Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke című verse 1838-ban keletkezett. Ez a költő utolsó előtti és legpesszimistább verse. Történelmi háttere egy kilátástalan politikai helyzet. Kölcsey az 1832-36-os országgyűlés kudarca után úgy érezte, hogy a nemzet nem tudta megoldani saját legégetőbb sorskérdéseit. Ez az időszak a magyar reformkor kibontakozásának kora. Kölcsey is közéleti szerepet vállalt, de mivel folyton az előrehaladás gátjaiba ütközött, 1835-ben lemondott követi megbízatásáról. (1832 végétől 1835 elejéig volt országgyűlési követ, ebben az időszakban kevés lírai művet alkotott). A belső széthúzás problémája mellett ráadásul a bécsi kormányzat ármánykodásaival is szembe kellett nézni. Ennek egyik példája volt a Wesselényi-pör, melynek védőiratán élete utolsó évében dolgozott a költő. Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke (elemzés) - Oldal 2 a 4-ből - Műelemzés Blog. A Zrínyi második éneke akkor íródott, amikor a bécsi kormányzat terrorintézkedései az ellenzéki harcok, a Wesselényi-pör több szereplőjét visszariasztották a további küzdelemtől. A vers 1840-ben jelent meg Kölcsey Versek című posztumusz kötetében (1838-ban a költő meghalt egy gyors lefolyású betegségben).
Kölcsey úgy érezte, a magyarság eljátszotta a történelem által felkínált utolsó lehetőséget a nemzet sorskérdéseinek megoldására, így felerősödött benne a nemzethaláltól való félelem. Mint Búcsú az Országos Rendektől című beszédében elmondta: nálunk törvények útján, vér nélkül lehetett volna véghezvinni mindazt, amiért más országokban forradalmak zajlottak és amit máshol sok ember halála árán lehetett csak elérni. Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. A Zrínyi második éneké ben is megfogalmazza, hogy a "Szent harcra nyitva várt az út", de mi elszalasztottuk a lehetőséget. Úgy érezte, ezért az ország bűnhődni fog. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9
És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép; S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép. A vers műfaja politikai óda, hangneme fennkölt, magasztos, keserű. Korstílus: klasszicizmus és romantika, helyenként szentimentalizmus. Klasszicista a vers szerkezete (világos felépítés, a mondanivaló logikus elrendezése, kifejtése, párhuzamok, ellentétek, a verselés szabályossága). Romantikus a nyelvezet, az érzelmi telítettség, a képi világ (hatásos, erős érzelmi töltésű metaforák, megszemélyesítések, expresszív kifejezések, láttató erejű szóösszetételek, halmozások). Szentimentalista kifejezések is felbukkannak helyenként (pl. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. "bájkör"). Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Élete utolsó hónapjaiban Kölcsey mint ügyvéd az ő jogi védelmén dolgozott. Kölcsey már nem érhette meg, de azért mondjuk el, mi lett az ügy kimenetele! A per 1839-ben fejeződött be, Wesselényit 3 év börtönre ítélték, ami a korabeli börtönviszonyok miatt egész további életére megbetegítette, és bár 1840-ben kiszabadult, betegsége örökre kikapcsolta őt a politikai életből. Lovassy szintén 1840-ben szabadult a börtönből József nádor közbenjárására, de akkor lelkileg-szellemileg már ő is teljesen megtört volt. Kossuth Lajost az V. Ferdinánd által betiltott Törvényhatósági Tudósítások szétküldéséért tartóztatták le 1837-ben és ügye nagy port kavart, mert nemesember létére bírói ítélet nélkül tartották fogva. Kétévi fogság után 1839-ben további 3 év börtönre ítélték, amit felsőbb szinten a bíróság 4 évre súlyosbított. Összesen 3 év raboskodás után 1840-ben szabadult az országgyűlés által kivívott amnesztiának köszönhetően. Látható tehát, hogy a korszak eseményei bőven adtak okot Kölcseynek a kétségbeesésre.
A mult elesett hatalmunkbul, a Jövendőnek urai vagyunk… Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; – én azt szeretem hinni: lesz! " Ez a gondolat Kölcseyt is fellelkesítette, erről Huszt című verse tanúskodik, mely pont ezt a Széchenyi-féle vezérelvet fogalmazza meg lírai eszközökkel, s melynek utolsó sora ("Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! ") szállóigévé vált azóta. Széchenyi hatására az alapvetően lírai alkatú, zárkózott Kölcsey harcos közéleti szereplésre vállalkozott, beszédeket tartott a megyei közgyűléseken és a pozsonyi országgyűlésen is, szót emelt a reformok szükségessége mellett, kiállt a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás ügyéért. Ebben az időben kevés lírai művet alkotott, a közéleti tevékenység teljesen lefoglalta az idejét. 1832 végétől 1835 elejéig volt Szatmár megye országgyűlési követe, s ezen időszak alatt végig a haladás nehézségeivel kellett szembesülnie. Azt kellett tapasztalnia, hogy a kortársak nem értik az idők szavát, nem hajlandók a szükséges reformintézkedések bevezetésére, nem törődnek a haza és a nemzet sorsával.