– Mint nyírfa, ha tavaszi szélben ing, Úgy suttogsz halkan. Szépek az ifjú barackfák, Virágos virágaik dísze, De sugárzóbb a te pompád: Bár hajad éjfekete. Te vagy a virágok virága, Madárdal, tavasz és felleg. Csak messziről áhítlak vágyva, Tudom, sohse ölellek. Mégis, – ha nézlek, Nem bánok madárt, lepkéket. Hogyha meglátlak, Felejtem a tavaszt, a fákat, A virágot, földet, eget: És nem irígylem A boldog isteneket. Li Long Fu SZOMORÚ, TAVASZI ÉJ Az ezüst fácán nyújtottan, búsan Kiáltott messze felettünk. Fuvolámon játszottam valamit... Nem volt vidám dal... Elakadt az is. Súlyos szomorúság terült a világra; Bár nem tudtuk nevén nevezni. Kínai versek – Wikiforrás. – Szemünkbe sajgón gyűltek a könnyek, Az élet, mint álom feküdt meg bennünk. Nehéz volt szívünk, mint a virágoké körül. – Lecsüggesztetted két karod, Szemembe néztél és szóltál fáradtan: "Maradj csendben! Majd elvonul!... " Tu Sin Yu UDVARI DÁMÁK Néma a park már, levélnesz se hallik, Zárva a kapuk, a palota alszik; A virágágyak éji illata száll. A balkon-rácsnál, hol porfir-oszlopon Szagos fűzért az Égnyító gallya fon; Két karcsú dáma összefogódzva áll.
A meleg ősz, az a telehold, Az októberi éj, mondd, milyen volt? Hazafelé, hegy tetején, Ketten az erdő közepén, Menni sóhajtó, holdsütött, Pergő levelű lomb között, Fülünkben még – emlékszel-e? – Mariska édes éneke, A vadul rezgő citera, Orrunkban még a must szaga. Reggel a völgy, a tó fölött, Táncoló fátyol, fut a köd, Kis kócos kontyot azon át Lenget a rózsaszínű nád. Szép kert és hangulatos terasz. De fönt a méz meg a tűz csurog, Aranyba merülnek a teraszok, A diófa, a szilva, mandula, A vágók kéklő kőfala, Kőfalon duzzadó, gyönyörű Muskotály, sűrű kéknyelű, A hervadástól erezett, Zörgő, nagy szőllőlevelek Közt kendő-szoknya-tarkaság, Nevetések, tündöklő bokák. Tűz, méz és szőllőlé csurog, Ázott, sötétlő puttonyok, Indulnak szálfa-emberek Kopott lépcsőkön, meredek Kapaszkodókon a hegyre fel, Derék sajog, torok tüzel, Tűz, méz és veríték csurog, Hajló, kuporgó asszonyok, Hatalmas puttonyok alatt Hegynek feszülő férfiak, Erősek, tékozlók, adakozók, Munkába, mámorba rokkanók. A tetőn sajtárba, fakádba, ahogy Oly vékonyan, csöndben a must csurog, Ahogy csikorogva felnyög a prés, Hordókban a zümmögő erjedés, Gyerekek tág szeme, borszagú föld, Szőlőfürt, száraz, összetört, Kóstolás, ünnepi, áhítatos, Cefrén szép, barna láb tapos, Udvaron lassan apad a prés, Pincében jókedv, halk neszezés, Imbolygó mécses, jó homály, A képzelet tágul, az éjbe kiszáll, Kigyúlnak részeg ókorok, Görögországra gondolok.
Két fínom árnyék a kék holdvilágban. Szűzi alakjuk összehajlik lágyan... Egyiknek ajkán már-már ébred a szó. A könnyítő, feloldó, oszladó, Mely élte titkát hév panaszba ölje, Fojtott kínját testvérbúvá közölje. Már-már beszél. A szíve oly nehéz. Riadva egyszer még a sűrűbe néz, Nem les-é áruló? Már-már beszél. Parányi zörgés reccsenti a gallyat... Két zöld, parázsló szem felé mered! Ellenséges, gonosz smaragdszemek... Egy papagáj!... Felsóhajt és elhallgat. Wang Tsang Sing AZ EGYSZERI, IFJÚ LEÁNYOK Az egyszeri ifjú lányok, pihenve Virágos lombok dombján, így csevegtek: Barátnőim! Szép kertek udvarok teraszok. Ha azt mondják nekünk, Hogy szép-voltunk halványul, mint a hold, Arcunk már nem sugároz édesen, Hajunk sem éjszín, mint hajdanta volt; Mit felelünk? Ki látja önmagát? Édeseim! Hol lakhatik a rossz Tél, Ki havat ráz fejünkre, arcunkba fú? – Ott benn a tükörlap megett! Onnét fenyeget A Tél, a Szél, a gonosz Bú! Ott ül; csak ott él! Nincs itt miköztünk! Jaj, kacajba, dalba szökjünk! Táncoljunk körben!... Nincs, nincs másutt, – csak a tükörben.
A járófelületet rusztikusan bordázott, fagyálló terméskő lapokból tervezték, mely rokonságban áll a kert korábban felhúzott sóskúti mészkő kerítésével. Szinte magától adódott az ötlet, hogy ebbe a vidéki-mediterrán környezetbe csakis fa étkezőbútor kerülhet, vegyítve kényelmes, kárpitozott ülőgarnitúrával. A cél a szabadtéri "szoba-jellegű" helyiség kialakítása volt, melyet végül lakájos skandináv ülőbútorral és egzotikus teakfa székekkel és robusztus asztallal rendeztek be az Aura egzotikus kereskedéstől. Elegancia a házon kívül: teraszok, ke - SpaTrend Online Wellness Magazin. Az illeszkedő kiegészítők mellett itt is felbukkannak a háziasszony vasszobrai, melyek enyhén ipari -retró stílusjegyként tűnnek fel a térben. Az évek múlásával a család valamennyi tagjának – de főleg Györgynek, a családfőnek - kedvenc helyévé vált ez a kora tavasztól késő őszig funkcionáló terasz, mely a közös étkezések, a délutáni szunyókálás, a gyertyafényes vacsorák hangulatos terepe lett. Miközben a kert növényei is – liánok, fák, mohák - szépen birtokba vették a ház legújabb toldalékát.
A tetőteret ma a legkisebb fiú birtokolja, aki beleszületett Anya otthonszépítő projektjeibe, melyek ma már az unokák szépérzékét is alakítják. Nyitott teraszból télikert -"Jó érzés, hogy ma már a gyermekeim gyermekei is otthon vannak itt. Saját fűszerkertet ápolnak, tudják, hogy tavasszal melyik odúban milyen madár fészkel, tudják a kutyák sírhelyeit. Télen a madarakat távcsővel nézegetjük a kerti szobából, majd közösen lerajzoljuk őket… " – mesél Liza arról a napi rutinról, mely szokások a huszonnyolc négyzetméteres "üvegfalú szoba" létrejöttével alakultak kedvenc foglalatossággá. Az eredeti épület hátsókert felé néző néhai teraszából eleinte egy klasszikus – tavasztól őszig használatos - fűtetlen télikertet terveztek a nappali megnöveléseként. De végül mégis a fűtési rendszerbe bekapcsolt, teljes értékű szoba mellett döntöttek. Ma már Liza kedvenc tartózkodási helye ez, ahol valósággá válik a kint és a bent harmóniája, mely inspirálja őt alkotásaiban. Itt található íróasztala, legkedvesebb "gondolkodó fotelje" is, melyből prímán végig pásztázható az egész kert, s benne legújabb beton-és vasszobrai.