Persze, szerencsére manapság nem mindennapos a haláleset egy versenypályán. Legyen bárkiről szó… Akár hozzátartozóról, akár versenytársról – a versenyzői parádé alatt valószínűleg mindenki arra gondolt még, hogy "jó, lefutja a futamot, a 13. helyről talán még pontokat is szerez, aztán jönnek a csapatmegbeszélések, és majd a vacsoránál, a vendéglátóegységben találkozunk". Ez szokott lenni a dolgok menete normál esetben. És nem tudok elmenni azon gondolat mellett, hogy valószínűleg Hubert a halálával nagyobb figyelmet kapott a sajtó és a nyilvánosság részéről, mint egész pályafutása során – és csak most ismerik el igazán, mekkora tehetség volt. Ezért is fontos, hogy a "kicsikkel" is foglalkozzunk. Anthoine hubert halála röviden. Már nem tudjuk meg, mire vitte volna a tehetségével Anthoine Hubert. | Fotó: Joe Portlock / LAT Images (FIA Formula 2 Media) De van még valami… Anthoine Hubert halála nemcsak azt bizonyította be, hogy a motorsport veszélyes, hanem azt is, hogy mennyire rövid és mulandó tud lenni, illetve milyen váratlanul és hamar véget tud érni az emberi élet.
Alex Tagliani nem védhette ki, 300 km/óra fölött ütköztek. Zanardi azért élte túl, mert nem a vezetőülésnél, hanem az orrkúpnál kapta el a másik gép az övét. Az Hubert-tragédia után a kérdés: mit lehet tenni, hogy elkerüljük az effajta ütközéseket, illetve hogyan lehetne ezeket túlélni? A vizsgálat abban a pillanatban elkezdődött, amint a baleset megtörtént – tájékoztatott vasárnap Michael Masi, a Forma–1 versenyigazgatója. Két dolgot néznek ilyenkor: a pályában rejlő lehetőségeket, az autók felépítését. A pálya a hibás? F1: Hubert halála után Ricciardo rajthoz sem akart állni Spában - N. A pálya biztonsága merült fel azonnal, általában azon lehet egyszerűbben megoldásokat találni. A bukóteret már vizsgálták, bár egyelőre csak felületesen. Pár futammal ezelőtt Hockenheimben felmerült, hogy a bukótér aszfaltjának minősége nem volt Forma–1-szintű. Mivel a Radillonnál a bukótér gyakorlatilag a pálya másik boxutcájának kivezető útját jelenti, Masi szerint az az út abszolút F1-minőségű. A Radillonban nincs rossz bukótér, a másik box kivezető útja az, nem lehet általánosítani a bukóterekre.
Egyre hangosabb és egyre éhesebb a Forma–1 legújabb generációja. A sportág új korszakát nemcsak a szabályváltoztatások hozzák el, hanem ők is. Most még mindenesetre az a helyzet áll elő, hogy még egyszerre láthatjuk a korszak nagyjait és a korszak feltörekvőit. A Forma–1 szinte fenekestől felforgatta magát, hogy új korszakot nyisson a sportág legnagyobb szabályváltoztatásával, aminek eredményeként az ismeretlenbe ugranak fejest a csapatok a hétvégén a Bahreini Nagydíjjal kezdődő új szezonnal. Anthoine hubert halála olvasónapló. (Wéber Gábor gyorstalpalóját a legfontosabb újításokról itt lehet megnézni. ) A teszteken a Red Bull és Ferrari tűnt igazán versenyképesnek, de egyik csapat sem lehet meggyőződve arról, hogy a Mercedes valóban bajban lenne, még akkor sem, ha Lewis Hamilton élete legkeményebb szezonjára készül. A Forma–1 pedig a tavalyi elképesztően izgalmas világbajnoki párharcnak köszönhetően tekintélyes érdeklődést mondhat magáénak, úgyhogy még azt is ki lehet mondani, hogy rég láttunk olyan felfokozott várakozást szezonnyitó előtt, mint most.