A legtöbben kizárták, hogy a színésznő újra Baby karakterébe bújna, de minden más egyelőre rejtély. A film 2004-ben kapott egy második részt is, ami egyáltalán nem kapcsolódott az elsőhöz, sem történetben, sem sikerben. A nézőket – úgy engem is – a Dirty Dancing szeretete vett rá a megnézésére. Maradjunk annyiban, letudtam, egyszer elég is volt belőle. Baby senki sem ültetheti a sarokba 6. Az új, készülő táncos filmmel kapcsolatban ezért óvatosak a tippek is, nem tudni, mi az alkotók terve és azt sem, mire bólintott rá Jennifer Grey, a színésznő korábban kategorikusan elzárkózott mindennemű folytatástól. Várjuk a fejleményeket, de Patrick Swayze nélkül elképzelhetetlen - legalábbis számomra - a Dirty Dancing. Fotó: IMDB
A 60-as és a 80-as évek zenéit vegyítő filmből szinte az összes dal sláger lett. A pörgős és forró Love Man, vagy a She's Like the Wind érzelmes vallomása még mai napig a fülünkbe cseng. A leghíresebb dal, amit rongyosra játszottak a rádiók a híres Time of life című dal volt, ami Bill Medley és Jennifer Warnes duettjén szólal meg. Csodás zárózene a világ leghíresebb táncos jelenete alatt. „Baby-t senki sem ültetheti a sarokba!” – Utazás a gerincvelőm körül. Kell ennél több? 3. Baby karakterfejlődése A naív kislányból Baby a film végére egy erős és független nő lesz, aki megismeri a szerelmet, megtanul küzdeni és bebizonyítja, hogy őt senki sem állíthatja a sarokba. Johnny által a lány megismeri és megtanul a tánc által bánni a testével, és rájön, hogy igenis tud szexi lenni, és úgy táncolni, ahogy eddig még sosem mert. 4. Johnny Castle A Patrick Swayze által alakított megnyerően jóképű, piszkos táncot járó rosszfiú a lányos apák rémálma volt. A filmet megnéző nők azonban kortól függetlenül odáig voltak Johnny karakteréért, aki megtestesítette a szabadságra vágyó, a nőket védelmező, vagány, de vicces férfit.
A Golden Globe-on a legjobb film kategóriában is jó eséllyel pályázott az elismerésre és a főszereplők is bekerültek a legjobb színész/színésznő jelöltjei közé. A Dirty Dancing volt az első olyan film, amelynek DVD-je több mint egymillió példányban kelt el, illetve a filmzenét tartalmazó CD eladásaiért dupla platinalemezt kapott. A film több generáció kedvencévé vált, és meghozta az áttörést a Frances "Baby" Housemant alakító Jennifer Grey-nek, illetve a jóképű tánctanárt, Johnny Castle-t játszó Patrick Swayze-nek. A színésznő az elmúlt években sem unatkozott, többek között a Nemegyütt című filmdrámában is szerepelt Jamie Dornan oldalán, illetve a Grace klinika és a The Conners egy-egy epizódjában is láthattuk vendégszereplőként. Grey korábban többször is azt nyilatkozta, ha folytatódna a film története, ő akkor sem vállalná el Baby szerepét. Baby senki sem ültetheti a sarokba 4. Eddig úgy tűnt, tartja magát az elhatározáshoz, hiszen a 2004-ben bemutatott Dirty Dancing 2 ( Dirty Dancing: Havana Nights) nélküle készült el. A második rész – amely nem kapcsolódott az eredeti történethez – egyébként jóval kisebb sikert aratott annak ellenére, hogy Swayze is feltűnt egy-egy jelenet erejéig.
A hang egyébként kifejezetten jól szól, kellemes meglepetés volt a játék és film alatt, bár azt most is érdemes elmondani, hogy az igazi audiofilek ettől függetlenül is egy külső rendszerben találják meg számításaikat. De nézzük a játékokat és filmeket. Genetikai Teszt Származás | Önként Adjuk Ki Genetikai Adatainkat | Magyar Nemzet. Az 1960-ban készült Psycho DVD-ről már nem mutatott olyan jól, mint a feljavított Blu-ray, ami persze érthető, így van egy minimum elvárás a forrás minősége terén, amit a készülék igényel. Viszont a The Last of Us Part 2 elképesztően jól mutatott és gyönyörűen szólt a Bravia segítségével. Bár a teszt alatt úgy éreztem, hogy ez a sztenderd, illetve manapság ez a látvány már mindenhol elvárt, továbbá kis csóvát is láttam a gyors mozgásoknál, az igazi meglepetés akkor ért, amikor a tévéket megcserélve a saját készülékemen néztem meg a játék azonos szakaszát. A különbség ugyanis szemmel látható volt: azonos méretű, más gyártmányú 4K-s készülékekről van s zó, ám a Sony technológiájának hála a színek sokkal jobban érvényesültek a hazai pályán, így az XH80 már csak ezzel is megnyert magának.
A feketéjét ugyan nem éreztem tökéletesnek, de ez volt a legkisebb bajom, mikor a saját tévém került az állványra, a képminőség pedig szó szerint vissza lett fogva. Meglepetés A középkategóriához képest, amit a Sony képvisel ezzel a szériával, meglepően szép és élethű képet kapunk, amihez viszonyítva az ár sem kiugró. Általában azt gondolom, hogy a gyártó tolla már csak a név miatt is jobban fog az árcéduláknál, de ebben az esetben ez nem feltétlenül igaz. Ugyan a készülék nem a kategória csúcsa, illetve nem is tökéletes a képfrissítés és háttér terén, de összhatásában mégis kiemelkedően kellemes a szemnek, amit a bevetett technológiákkal ér el. Emiatt, ha csodákat nem vársz, de adott árkategórián belül nézelődsz (nagyobb összegért a Sonynál is van jobb választás), esetleg a márkahűség miatt sem választanál mást, az A kategóriás fogyasztású 55XH8096 jó választás lehet, amire kezelés és látvány/hangzás terén is lehet számítani.