Adóigazgatási Szakügyintéző Fizetés

Elektromos Töltés Mértékegysége

Sunday, 07-Jul-24 09:39:03 UTC

A makroszkopikus testek töltése a benne levő részecskék töltésének összege, mivel a pozitív és negatív töltések semlegesítik egymást, az eredő töltés gyakran nulla. Ha az összeg nem nulla, azt gyakran sztatikus elektromosságnak hívjuk. A töltések eloszlása az anyagban lehet egyenletes, ilyenkor az eredő töltés mindenhol lokálisan is nulla, és lehet egyenlőtlen, ha a különböző előjelű töltések más-más helyen vannak többségben. Ilyenkor töltéspolarizációról beszélünk. Az elektromos töltések mozgását elektromos áramnak hívjuk. Az elektromos töltés fogalmának kialakulása [ szerkesztés] Milétoszi Thalész az i. e. 6. században leírta, hogy elektromosság kelthető számos anyagnak, például borostyánnak szőrmével való megdörzsölésével. [2] A görögök észrevették, hogy a töltött borostyángombok magukhoz vonzanak könnyű anyagokat, mint a szőrszálakat. Elektromos kölcsönhatás – Nagy Zsolt. Azt is megfigyelték, hogy elég hosszú ideig tartó dörzsöléssel szikrát is tudnak pattintani. Ez a triboelektromos jelenség vagy elektrosztatikus feltöltődés eredménye.

  1. Elektromos kölcsönhatás – Nagy Zsolt

Elektromos Kölcsönhatás – Nagy Zsolt

Nézd meg ezt a videót, mert jól összefoglalja az elektromos kölcsönhatást! Válaszolj a kérdéssor kérdéseire!

Hosszú szünet után 1600 -ban az angol William Gilbert kezdett ezzel a jelenséggel foglalkozni, a De Magnete c. munkájában használta a görög ηλεκτρον ( elektron, "borostyán") szóból eredeztethető modern latin electricus szót, ami hamarosan az angol "electric, electricity" szavak megszületéséhez vezetett. 1660 -ban Otto von Guericke feltalálta az elektrosztatikus generátort. 1675 -ben Robert Boyle kijelentette, hogy az elektromos vonzás és taszítás vákuumon keresztül is hat. Stephen Grey 1729 -ben osztályozta az anyagokat, mint vezetőket és szigetelőket. Charles François de Cisternay du Fay 1733 -ban észrevette, hogy az elektromosságnak két fajtája van, amik kioltják egymást. A pozitív és negatív töltések létét folyadékmodellben képzelte, ezért elméletét "kétfolyadék-elméletnek" nevezte. Akkori szóhasználattal élve, Du Fay megfogalmazása szerint, az üveget selyemmel dörzsölve, az üveg "üveges" elektromossággal töltődik, és a borostyánt pedig szőrmével dörzsölve, a borostyán "gyantás" elektromossággal töltődik.