Egyszer volt, hol nem volt, még a külvárosi tengeren is túl. Volt egyszer egy farkaskölyök, hallgasd meg történetét! Elunta a szülei meséjét, a meddő vitatkozást. Elszökött otthonról végleg, hogy elkezdjen egy új mesét. Mesét? Elment a városba, metróra szállt kutyába sem vették! Az aluljáróban kergette a sintér kutyának nézték Jó pénzért elmehetett volna ugatni egy ház körül. Rákapott az italra és úgy érezte szabadon él! Nem értem miért? úgy érezte szabadon él Jóra nevelték? úgy érezte szabadon él Hej-hej! Elment a városba metróra szálni, Kutyának nézték Ugatni VAU-VAU-VAU! Nem értem miért! Úgy érezte szabadon él. Jóra nevelték? (x2)
Úgy érezte szabadon él - teljes film - YouTube
A Videotéka rovatunk nagy örömére újabb klasszikus bukkant fel a Youtube-on. Vitézy László és Vicsek Ferenc 1987-ben forgatták az Úgy érezte, szabadon élt című dokumentumfilmet. A film központi figurája Cseke Attila, egy húsz év körüli srác, akit anyja a születésétől fogva gyűlölt, intézetbe adták, ahol testileg és lelkileg is megnyomorodott. A film készítői a Petőfi Csarnok előtt beszélgetésbe elegyednek a fura sráccal. Attila vegzáló rendőrökről, babos kendőről és drogokról mesél. Majd miközben készül új álása, megismerkedünk zavaros dalszövegekből építkező gondolatvilágával, amiben keverednek hippik, nácik és punkok. "Ha egy pisztolyt vagy borotvát a nyakamhoz tennének, akkor sem árulnám el a legjobb barátaimat, a Hullát, a Csótányt vagy a Kukát. " A nyolcvanas évek végén, a megroggyant rendszerben már nem lehetett tovább elhazudni, hogy a szocializmusban is tengődnek csövesek, drogosok, tarhálók, kilátástalan életű szegények. Ekkor már sorban haltak meg a fiatal szipusok, tömegével hamisították a vényeket, intravénásan lőtték a töményet, és a Moszkva téren vagy a Blahán mindenhonnan kihullott, teljesen céltalan fiatalok lézengtek, akiket értetlenül és tehetetlenül nézett a rendszer.
A szöveg nyelvi meseszerűsége is fokozatosan eltűnik: előbb nem meseszerű képes beszéd váltja fel, az alkoholproblémára való utalás viszont már teljesen hétköznapi, minden költőiségtől mentes. A dal refrénje is figyelemre méltó. A történetet elmesélő szólóénekes a mindentudó elbeszélő szerepében lép fel, ám a refrénben ezt a szerepet elveszíti, hiszen maga mondja ki: "nem értem, miért". Erre azonban a háttérénekesek felől hangzik el egyfajta válasz: "úgy érezte, szabadon él" – ez azonban nem más, mint az elbeszélő által már elmondott tény. A refrén második felhangzásakor viszont megcserélődnek a sorok, a dal végkicsengése is is egy megválaszolatlan kérdés: miért érzi úgy valaki, hogy az alkohol teszi szabaddá. Erre a kérdésre a dalból nem kaphatunk választ, és ha megvizsgáljuk azokat a valós történeteket, amelyekre illik a dal szövege, akkor sem lesz könnyű a közvetlen okot megneveznünk. Egyben biztosak lehetünk: az alkoholban akkor keressük a szabadságot, ha az alkoholon kívül nem találjuk meg.
Amely elől végül is 1980 végén a Dinamitba menekült, hogy legalább lemezeket készíthessen, és játéka hallható is a nagyszerű A híd lemezen, bár igazi helyét itt soha nem találta meg. Az újjáalakuló Ricsének a '87-es kezdetektől egészen '92-ig a tagja, azaz végigéli a Beatrice legnépszerűbb éveit, játszik az első lemezen, a Gyermekkorunk legxebb dalain, az Utálom az egész XX. századot albumon, vagyis valamennyi fontos Ricse-kiadványon, és hát ugye ott van még A Beatrice legjobb dalai című koncertanyag is, azzal a csodálatos bevezető szólóval a Nagyvárosi farkas előtt. Aztán Lugosi kilép, mert belefárad a hatalmas pörgésbe, gyerekei születnek, és úgy gondolja, hogy kis erőgyűjtés után bármikor visszatérhet. Ez azonban sajnos nem jön össze, pedig egy ideig becsülettel próbálkozik még fiatalabb társakkal a Hard Légióban. Aztán belefárad az egészbe, és már csak az ünnepi Ricse-koncerteken lép fel, nagyon szép emlékeket azonban ezekről sem őriz, kissé méltánytalannak éli meg a szerepeltetéseket, azokról mindenkor igen keserűen nyilatkozik.