Hasonló érzésvilágú Kodály Zoltán oratóriumának fő témája, amelyet a szerző már az 1920-as években időszerűnek látott, miután Kecskeméti Vég Mihály szabad fordításában megismerte a bibliai Dávid király történetét az ötvenötödik zsoltárból. Az ősi magyar népzene hangján megszólaló mű Dávid király panasza és a magyar nép sorsa között hoz párhuzamot. A jajkiáltások a kórus, az ütők és a harsonák hangján először erőteljesen, majd fokozatosan elhalkulva, a szabadság örömének reményében elevenednek meg. Sosztakovics 1957-ben írt XI. szimfóniája az "1905-ös év" alcímet viseli, az alkotásban az egyén saját népe fájdalmáért érzett felelősségének aspektusai rajzolódnak ki. Máig vitatott, de nem kizárt, hogy a zeneszerző az 1956-os magyarországi eseményekre is reflektált művével. Az Óbudai Danubia Zenekar a Szabadok vagyunk című sorozatnak immár harmadik koncertjét adja Mennyből az angyal címmel. A produkció november 23-án tekinthető meg a Zeneakadémián 19. 30-tól. Elhangzik: Beethoven – Egmont – nyitány Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Sosztakovics: XI.
Még a dédnagymama kapta lánykorában és azóta minden karácsonykor ez volt a fa ékessége. A gyerekek keze egyszerre csapott le egy kis csomag után, melynek vonalai már átsejlettek a papíron. – Én bontom ki az angyalt! – kapott a csomag után Bálint. – Én akarom, én! – kiáltotta panaszosan Annácska, és sírásra görbült a szája. Ezzel elkezdődött is a szokásos huzavona. "Add ide! – Nem adom! " – Én találtam meg! – De én fogtam meg először! – Így folyt a civakodás a testvérek között, addig-addig, míg reccs! – az angyal szárnya letört. A testvérek hirtelen elhallgattak. Az arany szárnyú angyal a legféltettebb dísz volt az összes közül. Nagymama gyerekkori emlékei fűződtek hozzá. Mi lesz most? – Ragasszuk meg! – javasolta Bálint. Elővették a papírragasztójukat és bekenték az angyal szárnyát, de amint elengedték, az megint leesett. – Mondjuk meg a nagymamának! – javasolta bátortalanul Annácska. – Azt már nem! – felelte Bálint – Nagyon elszomorodna! Inkább vigyük át András bácsihoz! Ő mindenhez ért, biztos meg tudja javítani.
A zenekar saját bevallása szerint különös gondot fordít az innovációra, a gyerekek zenei beavatására, és a patinás koncerttermek hagyományait is szívesen kombinálja újító törekvéseivel. A tradíció és az innováció ötvözésének egyik ideális helyszíne pedig a Zeneakadémia. A koncert előtt 17. 45-kor kezdődő ingyenes beavató előadást Eckhardt Gábor zongoraművész, zenepedagógus tartja zenebejátszásokkal, képvetítéssel és zenei csemegékkel fűszerezve. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja. Beethovent 1809-ben kérték fel, hogy írjon Goethe Egmont című darabjához kísérőzenét. A nyitányt fájdalmas dallamokkal indító zene előrevetíti az igazságért folytatott harc reménytelenségét és a hős kételyekkel teli bukását, a befejezés elemi ereje ugyanakkor azt hirdeti, hogy a küzdelem soha nem hiábavaló, mert a szabadság eszméje tovább él. Beethoven művének nyitánya évszázadokkal később a magyar nemzet segélykiáltásának szimbolikus megnyilvánulásává vált, amikor 1956. október 23-án a Magyar Rádió ideiglenes stúdiójából a közlemények és a híradások között Beethoven dallamai szóltak a legtöbbször.
Csak egyetlen szerzetes maradhatott, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba, csakúgy, mint Pannonhalmára. 1889-ben a templom nagy felújításakor falképeket is festettek. A kor jeles festőit, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt, Székely Bertalant és Novák Jánost bízták meg egy-egy boltmező kifestésével. Deák- Ébner Lajos az egyházatyák csoportját, Székely Bertalan a négy evangelistát, Lotz Károly a Hit, Remény, Szeretet, míg Novák János Szent Ányost festette. A tatai Esterházy-kastélyból való menekülése után itt lakott utolsó uralkodónk, Habsburg IV. Tihany bencés apátság. Károly király és Zita királyné, mielőtt Madeira szigetére száműzték őket. A szerzetesnek 1950-ben ismét el kellett hagyniuk a monostort. A plébánia megmaradt, a monostor előbb szociális otthon lett, később pedig múzeum költözött bele. A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, a kolostoregyüttest azonban csak 1994-ben kapták vissza az államtól. Először a templombelső (falképek, oltárok) restaurálása történt meg, majd 1996-ban megkezdődhetett a monostor teljes felújítása.
A szerzetesek csak 1802-ben tértek vissza az apátságba. A templomot 1889-ben felújították, ekkor készültek a belső teret díszítő festmények is; Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan festette meg a boltozat egy-egy egységét. 1950-ben ismét feloszlatták a szerzetesrendet, a monostorban eleinte szociális otthon, később múzeum kapott helyet. A könyvtár 18. századi berendezését a rend 1786-os feloszlatásakor eladták, a könyvek az 1950-es feloszlatáskor eltűntek. A bencés szerzetesek 1990-ben tértek vissza Tihanyba, a kolostort 1994-ben kapták vissza az államtól. 1992 és 1996 között restaurálták a templom oltárát, festményeit. A háború testvérgyilkosság – a tihanyi perjel a békéért fohászkodik. A kolostor teljes körű felújítása 1996-ban kezdődött. Az apátság 2012 tavaszán vált önálló perjelséggé, akkor mindössze kilenc szerzetes lakott a monostorban, akik Tihany és több környéki település lelkipásztori szolgálatát végezték, emellett lelkigyakorlatokat és kulturális programokat szerveztek. Az apátságban az elmúlt években kiállításokat, koncerteket, különféle rendezvényeket is tartottak.
A templomalapító sírját spirálisan rovátkolt, hosszú nyelű kereszttel díszített sírkő fedi. Ilyen kereszt csak királysíron fordul elő. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél. A latin nyelvű szövegben magyar szavakat, kifejezéseket is használtak, így ez a legrégebbi magyar írásos nyelvemlék. Az eredeti dokumentumot Pannonhalmán őrzik, de egy hű másolat itt is látható-olvasható. A templom kapuzatán lévő címer az építtető Lécs Ágoston apát emlékét hirdeti. Belépve barokk pompa fogad bennünket. Magyar Posta Zrt. - Tihanyi Bencés Apátság. help A freskókat és a berendezést kiváló művészek készítették. A berendezéseket készítő Stuhlhoff Sebestyén fafaragó negyedszázadig dolgozott itt. Az ő műve a hatalmas főoltár, a szószék a négy egyházatyával, az apát trónusa és az előkészítő asztal. Halála után 1779-ben az apátok között temették el a nagy tehetségű művészt, aki valószínűleg Tirolból került Tihanyba. A templom freskóit kiváló művészek készítették az 1889-es restauráláskor: Ébner Lajos a nagy egyházatyák csoportját festette meg, Székely Bertalan a négy evangélistát a lépcső feletti félkupolában, és Lotz Károly műve a Hit, a Remény és a Szeretet allegorikus képe.
Győrffy Árpád • Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is! Iratkozzon fel a hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez. ( Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)