Március 15 Ünnep az óvodában. Hogyan is lehet ezt az ünnepet megismertetni a gyerekekkel, kicsit közelebb hozni az ő gyermeki világukhoz? A játék a gyermek legfőbb tevékenysége, ezen keresztül ismerkedik, tapasztalja meg az őt körülölelő világot. Kreatív alkotásokon keresztül elkészítheti az ünnephez tartozó jelképeket / kokárda, zászló /. Könyvek lapozgatása közben megnézhetjük a várakat, huszárokat, öltözéket, kardokat. Mi magunk is elkészíthetjük ezeket a kellékeket a csoportban, vagy otthon a szülővel, testvérrel. Juhász Magda: Jön egy katona Nézd, ott jön egy katona, Hetykén áll a bajusza, Tiszteleg, tiszteleg, Arca komoly, nem nevet. Itt van már a katona, Megkérdezem mi baja. Március 15.- az óvodában - Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek. Keze fáj, keze fáj, Mert olyan sokat szalutál? Azt mondja a katona, A kezének nincs baja. Szíve fáj, szíve fáj, Elhagyta egy kisleány. Ne búsulj te katona, Nézd, itt van egy trombita Fújj bele jó nagyot Elszáll majd a bánatod! / kép forrása: Weöres Sándor: Megy az úton... Megy az úton a katona. Zúg a vihar, fúj a szél, zúg-búg, fúj a szél, a katona sose fél.
Már a óvodásoknak is érdemes meséli az 1848-as forradalomról és szabadságharcról. Festhetünk velük zászlót, tűzhetünk a ruhájukra kokárdát, mesélhetünk nekik a nagy hősökről, a huszárokról, hajtogathatunk csákót! Sőt, verseket is taníthatunk. Összegyűjtöttük azokat, amelyeket egész biztos, hogy a legkisebbek is örömmel mondanak majd velünk. Weöres Sándor: Megy az úton… Megy az úton a katona, Zúg a vihar, fúj a szél, zúg-búg, fúj a szél, a katona sose fél. Mitől félne? Kezibe kard, gonoszoknak odavág, dirr-durr, odavág, sose bántsák a hazát. Donászy Magda: Március 15. Melegebben süt ma a nap elmúlt már a hosszú tél. Minden házon zászlót lenget a víg márciusi szél. Magyarország szabadságát ünnepeljük e napon, Háromszínű magyar zászló, ló Azért leng a házakon. Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet) Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! Március 15 mese óvodásoknak és kisikolásoknak. – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Aki nem lép egyszerre Aki nem lép egyszerre, Nem kap rétest estére, Pedig a rétes nagyon jó, Katonának az való!
Érezzék, hogy az ünnep mindig magasabb, különlegesebb nap életünkben. Megemlékezünk régi korok hőseiről sajátos módon, korunkhoz illően- megteremtve ezzel csíráját a szülőföld, a haza szeretetének. Rabkovácsné Zemplenszky Judit (Jutka óvónéni) Egy mese március 15-ről, az ovisok nyelvén... Adj király katonát! Ma reggel a gyerekek újságpapírokkal érkeztek az óvodába. Peti apukája örült, mert így volt olvasni valója a villamoson. Az óvodában aztán mindent újságpapír borított! Március 15 mese óvodásoknak filmek. Az óvó néni a szőnyeg közepén térdelt, és a gyerekekkel egyik csákót a másik után hajtogatták. Aki akarta, a rajzos asztalnál piros, fehér, meg zöld festékkel magyar zászlót is festhetett rá. És amikor a festékek már megszáradtak, a csákók a fejekre kerültek, Peti egy székre pattant. Belekapaszkodott a támlájába és azt rikkantotta: - Mi vagyunk a huszárok! – azzal már csettintett is a lovának, hogy körbenyargalja vele a csoportszobát. De vágtázott utána Dani, Zétény, Levente, Roli, az összes magyar huszár is! Egyszer csak, egy nagy vágta után, Levente így szólt: - Csináljunk kardot is, hogyha a csatába érünk, legyen mivel harcoljunk!
– nyafogott Maja is. De a kiscsoportos óvó néni, nem törődve azzal, mit mondanak, és hogy ki szereti, ki nem, már tette is a gyerekek elé a májkrémes kenyeret, meg a paprikát. Az asztalnál ülve Dani odasúgta Zéténynek: - Küldjük el a kiscsoportos óvó nénit és szerezzük vissza a miénket! - Jó! Gyerekversek, mondókák március 15-re | Anyanet. – súgta vissza Zétény – Mert elég volt a parancsolgatásból, és ahogy Petőfi Sándor bácsi versében volt, rabok tovább nem leszünk! A fiúk tervét hamar körbesugdosták egymás között a gyerekek. Tízórai után, amikor a kiscsoportos óvó néni a festékek körül tett-vett, Dani kilopózott a csoportszobából. Arra gondolt, hogy a kiscsoportba megy, biztos ott találja majd az ő óvó nénijüket, mert biztos ő vigyáz a kicsikre. De mielőtt odaért volna, út közben, a középsősök ajtajában összetalálkozott az idegenben katonáskodó Petivel és Leventével. A két huszárnak gyorsan elmesélte mi minden furcsaság, kibírhatatlanság és tűrhetetlenség történik mostanság a nagycsoportban, így hát ők is fogták magukat, meg a kardjukat, hogy Danival tartsanak.
A huszár kiszabadította a napsugarat, aki azt mondta, hogy a huszár kérhet bármit. A huszár újra a kezét kérte, de a napsugár azt mondta, hogy csak akkor adja neki, ha a szívét tükörre cseréli. A huszár kicseréltette és el is felejtette a napsuárkisasszonyt. Azóta is ott vannak a vásárban mind a ketten. A katona szerencséje (magyar népmese) Összefoglaló: Volt egy katona, aki haza ment szabadságba. Egy boszorkánnyal találkozott, aki leküldte egy fába, hogy pénzt szerezhessen. A boszorkány cserébe azt kérte, hogy a varázsskatulyát vigye fel neki. A katona beért egy városba, ahol jól élt, de egyszer csak elfogyott a pénze. A skatulyából meggyújtotta a gyertyát, mire megjelent az egyik kutya, aki pénzt hozott neki. A katona meg szerette volna nézni a királylányt, ezért a kuyta elvitte neki. Március 15 mese óvodásoknak film. Mikor kiderült, hogy a katona elvitte a királylányt, fel akarták érte akasztani, a katona meggyújtotta a gyertyákat, és a kutyák megmenekítették. A katona feleségül vette a királylányt és azóta is boldogan élnek.
Azt mondták, hogy: - Nem vagy jó szakács. Megszégyellte magát a béka. - Nahát akkor ki főzzön? Azt mondja a kolbász: - Az egeret tesszük oda. Odatették az egeret. Ő is főzött vagy két-három nap, de ő se tudott jól főzni. Rászorították a kolbászt: - Csak te főzzél! A kolbász váltig mondta: - Én az én hónapomat lefőztem, s hogyha nem akartok ti főzni, akkor inkább felmondjuk a barátságot. Valahogy csak megkérlelték a kolbászt, mégis elvállalta, hogy még egy vagy két nap ő főz. Mesélő Orosháza: Újévi mese!. A béka gondolta, addig ő megtanulja, hogyan főz a kolbász. Nekifogott, hogy meglesse, mit csinál. Hát amikor a lé meg volt főve, egy darab idő múlva a kolbász, mikor látta, hogy nincsen sehol senki, beledobta magát a lébe. Megforgatta magát benne ügyesen, s akkor kijött. "Hopp - gondolta a béka -, most már én is tudom, hogy kell csinálni! Azért olyan jó a leves, mert beledobta magát. " Akkor ajánlkozott: - Na, most már én leszek a szakács, most már én is tudok főzni! Nekifogott, odatett egy jó nagy fazék vizet a tűzhöz.