Engem a nyakamon találtak el, elestem. Emlékszem, ahogy felnéztem, még láttam, hogy ránk dobtak egy tojásgránátot – hogy a sebesültekkel végezzen. Két szilánk fúródott a koponyámba, elvesztettem az eszméletemet. Valakik átvittek a Szövetség utcai kórházba, haldokoltam". Dózsa azt mondta, hogy innen a Mosonyi úti rabkórházba került, ahol az ÁVÓ-sok annyira megverték, hogy összeesett, és azt hitték, meghalt. "A szomszédos Fiumei úti temetőt és a börtönt egy kerítés választotta el, melyet egy szakaszon kibontottak. Átvitték a halottakat, majd bedobták őket egy sírgödörbe – köztük engem is. Leöntöttek minket mésszel, mire megrándult az egyik ujjam, ezt az egyik sírásó észrevette és felkiáltott: "Te, ez a srác még él! " Dózsa László elmondása szerint ekkor kihúzták a gödörből, majd a Szabolcs utcai kórházba került, ahol egy általa Kárpáthy és Mednyánszky professzornak nevezett orvos több órán át tartó operációval megmentette az életét. "Csak '57 áprilisának végén engedtek ki a kórházból, részint a rossz állapotom miatt, részint pedig azért, mert félő volt, hogy máskülönben ismét elkapnak".
Úgy fogalmazott, hogy a plakátügyből egy elvtelen lejárató hadjárat kerekedett, amely megviselte őt. Arra a kérdésre, hogy 1956-ban "tizennégy éves pesti srácként hogyan került bele a forradalomba", azt válaszolta, hogy 1956 őszére tarthatatlanná vált a magyar embereken lévő nyomás. Elmondása szerint látta, ahogy az 50-es évek elején az ÁVÓ-sok előadás közben összeverték és elvitték a kedvenc bohócát, majd pár évvel később talán ez is elvezetett ahhoz, hogy a kommunista rendszer ellen fegyvert fogjon. Elmesélte azt is, hogy miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak és már nem volt értelme a vérontásnak, Dózsáék megadták magukat. Elmondása szerint ő a nyakán sérült meg, de még látta, hogy egy tojásgránátot rájuk dobnak, hogy az a sebesültekkel is végezzen. Valahogy életben maradt, de később az ÁVÓ-sok annyira megverték, hogy azt hitték, meghalt, és egy tömegsírba tették, ahol azonban egy sírásó észrevette, hogy még életben van, így menekült meg. Dózsa Lászlóról 2017. október 23-án Orbán Viktor miniszterelnök 56-os hősként beszélt róla, Nagy Imrével és Mindszenty Józseffel egy mondatban említette nevét.
Négy éve valóban kínszenvedésként élem ezt meg, sokan el is fordultak tőlem, a szakmában is, holott én sohasem voltam hazug. Tévedni – akaratlanul is – sokszor tévedtem, de ez keresztényi és emberi dolog. Megbocsátást remélek. " Dózsa azt is állítja, hogy 1956 novemberének elején a betörő szovjet csapatok meglőtték, gránátot dobtak rá, majd amikor miután valamelyest felépült, rabkórházba került, ahol az ÁVÓ-sok úgy megverték, hogy halottnak hitték és sírgödörbe dobták. Elmondása szerint az egyik sírásó vette észre, hogy még nem halt meg, ennek köszönheti az életét.