Meghökkentő mesék, ezúttal nem Roald Dahltól, hanem Rényi Ádámtól, akivel egy nagyon jó interjút is olvastam a Gabo olvas blogon. Abban megismerhetjük az írások megszületésének körülményeit, és további érdekes dolgokat a könyvről és a könyvben szereplő novellákról. Amolyan Bogoly Berti-féle mindenízű drazsék voltak ezek az írások. Amikor elkezdjük, még fogalmunk sincs, hová fut ki a történet és milyen csavart találunk a végén. Viszont élvezettel olvasgatjuk, egyszerű, olvasmányos stílusban megírt rövid történetek, melyekben akár magunkra, akár családtagunkra, szomszédunkra, barátokra ismerhetünk. Talán a könyv történeteihez is hasonló ok miatt sosem voltam még osztálytalálkozón, de éppen ilyennek képzelem el, és a hideg rázott tőle, továbbra sem vágyom. "Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik. Renyi ádám osztálytalálkozó novella elemzes. Mindenki előadja, hogy bejött neki az élet. Álomállás, álomcég, álomgyerek. Aztán a lányok húzogatják a ruhájukat, hogy ne látsszon a zöldeslila folt, amit álomférj ejtett egy hosszú és űrtartalmas este után hazatérve az Álompresszóból.
Piszkálódik, keserédes gúnnyal él, néha kíméletlen, mi több, gonosz, de nem üt öv alá, nem egészen. Ezek a nyúlfarknyi, egérgondolatnyi mesék elgondolkodtatnak a maguk kiadósan gunyoros módján. Esetenként azért lecsap ez az ostor, és elevenbe vág: strómanok, oligarchák, az élet értékét like-ok számában mérő influencerek jobb, ha óvatosan fogyasztják. Rényi rafinált, ötletgazdag, jó humorral megáldott novellista. Történeteinek aktualitása van. Ihlete t az életből merít: zsugori kis mindennapjainkból, tévedéseinkből, a sors blőd, váratlan fordulataiból. Kiszínezi, néhol megspékeli egy csipetnyi mágiával, de mégis a földön marad mindkét lábbal. Közérthetően fogalmaz, de egyértelműnek, lineárisnak látszó sugallatai meghökkentő, frappáns fordulatokba torkollanak. Harminc csattanós végű, viszketeg érzést keltő történet sorakozik fel egymás után a kötetben. Teljesen önállóak, olykor egészen mélyre mennek, de stílusuk és rövidségük miatt nem fájnak igazán, és őszintén megmondom, nem bánom, hogy nem terhelték meg a lelkemet.