Megközelítés tömegközlekedéssel Autóbusszal a Széll Kálmán térről (Várfok utcából) induló BKK 129-es járat Széher úti végállomásáig, onnan néhány perc séta felfelé a Kórházig, illetve a 61-es villamossal a Nagyhíd megállójáig, majd a Szerb Antal utcán felfelé a 129-es busz megállójáig, vagy gyalog tovább fel a Szerb Antal utcán végig, majd néhány perc séta felfelé a Kórházig. Megközelítés autóval A Hűvösvölgyi útról a Szerb Antal utca felől, illetve a Széher úton át.
Rendezés: Ár Terület Fotó
A cikk elkészítésében a Meiszter Rita által szerkesztett FŐMTERV 70 című kiadvány volt a segítségünkre. Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: Gyere be a zöldbe! Mar 12, 2022 Növények a nagyvárosban Budapest zöldje – ezt mutatja a sok kép, az archív fotók. Széher út 73.com. Illetve dehogy: épületeket mutatnak, szép vagy ócska házakat, templomokat, meg embereket, akik itt laktak vagy ide látogattak, és még esetleg néhány fát, bokrot, virágot. Szinte soha nem a fa, virág, bokor miatt készül a kép, és ritka az, ha ezekre csodálkozik rá a képeket nézegető. Sőt: ritka az, ha egy város kapcsán eszünkbe jut egyáltalán, hogy ott vannak növények is, velünk élők. Írta: Viczián Zsófia | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található:
Hát köpni nyelni nem tudtam. Még rá is kérdeztem, hogy mit mondott?! Megint elmondta, hogy ő adott öltönyt a pasimnak. Jeleztem, hogy tudomásom szerint nincs pasim, de javítson ki, ha szerinte tévedek. Erre morgott egy kicsit Robiról, az öltönyről, meg minden egyébről. Betudtam a stabilan fixált fájdalomnak a vállában és igyekeztem nem foglalkozni vele. Itthon ismét szóba került az öltöny, ami ott lógott a szekrényen várva, hogy haza vigye. Megemlítettem, hogy jól esett volna, ha mondd valamit a képekről. Erre dohogni kezdett, hogy minek mondjon, ha én elmeséltem Neki, hogy ki mit mondott, kinek mi a véleménye és szakmailag meg úgyse tudja értékelni, meg különben is úgyis tudom. Hát elszakadt a cérna és közöltem Vele, hogy egy nőnek ilyen helyzetben jól esik, ha mindösszesen ennyit mondanak: csinos vagy a képeken. Erre közölte, hogy ezzel én nyilván tisztában vagyok és mások is nyilván mondták. A kis bice-bóca. És?! És akkor mi van? Akkor már Tőle nem akarhatom hallani?! Akkor már Neki nem lehet ilyesmit mondania?!
Ott aztán meglapult, mint hernyó a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tőle arra, hogy őneki ne kelljen hazamenni délre. Nagymesszire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se. – Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok – tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással. – Maradni maradhatsz, fiam – mondta aggóskodva a tanító úr –, de hát enned is kellene ám valamit. – Van mit ennem – sietett a bice-bóca a megnyugtatással. Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belőle néhány szem kökényt. Egy szem elgurult, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. A kis bicebóca teljes film. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért. – Tanító úr, kérem, ez nem jó – jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényről. – Jó az – mosolyodott el a bice-bóca –, csak sok legyen belőle. A rigók is szeretik. Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér.
Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettőnk közé a buktát. Nézte, nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon. Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam: – Ezt teneked hoztam. Bukta. – Tudom – mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. – Szeretem. – Ti is szoktatok buktát sütni? – Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette. Eszembe jutott, hogy a bice-bócának nincsen se apja, se anyja. ) Észre se vettük a nagy barátkozásban, hogy azalatt Veszkény Gyuszi is besompolygott az ajtón, és odaállt elébünk. – Hoztam neked valamit – nyújtott át valami fehér papirosba csavargatott holmit a bice-bócának. Mindjárt megmondta azt is, hogy az dobostorta. A kis bicebóca olvasmány. Jó, hogy megmondta, mert annak még hírét se hallottuk soha, se én, se a bice-bóca. De még azt ki se bontogatta, mire már Tarán Laci is ott volt egy naranccsal.
2011. augusztus 25. csütörtök Tegnap nem voltam edzeni. Zsinórban öt napot voltam, úgyhogy rám fért a pihenés. Egészen egzotikus érzés, hogy ma éppen sehol nincs izomlázam. Magam is meglepődöm, milyen hülyeségeknek tudok örülni. Reggel idejött Tibi egy karton tejjel. Ennek örültem, mert már egy csepp sem volt itthon. Annak kevésbé, hogy sérült vállal cipekedett. Mert ugye a pasiknak be kell ám bizonyítani, hogy ők mennyire fasza gyerekek és el kell szakajtaniuk a vállukban a rotátorköpenyt fekvenyomás közben. Pár napja nyikorgott már, hogy fáj neki, de tegnapelőtt végre "engedélyt kaptam", hogy orvost kereshessek. Mivel sportolók közt is dolgozom, így nekem az tűnt a leglogikusabbnak, hogy a MASZ-ban kérdezem meg, hogy a vállsérüléseseket kihez irányítják, mivel a MASZ saját orvosa a csapattal van Koreában. Meg is kaptam a telefonszámot és a referencia nevet a dokihoz, aki térd és váll specialista és giganagy praxisa van sportolók generálozásában 3-4 sportágra vetítve. A kis bicebóca (írta: Móra Ferenc) - Momó Rádió. Gondoltam ennek majd Tibi örül.