Csak készültünk haza A kezdeti időszak persze nem volt egyszerű, de a sváb lakosság is rájött, hogy a két népcsoport sorsa hasonló. "A felvidékiekkel egy volt a sorsunk, a kitelepítésekről nem ők tehettek, hanem azok az ismeretlen előéletű, messziről jött családok, akik kihasználták a svábok nyomorúságát és önkényes vagyonszerzésbe kezdtek" – szól Emma néni. "Mi évekig ki sem pakoltunk, készültünk haza, Damásdra... Csak az egyetlen kislányom volt, akiért úgy éreztem, hogy érdemes élni" – emlékszik vissza Major Istvánné. Svábok kitelepítése | hvg.hu. Lehetetlennek tűnt "Elmondhatatlan érzés volt újra itthon lenni és egy ilyen ünnepségen részt venni. A bakonypéterdi megemlékezés egyébként éppen a mellett a ház mellett zajlott, amelyből 70 évvel ezelőtt kiraktak minket" – mereng el Niebel asszony. "Mai fejjel nem lehet elképzelni, hogy ez mind megtörtént – fűzi hozzá Major Istvánné. – Ugyanolyan lehetetlennek tűnt akkor, mint most. Hetven éve történt, de én még mindig garamdamásdi vagyok. " A két asszony hetven év után találkozott újra, emlékezett vissza a régi időkre.
A korábban a magyarországi németek tulajdonában lévő 640 000 holdnyi földbirtokból mintegy 500 000-et használtak fel a földosztás során, 60 400 házból pedig mindössze 15 650 maradt a német nemzetiségűek tulajdonában.
"Magyar földön előre beosztottan szálltak ki a hajókból" és kezdtek faluépítésbe. "Rendszert és nyugalmat, németes erényeket hoztak a háborúkban megfáradt magyar földre. VAOL - Svábok faluja - Több évszázada élnek már együtt. Portáik, falvaik hamarosan rendezettségről, gazdagságról árulkodtak. Mesterségek tucatjait művelték, rengeteget tanult tőlük a békességbe visszailleszkedő magyar nép" - mondta. Varga Mihály pénzügyminiszter a megemlékezés előtt tartott szentmisén a békásmegyeri Szent József-templomban Fotó: Kovács Attila / MTI Fotó Hozzátette: a bevándorló németek – azonosságukat, jobbára a nyelvüket is megőrizve – gyorsan beilleszkedtek a magyarországi életbe: jól érezték magukat új hazájukban. Az 1848-as magyar szabadságharcban három zászlóaljnyi német nyelvű katona küzdött a magyar oldalon. Varga Mihály arról is beszélt: Magyarország az egyetlen ország, amely – 2012 óta – gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország.
A 27 ezer négyzetméteres ingatlant 2001-ben adták haszonbérbe egy helyben jól ismert soroksári vállalkozónak - aki az önkormányzat tartós, szerződéses partnere -, hivatalosan ugyancsak termőföldként. Két évvel később a bérlő kérte, hadd vehesse meg a területet, ahol a csatornaépítéshez használt gépeinek építene telephelyet. Az eladáshoz a kerületi képviselők hozzá is járultak, arra hivatkozva, hogy a pénzre sürgősen - hat napon belül - nagy szüksége van az önkormányzatnak. SZON - Varga Mihály: a kitelepített svábok magukkal vitték magyarságukat. Ennek ellenére nem kapkodták el a szerződés aláírását, amelyre csak másfél évvel később került sor. A vételár összesen körülbelül 40 millió forint volt, négyzetméterenként 1500 forint. Az ingatlanra vonatkozó értékbecslést Juhász Ferenc, az önkormányzat pénzügyi bizottságának MSZP-s delegáltja készítette. A vevő kérésére a kerület hozzájárult, hogy a pénzt részletekben fizethesse, a helyi szabályok szerint pedig még az áfát is elengedték. Adásvételkor az ingatlant még temetőként tartották nyilván, és bár nem ürítették ki teljesen, az önkormányzat átsorolta beépítetlen telekké - a kerületi ÁNTSZ áldásával.
"Nekik hazájuk volt Magyarország, a magyar nép része voltak". Kitelepülésükre a formális ok az volt, hogy az 1941-es országos népszámláláskor németnek, német ajkúnak vallották magukat. Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt. Megjegyezte: "fonák dolog", de a "német csodát" ezzel a 16 millió frissen betelepített németajkúval valósították meg Konrad Adenauer egykori kancellár Németországában. Ugyanakkor ezek az emberek "idehaza, Magyarországon nagyon hiányoztak". "Ráadásul az itthon maradók zöme félelemben, a háborús bűnösség vádja alatt élt: elhagyták nyelvüket, féltek attól, hogy őket is kitelepítik. Nem beszéltek sem a családban németül, sem a falujukban, közösségeikben" - mondta Varga Mihály. A miniszter felidézte: a török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a 18. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat.