Felntt lettl kicsi Fiam... Várnai Zseni: Úgy megnttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem ríttál. Mikor késbb nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, elször csak a kiskertbe, aztán a nagy-idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnttél szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Úgy megnőttél, szinte félek - Várnai Zseni versét megzenésítette: Ócsai Zoltán - YouTube. Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Siktár Éva: Felntt lettél, kicsi Fiam! Amikor Te megszülettél, ordítottál, majd nevettél, olyan voltál mint egy herceg, kicsi fiam, úgy szeretlek! Cseperedtél, fogtad kezem, azt kérdezted, mi lesz velem? Szerelmes is leszek talán? Mondd meg nékem, édesanyám! Rád talált a drága kislány, csókot lehelsz édes szirmán, nem fogod már az én kezem, helyedet nem otthon leled.
Te döntöd el most a mi nagy sorunk, a te felzúdult bús rabszolgavéred; borítson el a forradalmi mámor, ha hömpölyög a lázadó sereg, mint felkorbácsolt, zúgó tengerár: Most még csak háborog az óceán, s a kevély hajót már tépi, dobálja, mi lesz, ha majd ős medréből kitör, ha úrrá lesz a tenger akarása! Vers: Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek. Mi lesz, ha minden katonafiú szülőanyjától kap egy levelet, mely lázít, gyújt, vérbeborít: Csodák csodája Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem.
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél. Először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem nézel. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers - Nagyszülők lapja. Nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek. Alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nekem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat.
Nézd meg, milyen látványosan tudnak unatkozni a pasik, amíg a nők örömmel próbá Versajánló – Zelk Zoltán: A három nyúl Zelk Zoltán verse egy kedves és vicces történet gyermekek számára, amit nem csak húsvét idején érdemes megmutatni a kicsiknek. Várnai zseni úgy megnőttél. A legendás Szabó Gyula A kutatók szerint egy kutya elvesztése ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy ember elvesztése Akinek van vagy volt kutyája az tudja, hogy a házi kedvenc is olyan mint egy családtag, különleges viszony alakul ki az állat és a gazdája között. Ezé A feleség az aki szereti, védi, tiszteli, megnevetteti, segíti és boldoggá teszi a férfit! A feleség egy különleges teremtmény, ő egy valódi ajándék! Szeret, tisztel, melletted van, ha kell átölel, veled neved és mikor szükség van rá, megvig
Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik háta lelkem, nőni akar, hogy elérjen, hegyormodig hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat – fölemeled az anyádat. A házasságom a végét járta, a sok vita és a rutin miatt, ekkor megismertem valakit, de a helyzet csak bonyolultabb lett A munkahelyemen egy fiatal, energikus, mosolygós hölgy lett az új munkatárs, neki nem voltak családi problémái. Udvarolni kezdtem neki, együtt ebédelt 24 férfi akik elveszítették türelmüket vásárlás közben Köztudott, hogy a férfiak nem szívesen mennek vásárolni a kedvesükkel.
Felntt lettél, kicsi fiam, én csak néztem, mondd, most mi van? Elsszülött unokámat, csodálhattam, tudod, vártam! Két szemében tündér táncolt, átöröklött génje lángolt, olyan volt , mint Te akkor, szép a lelke, szíve dalol! Betöltötte tizennyolcat, kicsi fiam, mondd csak, hogy vagy? Tudod most már, mit érzek én azóta, hogy megszülettél. Nevelted és tanítottad, értékrended, szíved adtad, úgy, ahogy én Veled tettem, boldog voltam, szerethettem.