Futni továbbra is fogok esténként szinten tartó jelleggel. Persze most kis pihenő következik, de már kinéztük a következő versenyt.
Remeterét után jött a hosszú lejtős szakasz, vártam is, hogy ott majd lehet egy jót száguldani lefelé. Legalábbis lehetett volna, viszont akkorra a gyomrom egyre rosszabbul lett, annyira, hogy csak görnyedve tudtam sétálni. Végül leültem az út szélén, adtam magamnak pár percet, fejben is összeraktam magam mert pár pillanatra közel kerültem a feladáshoz, aztán folytattam. III. Pécs-Orfű félmaraton futóverseny. A mellettem elhaladó autóból szurkolók is hozzásegítettek, hogy visszazökkenjek oda, hogy miért vagyok itt, és nekiálltam ráfókuszálni a még előttem álló 12 kilométerre. Ekkor engedtem el minden befutó időre vonatkozó elvárásomat magammal szemben, új célként annyi lebegett előttem, hogy érjek be a célba, addig meg élvezzem a versenyt, vagy legalább valami olyasmi... Orfűre érve a tóban hűsölők látványánál már csak az árnyékot váltó tűző nap volt fájdalmasabb. Útközben eldobtam tesómnak a kulacsom, egy kanyarral később visszadobta nekem megtöltve hideg vízzel, aminek felét magamra öntöttem hadd strandoljak kicsit én is.
Úgy alakult, hogy ebben az augusztusban elég keveset futottam, értékelhető távú /idejű kategóriában meg aztán pláne. Verseny előtti vasárnap még edzettünk egyet Abaligeten a #utaziskolaba csapattal, azelőtt /után viszont többet voltam ágyban mint futócipőben, hogy egy agyrázkódásból minél közelebb legyek a 100%-os futós állapothoz a nagy napra. Hírek - Pécs Orfű Abaliget Futás. Egy hét Balaton kör, plusz néhány alkalom volt, amikor igazán melegben futottam, egyébként egész nyáron hajnalban jártam futni. Ezen a versenyen viszont elég jól megértettem, hogy díjazta volna a szervezetem, ha hozzászokhat a hőségben való futáshoz a verseny előtt. A táv hosszúsága még a legkisebb, a szintkülönbség már azért jóval nagyobb, de a legnagyobb kihívás a 32 fok + a tűző nap volt. Pécsről a PTE szőlészetből indultunk, aztán átváltott igen csak hazai verseny hangulatba, mert végigfutottunk az utcánkon is, ahol nekem volt a legmenőbb kis szurkoló csapatom! Azon az úton haladtunk Égervölgyig, amin szoktam menni, ha az erdőbe indulok futni.
Utolsó pohár víz, irány a cél. A frissítés után elindulni már tényleg nem volt kellemes, de két emelkedőt leküzdve tereltek vissza minket a tóparti sétányra, ahol a 20. 000 m tábla volt leszúrva. Ez adott még egy kis pluszt a végén, aztán meghallottam a célban a speaker-t, megláttam a kaput, rajta az órával, aminek nem is nagyon akartam hinni. Még egy rövid szakasz az aquaparkig, onnan fordítottak vissza a célegyenesre. Az utolsó métereken (fotó: Szabó Zoltán) Beértem. Orfű félmaraton 2017 pdf. Megkaptam az érmet, vettem egy pohár vizet és büszke voltam magamra. Az időm 2 óra 2 perc 4 másodperc lett, sokkal jobb, mint az előzetesen vártam. Ami pedig a gyaloglást illeti, csak a frissítőpontokon álltam meg a vízért, vagyis végigfutottam a teljes távot. Jobban nem is sikerülhetett volna. 24 perccel később Krisztián is befutott, még ettünk, masszíroztattunk, pihentünk, aztán elindultunk haza. Remek verseny volt, remek szervezéssel. Elképesztő, hogy 3 hónapnyi felkészülés milyen jó formába tud hozni. Jól eső érzés, hogy ilyen jól sikerült.