Diktaúra • Egy személy, embercsoport vagy szervezet törvényektől nem korlátozott, főleg fegyveres erőkre támaszkodó uralma. • Jellemzői: korlátlanság; ellenőrizhetetlenség; félelem Hatalommegosztás • A 3 hatalmi ág - törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás - szétválasztásának elve; • megfogalmazói: Locke, Montesquieu; • az egymástól függetlenül működő hatalmi ágak egymást is ellenőrizve megakadályozhatják a hatalom túlzott koncentrációját, illetve a hatalommal való visszaélést. Alkotmány • Az állam alaptörvénye, amely • a legmagasabb szinten szabályozza az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit; • meghatározza az államszervezet felépítését és működését; • meghatározza a hatalmi viszonyokat és a hatalmi ágak működését. • Típusai: • szokásjogra, ill. sarkalatos törvényekre épülő ún. XIX. Század uralkodó eszméi by Gábor Lakatos. történelmi alkotmány (pl. Anglia; Magyo. a két VH között) • írásban rögzített, szuverén törvényhozás által elfogadott ún. chartális alkotmány (pl. USA: 1787; Fr. o: 1791. ). Képviseleti demokrácia • Választáson alapuló intézményrendszer, amely a választási rendszernek megfelelő küldöttkiválasztást jelent a közös ügyek eldöntése, megoldása céljából (országgyűlés, helyi önkormányzat, gazdasági kamarák).
A katolikus egyház: A XIX. század végére a keresztény egyházakat számos csapás érte A kultúrharc során megszűnt befolyásuk az oktatás területén A városiasodás átalakította az emberek életmódját A tömegek között terjedő baloldali eszmék zöme közömbös vagy ellenséges volt az egyházzal szemben. A tudomány számos új megállapítását a vallási tételek cáfolataként fogta fel Az egyháznak első válasza a fejleményekre merev elutasítás volt, ez azonban a problémákat még jobban elmélyítette. A XIX. század uralkodó eszmeáramlatai (érettségi tételek) - SuliHáló.hu. XIII Leó pápa azonban változtatott a helyzeten Támogatta az új tudományos eredmények és a hitbéli kérdések összehangolását XIII Leó pápa a munkások problémáival foglalkozó egyháziak tevékenységét felkarolta Tevékenysége nyomán kialakult a keresztényszocialista mozgalom. Liberalizmus és konzervativizmus: A XIX. század két jelentős politikai irányzatának eszmerendszerére is hatottak a századforduló változásai A liberalizmus a XIX század második felében – a polgári átalakulás lezárultával – már nem számított forradalmi eszmének.
A liberalizmus A 19. század első felében a felvilágosodás és a francia forradalom hatására egyre szélesebb körben elterjedt az alkotmányos berendezkedés és a polgári szabadságjogok igénye. A szabadságeszmény képviselőit összefoglalóan liberálisoknak, az eszmét liberalizmusnak, magyarul szabadelvűségnek nevezték. A polgári szabadságjogok (szólás-, sajtó-, gyülekezési szabadság) érvényesülését, a képviselet alapján működő alkotmányos polgári megvalósítását hirdető irányzatot nevezték liberalizmusnak. Elhatárolódtak a kiváltságokon alapuló abszolút hatalom, másrészt a jakobinus jellegű népuralomtól. A gazdaságban a korlátozás nélküli szabad versenyt tartotta a fejlődés feltételének. A korszakban a liberalizmus forradalmi irányzatnak számított. A nacionalizmus A liberalizmus mellett a korszak másik forradalmi eszmeáramlata a nemzeti érzés, a nacionalizmus volt. A 19. XIX. századi eszmék és gyökereik - Történelem érettségi - Érettségi tételek. században elterjedt egész Európában. A szülőföldhöz, a nyelvi közösséghez természetesen már korábban is kötődtek az emberek.
A forradalmi ideológia – a bolsevizmus: Míg Nyugat- és Közép-Európában a gazdasági fejlődés jólétet és a politikai jogok kiterjedését hozta, addig Oroszországban a cárizmus diktatúrája alatt az emberek többsége, így a létrejövő nagyipari munkásság is nyomorban élt. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban (OSZDMP) jelentős erőt képviseltek a forradalmi marxisták. Bár a párton belül a centralisták túlsúlyban voltak, a forradalmi szárny Lenin vezetésével az 1903-as és 1904-es kongresszuson ügyesen taktikázva többséget szerzett (innen a forradalmiak bolsevik=többségi elnevezése, míg valójában többségben lévő centralistákat mensevikeknek, kissebségnek nevezték. 2
• Utópista szocialisták • Saint Simon ("Az iparosok kiskátéja"): a társadalmat "iparosokra" és "henyélőkre" (nemesség) osztotta, az irányítást az "iparosokra" bízta volna. • Fourier ("Altalános egység"): utópisztikus közösségeket, ún. falansztereket képzelt el. • Owen ("A társadalom új szemlélete"): angol gyárosként megpróbált "jó" tőkés lenni, munkásainak kedvezőbb életviszonyokat teremteni, továbbá kommunisztikus "szövetkezeti falvakat" létesíteni. • Korai francia szocialisták • Proudhon ("Mi a tulajdon? "): megkérdőjelezte az állam szerepét, elutasította a gazdaság piaci működését. • Blanc ("A munka szervezése"): a munkások által üzemeltetett, és az állam által támogatott "nemzeti műhelyek" kialakításáról írt. • Tudományos szocializmus • Megalkotói: Karl Marx (1818-83) és Friedrich Engels (1820-95). • Forrásai: német filozófia (Kant, Hegel, Feuerbach); angol polgári gazdaságtan (Smith, Ricardo); utópista szocialisták. • Filozófiája: dialektikus és történelmi materializmus (az anyagi eredetű világ állandó mozgásban van, amely mozgást és változást a világban meglévő ellentétek harca okozza).
a másik nemzet degradálását sőt: sok esetben össze is foghattak egymással a nemzeti mozgalmak – pl.