A koszorús erek a kamrák közti hosszanti barázdákban ágakat küldenek a szívcsúcshoz. A legkisebb koszorús artériák úgynevezett funkcionális végartériák. Ez azt jelenti, hogy az artériák között kevés összeköttetés van, így egy nagyobb ág hírtelen elzáródása az ellátott terület elhalását eredményezheti. Vénás rendszer: A hajszálérrendszerből egyre nagyobb vénák szedődnek össze. A szív legnagyobb saját vénája a szívcsúcsnál kezdődik. Innen felfelé tart az elülső hosszanti barázdában, majd a körkörös barázdában hátrafelé halad. Utolsó szakaszon kitágul és a jobb pitvarba szájadzik.
Fajtái: vitorlás vagy csúcsos billentyű és a zsebes vagy félhold alakú billentyűk. A vitorlás billentyűk a pitvar - kamrai szájadékában találhatóak. A jobb oldalon a háromhegyű billentyű, a bal oldalon a kéthegyű billentyű figyelhető meg. Vitorlás billentyű részei: · Vitorla (háromszög alakú, alapja a pitvar – kamrai szájadék széléhez rögzül, a csúcsa a kamra felé szabadon áll) · Szemölcsizom (a kamra belső felszínéről szemölcsszerűen kiemelkedő képlet) · Ínhúr (a szemölcsizmot köti össze a vitorlával) A félhold alakú vagy zsebes billentyű: a kamrákból kiinduló nagyerek szájadékában találhatók. Mindkét érben 3-3 billentyű van. A billentyűknek alsó, vastagabb és felső, vékonyabb része van. A szívfal szerkezete A szívfal három rétegből épül fel: · szívbelhártya (legbelül) · szívizom (középső réteg) · szívburok (külső réteg). A szívbelhártya vékony, fénylő réteg, amely a szív üregeit borítja. Kettőzete a szívbillentyűk. Szövettanilag a szívbelhártya alapja elasztikus kötőszövet, amely a szív térfogatváltozásához alkalmazkodni képes.
Az összehúzódó bal kamra által pumpált vér az aortába jut, majd az egyre kisebb és kisebb artériákba és kapillárisokba. Utána az erek kisebb majd nagyobb vénákba csatlakoznak, majd a fővénába, amely elvezet a jobb pitvarba. Innen a jobb kamrán keresztül a tüdőartériába jut, majd a tüdő kapillárisaiba. Az oxigén itt oldódik a vérbe, és itt választódik ki a szén-dioxid. Az oxigénben dús vér a tüdővénán keresztül jut vissza a szív bal kamrájába, és innen indul újra a körforgás. Az erek nagy családja Ötféle eret különböztetünk meg: artériákat, arteriolákat, kapillárisokat, venulákat és vénákat. Az artériák (a nagyobb) és az arteriolák (a kisebb verőerek) szállítják a vért a szívből a kapillárisokba, ezek látják el a szöveteket, a venulák (a kisebb) és a vénák (a nagyobb gyűjtőerek) szállítják a vért vissza a szívhez. A vérnyomás az artériás "oldalon" magas, a rugalmas érfalak a szív ütéseinek megfelelő pulzálással lüktetnek. A vénákat elérve a nyomás lecsökken. A vénákban vénabillentyűk vannak, amelyek megakadályozzák a vér visszafolyását, így a vér a szív irányába terelődik.
Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Chalasani volt az, aki úttörő munkát végzett az általa szonogenetikának elnevezett vadonatúj kutatási területen. Az ötlet abban állt, hogy genetikailag módosított sejtek kiválasztott csoportját ultrahanggal lehetne stimulálni. Chalasani csoportja 2015-ben megmutatta, hogy a Caenorhabditis elegans hengeresféregben egy TRP-4 nevű fehérje érzékennyé teszi a sejteket az alacsony frekvenciájú ultrahangra. Amikor a kutatók idegsejtekbe juttatták a TRP-4-et, ahol normális körülmények között nincs jelen ez a fehérje, a sejtek ultrahang-impulzusokkal aktiválhatóvá váltak. A művelethez pont ugyanolyan ultrahangot alkalmaztak, amilyen az ultrahangos orvosi képalkotó berendezésekben használatos. Amikor azonban a kutatók emlős sejtekben próbálták meg kifejeztetni a TRP-4-et, azt tapasztalták, hogy a fehérje ezeket a sejteket nem teszi ultrahangra érzékennyé. Az irodalomból ismeretes volt ugyan néhány ultrahangérzékeny emlős fehérje, de a klinikai alkalmazásra egyik sem tűnt ideálisnak.