Decemberben az állatkerti Mikulás is meglátogatta a fehérbundás ragadozót, február elején, a Mackófarsanghoz kapcsolódva pedig már egy Taikoról szóló kisfilmet is megosztottak a közönséggel. A Budapesti Állatkertben nagy hagyománya van a jegesmedvék tartásának: az idők során legalább 59 jegesmedve élt ott, akik közül 39 ott is született. Az első budapesti jegesbocs, aki sikeresen fel is cseperedett, 1933/34 telén jött a világra, vagyis világviszonylatban is az elsők között sikerült náluk ennek az állatfajnak a szaporítása.
Ehhez persze tudni kell, hogy a háború előtti és a háború utáni jegesmedve állomány között nem volt folytonosság, hiszen a bombázásokat és az ostromot sajnos csak nagyon kevés állat élte túl, a túlélők között pedig egyáltalán nem voltak jegesmedvék. Sőt, a háború után is hosszú éveknek kellett eltelnie, amíg egyáltalán szóba kerülhetett újabb jegesmedvék beszerzése. Az új tenyészállatok 1950-ben, illetve 1951-ben érkeztek meg. A nőstényeket – a háború előtti hagyományokat felidézve – Zsuzsának és Bözsinek nevezték el, a hím állat pedig a Gazsi nevet kapta. Mivel a tenyészállatok és a kipróbált férőhelyek is megvoltak, a szakemberek pedig már a háború előtt kitapasztalták a jegesmedvék szaporításának legjobb módját, az újabb bocsokra is csak addig kellett várni, amíg a fiatalon érkezett jószágok elérték a tenyészérett kort. 1957 decemberétől kezdve tehát megindult a rendszeres jegesmedve szaporulat. A bocsok – egy-két kivételtől eltekintve – rendben fel is cseperedtek. Amikor elérték a megfelelő kort, más állatkertekbe kerültek: az 1957-es születésű Júlia Rotterdamba, az 1959-es bocsok, Titusz és Alba pedig a Rostocki Állatkertbe.
Így a kicsik világra jötte után – kétségkívül a legjobb szándékkal – csak bizonyos zavarás árán tudtak meggyőződni a kicsik állapotáról, amivel pont megzavarták az alom életét. Anghi Csaba, az állatkerti emlősosztály akkori vezetője azonban felismerte, miért nem maradnak életben a bocsok, ezért a következő elléskor megváltoztatták a korábban követett gyakorlatot. Teljes nyugalomban hagyták az anyaállatot, hadd húzódjon vissza a barlangjába, s hadd intézze ő maga a bocsok világra hozatalának és nevelésének teendőit. Így a következő ellés csak akkor vált biztossá, amikor Zsuzsi 1934 tavaszán elővezette a barlangból az előző év novemberében született bocsot. Az életerős utód rendben felcseperedett, és 1937-ben a Belgrádi Állatkertbe került. Akkoriban az egész világon csupán nyolc-tíz olyan állatkert létezett, ahol valaha is születtek jegesmedve bocsok, felnevelésük pedig 1934 előtt csak öt állatkertben (Köln, Lipcse, Stockholm, Milwaukee, Cincinnati) volt sikeres. A budapesti jegesmedvék történetének következő izgalmas időszaka a második világháború után kezdődött.