A tavasz–nyár eljövetelét, köszöntését szolgáló szertartások keretében valaha az emberek a jó termést, szaporulatot kívánták biztosítani. A természet megújulását a tavasz–nyár allegorikus behozatalával igyekeztek elősegíteni. A pogány tavaszünnep a vegetáció és a virágok ünnepe, a termékeny földanya, a szerelem, a párválasztás és a nász ünnepe is volt. Az európai népek pünkösdi hagyományai ősi idők emlékeit őrzik: a vegetációs szellemet vagy démont, a tavaszistennőt vagy vegetációs istennőt, a férfivá avatási ünnepségek csökevényeit, továbbá szórványokban a rituális királygyilkosságot vagy a termékenyítő királyok menyegzőjét. Piros pünkösd napján dalszöveg. Az ünnepkörben megjelenik a tavaszi házaspár, valamint több egyedülálló férfi és női megszemélyesítéssel is találkozhatunk: pünkösdi király, májuskirály, tavaszkirálynő, májuskirálynő, pünkösdi királynő stb. Az egyedülálló férfi megszemélyesítő gyakran lombokba burkolt vadember, akinek egyik feladata az esővarázslás volt. Az ókori Rómában Az európai népek szokásanyagára hatással voltak az antik Róma tavaszi ünnepei is, mint a Floralia virágünnep, amelyet Flóra, a virágok és a kultúrnövények istennőjének tiszteletére április végén és május elején tartottak.
Májusban ünnepelték Maja istennőt is, neki körmenet után vemhes emsét áldoztak (az emsét majalisnak nevezték). Az Argei ünnepen a Vesta-szüzek jelképes emberáldozatként szalmából font bábukat vetettek a Tiberis folyóba. A hónap az Ambarvaliával, a földszentelés ünnepével zárult. A 2. századában a rómaiak májust Vénusznak, a szerelem istennőjének, valamint a görög–római Dionüszosz-Bacchusnak, a szőlő, a bor, a mámor istenének szentelték. Május a szerelem, a májusi menyasszonyok hónapjává vált. A 4. századtól háromévente lóversenyeket is rendeztek ilyenkor, amelyek harminc napig tartottak. Magyar pünkösd Pünkösdi népszokásaink valójában tavasz és nyár közötti átmeneti időszakot mutatnak. A pünkösdi ünnepkörben összemosódnak a tavaszi és a nyári ünnepkör egyes elemei. Piros pünkösd napján mindenek újulnak. Téltemető-tavaszváró népszokásaink jórészt a húsvéti, míg a nyár termékenységével kapcsolatos hiedelmek, rítusok a Szent Iván-i ünnepkört gazdagítják. Más európai népek pünkösdi ünnepkörétől eltérően a magyar szokásanyag nem boszorkányos és halotti jellegű.