a film adatai Brutti sporchi e cattivi [1976] szinkronstáb magyar szöveg: hangmérnök: szinkronrendező: hangsáv adatok közlése cím, stáblista felolvasása: céges kapcsolatok szinkronstúdió: megrendelő: moziforgalmazó: VHS-forgalmazó: DVD-forgalmazó: vetítő TV-csatorna: MTV2 (1996. 12. 07. ) visszajelzés A visszajelzés rendszer ezen része jelenleg nem üzemel. Kérjük, hogy használd a főmenü Visszajelzés menüpontját! hangsáv adatok Csúfak és gonoszak 1. magyar változat - készült 1978-ban szinkron (teljes magyar változat) Ha hivatkozni szeretnél valahol erre az adatlapra, akkor ezt a linket használd: látogatói értékelés ( 3 db): -. - 5 felhasználói listában szerepel filmszerepek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Csúfak és gonoszak (Brutti sporchi e cattivi) Rendező Ettore Scola Producer Carlo Ponti Romano Dandi Forgatókönyvíró Sergio Citti Ruggero Maccari Ettore Scola Főszerepben Nino Manfredi Maria Luisa Santella Francesco Anniballi Maria Bosco Zene Armando Trovajoli Operatőr Dario Di Palma Jelmeztervező Danda Ortona Díszlettervező Jean Robert Marquis Gyártás Gyártó Compagnia Cinematografica Champion Surf Film Vágó Raimondo Crociani Nyelv olasz Időtartam 115 perc Forgalmazás Forgalmazó MOKÉP (mozi) Dotkom Média Bt. ( DVD) Bemutató 1976. szeptember 23. 1979. augusztus 2. Korhatár 16 év (mozi) Külső hivatkozások IMDb-adatlap A Csúfak és gonoszak (Brutti sporchi e cattivi) 1976 -ban készült színes, olasz tragikomédia. Ettore Scola filmjének ötlete a Róma külvárosában, barakklakásokban élőkről szóló híradásokból származik. Scola Pier Paolo Pasolini jó barátja volt. Pasolini A csóró ( 1961) és Mamma Róma ( 1962) című korai alkotásai különösen nagy hatással voltak Scolára, hiszen ezek a filmek ugyanabban a miliőben játszódtak, mint a Csúfak és gonoszak.
(1976) Compagnia Cinematografica Champion | Vígjáték | Dráma | 7. 6 IMDb A film tartalma Csúfak és gonoszak (1976) 115 perc hosszú, 10/7. 6 értékelésű Vígjáték film, Nino Manfredi főszereplésével, Giacinto Mazzatella szerepében a filmet rendezte Carlo Ponti, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. Giacinto Mazzatella és népes családja egy római külváros barakkjában tengeti életét. A fiatalabb nemzedék az utcán próbál valami pénzmagra szert tenni - ki így, ki úgy. Giacinto viszont egy munkahelyi baleset miatt némi kártérítéshez jutott, így valóságos milliomosnak számít. Az csak természetes, hogy még éjszaka is puskával őrzi a vagyonát, nehogy a kedves rokonok közt lába keljen. Scola mélyen belelát a kicsinyes aljasság és teátrális érzelmesség e számunkra is oly közelről ismerős világába. Nino Manfredi pedig örökérvényű alakot formál a ravasz Giacintóból. A művész nemrégiben hunyt el.
Rögtön az egész család felkerekedik, szélsebesen betolják a tolószékes nagymamát a városi postahivatalba, hogy felvegye a pénzt. Utána a nyugdíjat azonnal szétosztják egymás között. Azért persze az öreglány is kap legalább egy nyalókát azzal a jó tanáccsal, hogy lassan szopogassa, hogy kitartson a következő nyugdíjig. Éjszaka Giacinto hazaviszi a hitvesi ágyba a testes örömlányt. A feleség persze óriási cirkuszt rendez, mindenkit fellármáz a kunyhóban, de a felfordulás csak arra jó, hogy közben az egyik fiú is meghágja Giacinto új barátnőjét. Másnap Giacinto vásárolni megy a testes tramplival. A családtagok attól félnek, hogy még a végén az összes dugipénzét az új nőre fogja költeni. Hogy ezt megakadályozzák, elhatározzák, hogy megölik Giacintót. Kapóra jön egy keresztelői ebéd, ahol a felesége patkánymérget tartalmazó fogást tálal fel neki. Giacinto be is fal mindent, és hamar rosszul lesz. Zűrzavar támad, az örömlány persze Giacinto védelmére kel, és amíg mindenki vele törődik, addig a családfő az utolsó erejével elkerékpározik a helyszínről.
(Bán Róbert: Cannes 1976 – Egy magyar díj és néhány film., Film Színház Muzsika 1976/23, 1976. június 5., 14. oldal) "Ennek a filmnek az emberei csakugyan csúfak, gonoszak, sőt – az eredeti olasz cím harmadik tagja szerint is – piszkosak. Testileg, lelkileg. […] És Scola ezen a trágyadombon, az emberi rosszaságoknak ebben a fertőgócában, elképesztően nyers hangzatokkal lírizál az emberi természet mibenlétéről. A trágárság és a trivialitás vásári zűrzavarában igenis költészetet fakaszt, anélkül, hogy külön teret szentelne rá. Minden eldurvult, elállatiasodott, erkölcsi nullpont alá süllyedt ebben a környezetben, ám ez a kifordított családi idill nem csak vádol, hanem rátapint a kifosztottságra, az emberibb lehetőségek hiányára is, amit ennek az életformának a kárvallottjai rablással, fosztogatással, ütlegekkel, egymás kijátszásával, gyilkolásával, egyszóval tömény gonoszsággal kompenzálnak. " (Sas György kritikája.
A vízparton kihányja az elfogyasztott ételt. Éjszaka bosszút áll: a házat rágyújtja a családjára. Mindenki megmenekül, ám Giacinto még nem vett teljes elégtételt. A gyújtogatás után ugyanis eladja a telket egy másik nincstelen, népes famíliának, akik hamarosan meg is jelennek a helyszínen. Persze vita támad arról, hogy ki menjen és ki maradjon, verekedés is kitör, ám a vége az, hogy a két család összeköltözik, és még szűkösebben élnek együtt, mint addig. Giacintóval és a barátnőjével… Magyar kritikai visszhang [ szerkesztés] "Sajátos világba visz Ettore Scola furcsa című filmje, a Csúfak, koszosak, gonoszak. A felejthetetlen De Sica -film, a Csoda Milánóban környezete elevenedik meg, csak nem mesei lírával, hanem vaskos és kemény realizmussal. Ebben a »ládavárosban« iszonyú körülmények között és borzasztó módon élnek az emberek, akikre valóban érvényes a cím valamennyi jelzője. De Scola nagy bravúrja, hogy bebizonyítja – ezek is teljes értékű emberi életek, telve igazi érzelmekkel, indulatokkal és legfőképp valami elpusztíthatatlan életerővel, amitől még a legszörnyűbb dolgok is derűssé válhatnak – ha ilyen kitűnően ábrázolják őket. "