"Az lesz, más ki lenne már? " Egy sajátosan misztikus és komor világ, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Az érzelmek valóságos skáláját élhetjük át, ha műveit olvassuk. Edgar Allan Poe amerikai költő, író, a detektívregény megteremtője 165 éve halt meg. Edgar Allan Poe: A Holló (részlet) Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón, S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " (Ford. : Tóth Árpád) Jorge Luis Borges sokat idézett kijelentése szerint "A krimiről beszélni annyit tesz, mint Edgar Allan Poe-ról beszélni, mert ő találta ki a műfajt. A világirodalom híres hollója papagájként kezdte pályafutását - Dívány. " Edgar Allan Poe amerikai költő, író, a detektívregény megteremtője 165 éve, 1849. október 7-én halt meg. Élete olyan volt, mint egy általa írott novella. Vándorszínész szülőktől, út közben született 1809. január 19-én. Édesanyja tüdőbajban halt meg egy szállodában, a tönk szélére jutott apja ezután három gyermekét jómódú richmondi családokhoz adta ki.
Verselemzés - Edgar Allan Poe: A holló című vers elemzése Edgar allan poe a holly elemzés a child Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis Edgar allan poe a holly elemzés a boy Ralph Waldo Emerson egyszer azt írta: "A tehetség önmagában nem teheti meg az írót. A könyv mögött egy embernek kell lennie. " Volt egy ember az "Amontillado hordója", "Az Usher-ház bukása", " A fekete macska " és olyan versek mögött, mint "Annabel Lee", " Egy álom egy álomban " és " A holló ". Ez az ember - Edgar Allan Poe - tehetséges volt, de különc és hajlamos volt az alkoholizmusra is - a tragédiák több részénél is átélt. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. De ami még kiemelkedőbb, mint Edgar Allan Poe életének tragédiája, az a halálfilozófiája. Korai élet Két évesen árván maradt Edgar Allan Poét John Allan vette be. Bár Poe nevelőapja oktatta és ellátta, Allan végül megsemmisítette. Poe pénz nélkül maradt, és szűkös megélhetést keresett recenziók, történetek, irodalomkritika és költészet írásával. Minden írása és szerkesztői munkája nem volt elegendő ahhoz, hogy őt és családját a puszta létminimum fölé emelje, és az ivása megnehezítette számára a munkakör betöltését.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sohsesejtett torz iszonyt suhogva jár, – Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. " S ajtót tártam, nyílt a zár, Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár, Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! ", – halk, sóvár Hangon én búgtam: "Lenóra! "S szólt a Holló" - Cultura.hu. " s visszhang kelt rá, halk, sóvár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár, Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már! "
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón, S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december Éjén fantom rejtelemmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad, s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár, S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng, és bíborán bús selymü zengés, Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszony suhogva jár -, Rémült szívem izgatottan lüktetett, s én csititottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm megbocsájtja, ugyebár? Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. Edgar allan poe a holló elemzés. "
Poe művészete a szűzföldeket feltörő amerikai pionírszemléletből táplálkozik – és egyben a pragmatikus üzleti felfogásból is. Ezért olyan friss, és ezért olyan olvasmányos. Ezt a különös tehetségű, fantomokat kergető, fantomok űzte művészt negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Világirodalom Verseskötet "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " Szólt a Holló. "Soha már! " "Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár - Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár... " S szólt a Holló: "Soha már! " S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más... Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem!