyszerűen megfejthetetlen számomra, hogy hogyan lehet ilyen ütemben váltogatni a jó, illetve a szintjéhez képest bántóan rossz teljesítményeket. A világ legcsavarosabb hullámvasútja. Ferland Mendy (6) Fáradhatatlanul nyargalászott a bal oldalon, de azért Correa és Llorente is túl tudott járni az eszén nem is egyszer. Támadásban olyan rettenetesen sokat nem tudott hozzátenni ezúttal a látottakhoz, sokszor veszített labdát, de az első félidőben még így is ő volt az, aki az ellenfél térfelén szélsőként tudott megindulni.