Suzanne Valadon Na de nézzünk néhány példát, hogy melyik híres külföldi festőnek ki volt a múzsája: Gustav Klimt – Emilie Flöge Pablo Picasso – Dora Maar Andy Warhol – Edie Sedgwick Francis Bacon – George Dyer Salvador Dalí – Gala Diakonova Magyar festők múzsái A következő videóban Rippl-Rónai József múzsája, Zorka számtalan arca látható. A festő 1915-ben találkozott a nála 37 évvel fiatalabb Bányai Elzával, kinek karakteres alakja azonnal felkeltette a művész érdeklődését. A kezdeti modell-festő viszonyból hamarosan szerelem szövődött, ő volt a festő utolsó szerelme. A Zorka-ciklus kiemelkedő helyet foglal el Rippl-Rónai pasztellportréi között. Nézd meg Te is ezt a lenyűgöző videót: Szinyei Merse Pál feleség Probstner Zsófia a festő több képéhez is modellt állt. Ő látható az egyik leghíresebb magyar festményen is, ugyanis ő a " Lilaruhás nő ". Két érdekességet is olvastam ezzel a képpel kapcsolatban: az egyik, hogy a ruhát maga Zsófia varrta, a másik pedig, hogy a kép nem a szabadban készült, hanem a műteremben.
Diegót nem érdekelte sem a vallás, sem a katonai pálya, annál inkább vonzotta viszont a politika. Tizenhat évesen ki is zárták az akadémiáról, mert részt vett egy munkástüntetésen. Bár később visszavették volna, ragaszkodott függetlenségéhez; úgy döntött, hogy független művész lesz, s 1907-től egy édesapja közbenjárására kapott ösztöndíjjal Madridban képezhette tovább magát. Majd ösztöndíjjal eljutott Párizsba, ahol hamar népszerű lett – igaz, ekkor még inkább egyéniségének, semmint képeinek köszönhetően. 1913-tól kubista képeket festett, amelyek Pablo Picasso tetszését is elnyerték, végül az itáliai reneszánszt elemezve lelt rá azokra az ötletekre, amelyre alapozva később nemzeti motívumokkal díszített falfestményeit is készítette. Az öreg kontinensen egy forrongó művészvilágba csöppent, a neves Eduardo Chicharro tanítványaként szoros kapcsolatba került a spanyol avantgárd jeles alakjaival. 1909-ben Párizsba, majd pedig Belgiumba ment, 1910-ben tájképei már szerepeltek a független művészek társaságának kiállításán.
Ma David Garrett-tel az asztalnál. A házigazda: Andreas Bomba. Andreas Bomba: David Garrett hegedűművész, klasszikus zenét, rockot és crossover [műfajkeverő] zenét játszik, akármit is jelentsen. Rendkívül sikeres vele, a rajongók imádják, a kritikusok számára viszont David Garrett egy ellentmondásos figura, ami nem is csoda. Erről mind szó fog esni Garrett úr, de elsőként: Ön meg fogja kapni ebben az évben, 2017-ben, a Frankfurti Zenei Díjat. Ön, mint a nagyvilágban utazgató művész, hogyan értesült erről egyáltalán? David Garrett: Időközben az ilyesmi eléggé egyszerű lett: emailben. És természetesen nagyon örültem neki, hiszen ez egy nagyon rangos díj, ezért nagyon izgatottan várom a díjátadást, és persze az egész eseményt, az egész a frankfurti könyvvásár... AB: Zenei vásár. DG:... zenei vásár... igen, így van... Paganini - Az ördög hegedűse. keretein belül zajlik, így ez egy csodálatos körítés. AB: 1982 óta létezik ez a zenei díj, és nagyon rangos díj, elég ránézni az eddigi díjazottak listájára. A díjjal kiváló teljesítményt nyújtó személyeket tüntetnek ki az előadásmód, a zeneszerzés, zenetudomány, oktatás és a zenélés támogatása területén.
A gimnázium elvégzése után szülei kedvéért beiratkozott a Royal College of Music főiskolára, de ezt hamar otthagyta, és 19 éves korában New Yorkban élő bátyjához költözött, ahol felvételizett, majd saját költségen a Juilliard School-ra járt, ahol Itzhak Perlman kezei alatt tanult. A következő években újból megpróbálta megállni a helyén a színpadon. Saját karriermenedzsereként egy crossover album koncepcióját alkotta meg, és a londoni Decca lemezkiadóval közösen készítette el. Az albumot soha nem adták ki, mert a lemezkiadó nem volt meggyőződve arról, hogy működni fog. A németországi áttörést 2006-ban a DEAG berlini koncertszervező támogatása hozta meg számára, amely átvette Garrett crossover projektjét. David garrett magyarul ingyen. Új image-t kapott, a hegedűs lázadót. 2013-ban Bernard Rose Niccolò Paganini-ról szóló "Ördög hegedűse" című filmjében a címszerepet játszotta. Klasszikus koncertjei mellett tíz éve crossover zenéjével/feldogozásaival és saját szerzeményeivel 5 tagú zenekarával együtt turnézik világszerte, albumain a rocktól az EDM-ig sokféle zenei műfajban írt feldolgozásait adja ki.
Világhírű német-amerikai klasszikus-crossover hegedűművész, zeneszerző. Csodagyerekként tartották számon, felnőttként olyan ünnepelt lett, mintha rocksztár lenne. Elismert és keresett művész a klasszikus zenei életben. Óriási sikert arat pop- és rockdalok előadásával is. Albumai milliós példányszámban találnak gazdára. David Christian Bongartz 1980. szeptember 4-én született a németországi Aachenben, egy amerikai balett-táncosnő, Dove-Marie Garrett, és egy német jogász és hegedűkereskedő, Georg Paul Bongartz 3 gyermeke közül középsőként. Négy éves volt, amikor a bátyját utánozva ő is hegedülni kezdett. Ötévesen egy Beethoven-románccal indult a "Jugend musiziert" nevű versenyen, amit meg is nyert. David Garrett | Koncert.hu. Kilenc éves korában debütált a Kissinger Nyári Fesztiválon. Ezután rendszeresen fellépett közönség előtt. Először 1989-ben az orosz hegedűművész, Zakhar Bron tanítványa volt, majd Ida Haendel tanította. Yehudi Menuhin "nemzedéke legnagyobb hegedűművészének" nevezte. 13 ves korában, a világon legfiatalabbként a Deutsche Grammophonnal, a klasszikus zenei világ egyik legfontosabb lemezkiadó vállalata lemezszerződést ajánlott Davidnek.
AB: Különbözik a játék, ha tudja, hogy most "unplugged", ahogyan a popzene világában mondják, értsd: most egy koncertteremben játszom, a kezemben egy hegedű, talán van egy zongorakíséretem, vagy egy zenekar. Vagy ha van kihangosítás, nem kell akkora erőt fektetni a dinamikába, mert van valaki a vezérlőpultnál, aki rásegít, ha kell? DG: Nem! Gyakran gondolkoztam ezen, mert már korábban is feltették nekem ezt a kérdést. Ebben az összefüggésben is: "Szüksége van-e átállásra a klasszikus zene és a crossover között? " És egyvalamit nagyon szigorúan elhatároztam: gyakorlok, amikor turnézom, ha klasszikus játszom, ha crossovert. A hotelszobában is gyakorlok. Maga a játék a hegedűn, nem szabad, hogy változzon, mindegy, mit játszol. A dinamika ugyanolyan kell, hogy legyen. Különben állandóan két világ között kellene idézőjelben "úton lennem", a játék technikáját illetően is, amit nem tudnék megtenni. Ez igazából borzasztó megterhelő lenne számomra, hogy sikerüljön a hegedülés szempontjából. Nekem teljesen világos, hogy ha egy Beethoven hegedűversenyt játszom, akkor a teremben képesnek kell lennem betölteni a termet a hangzással, de ha erősítővel játszom, akkor is ugyanazzal a dinamikával játszom.