Kérdezte Uri, vajon törlesztette—e a római államkincstárral szemben fennálló tel jes tartozását Agrippa azóta. Philö habozni látszott, aztán vonakodva azt mondta, hogy igen: Agrippa Dikaiarkhiában egy szamáriai rabszolgától kapott egymillió drachma kamatmentes kölcsönt, amit a tartozásai rendezésére fordíthat; igy vált lehetövé, hogy Agrippa Caprira utazhasson a császárhoz Uri nem kérdezett többet. Honnét van egy szamáriai rabszolgának ilyen irdatlan vagyona? Nincs neki, mert h a lenne, már rég nem volna rabszolga. Az a rabszolga valakit fedez, és Philo nem fogja megmondani, hogy kicsodát. Uri muri | Spiró György: Fogság | Olvass bele. Talán éppen az alabarkhoszt. Vagy magát a csás zárt, akinek Agrippa fontos. Vagy a szenátusban valakiket. Végül is mindegy. Tija tehát vizsgáztatni kezdte, csapongva intézett hozzá kérdéseket hol csillagá szatból, hol görög irodalomból, hol filozófiából, hol történelemből, de Uri vála szát csak a második—harmadik mondatig hallgatta meg, addigra kiderült Uri jártas sága, és Tija más témára tért. Egyetlen területról nem tett föl kérdést, a latin irodalom tárgyköréből, és Uri volt annyira szemfüles, hogy egy kérdésszünetben ő kérdezze meg, ugyan melyik Vergilius—sor is lenne Tija kedvence.
Az ez év tavaszán megjelent új Spiró-regény ( Fogság, Magvetõ Kiadó, 2005) méltán aratott nagy közönségsikert: hatalmas terjedelme ellenére már többedik kiadása forog a piacon, s az értelmiségi társalgásnak is jó ideje egyik központi témájaként szerepel. Spiró nagyszabású történelmi regényt írt, s szinte halált megvetõ gesztussal, újra felelevenítette azt a régi, régen nagyon jól mûködött, de mára lappangásra kényszerült hagyományt, mely a regényben nemcsak a retorikát, nemcsak az irályt, hanem magát a történetet is fontosnak tartotta, mind a megírás, mind az olvasás, mind a megértés szempontjából. Mert – ahogy az egyik itt közölt cikkben olvasható is – "voltaképpen Spiró nemcsak történetet, hanem történelmet is ír", s olyan kérdésekrõl ír kalandregényt, olyan összefüggésekkel játszik el, melyeknek (itt: szinte magától értetõdõ módon) szépirodalmon túlmenõ relevanciájuk is van és lehet; a szerzõ régi, sokszor felmutatott törekvésének megfelelõen a regényt nagyszabású világmodellként fogalmazza, minek során a világ (illetve a világ ismerete) ugyanolyan fontossággal fog bírni számára, mint a modell relevanciája (és a modellalkotás írói öröme és játéka).
2015 2014 szerző Bemutató 2014. április 18. író Bemutató 2014. október 10. 2013 író Bemutató 2013. szeptember 21. 2012 2011 író Bemutató 2010. október 8. Švejk szerző Bemutató 2010. október 22. író Bemutató 2010. március 4. író Bemutató 2010. október 13. író Bemutató 2009. december 19. író Bemutató 2009. november 26. 2008 Galócza fordító Bemutató 2008. március 5. 2007 fordító Bemutató 2007. március 16. A verseny fordító Bemutató 2007. április 12. író Bemutató 2007. december 17. író Bemutató 2007. december 14. író Bemutató 2007. július 11. PRAH író Bemutató 2007. április 29. szerző Bemutató 2007. december 29. 2005 2004 író Bemutató 2004. november 19. fordító Bemutató 2004. július 15. 2003 Ivanov fordító Bemutató 2003. február 7. fordító Bemutató 2003. május 3. 2002 Amadeus dramaturg Bemutató 2002. december 13. író Bemutató 2001. március 24. fordító Bemutató 2001. október 26. 2000 Honderű író Bemutató 1999. szeptember 18. szerző Bemutató 1996. december 8. 1999 1996