További tényezők, amelyek elősegítik a generalizált szorongás kialakulását: alacsony önértékelés, önbizalomhiány, életkori válságok (pl. kapunyitási, kapuzárási pánik, stb. ), alkohol- és drogfüggőség, tartósan rossz egzisztenciális, anyagi helyzet, nagy veszteségek, tragédiák (közeli hozzátartozó halála, jelentős anyagi kár, stb. ), örökletes tényezők, az intimitás hiánya, társ hiánya, hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül fennálló stressz. A generalizált szorongás sajnos abból a szempontból is egy komoly betegség, hogy számos tünete van. Pszichologus-logopedus.hu - A generalizált szorongásos zavar tünetei és a kezelés módjai. Ezek egy része jelentős mértékben megnehezíti a beteg életét. A generalizált szorongás néhány jellemző mentális tünete: deperszonalizáció, szűnni nem akaró, baljós előérzet, koncentrációs zavarok, kilátástalanság érzése, pesszimizmus, ingerlékenység, "vesztes vagyok" érzése. A generalizált szorongás testi tünetei: kipirult vagy éppen sápadt arcbőr, hőhullámok, izzadás, fáradtság, alvászavarok, mellkas tájéki fájdalmak, izomfeszülés, izomgörcs, hideg bőr, hidegrázás, sűrű vizelési inger, hasi fájdalmak, hasmenés, szapora pulzus, nehézlégzés, szájszárazság, gombóc a torokban, szapora légzés, apró lélegzetvételek.
A szorongásos betegségek – köztük a generalizált szorongásos zavar (GSz, angolul generalized anxiety disorder, GAD), a pánikbetegség, a poszttraumás stressz betegség és az obszesszív-kompulzív zavar – a leggyakoribb mentális problémának számítanak az Egyesült Államokban. Generalizált szorongás - Lundbeck betegtájékoztató - Dr. Kopácsi László pszichiáter, gyógyszer-leszokás specialista. A szorongásos zavarok többi formájához hasonlóan a GSz is kedvezőtlenül befolyásolja a mentális egészséget, a szociális és szerepfunkciókat, az általános egészségi állapotot, a testi fájdalmat, a fizikális működéseket és a mindennapi aktivitást, emellett növeli az orvoshoz forduló betegek számát. A GSz-t az esetek egyharmadában egy vagy több további szorongásos zavar is kíséri, melyhez gyakran a funkcionális státus hanyatlása, továbbá az egyéb pszichiátriai problémák vagy a szerhasználat fokozott kockázata társul. A GSz-ben szenvedő betegek gyakran alkohollal vagy más szerekkel próbálnak javítani állapotukon, és nemritkán öngyilkossági gondolataik is vannak. A GSz ugyanolyan károsodásokat von maga után, mint a major depresszió, s végső soron nagyobb ellátási igénnyel és egészségügyi kiadásokkal jár.
Testi tünetek A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha elég a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. Generalizált szorongásos zavar - I. rész. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni. Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását.
Mi is a szorongás? A szorongás a személy által érzékelt fenyegetésre adott normális válaszreakció, a veszélyhelyzetekben megnyilvánuló reakcióinak átfogó elnevezése. A szorongás normálisan is megjelenik változások, új élmények, helyzetek, kudarc, veszteség, érési krízisek során. Kóros szorongásról akkor beszélünk, ha a fenti reakciók kellő ok nélkül vagy fenyegetést nem jelentő események hatására következnek be, illetve, ha aránylag enyhe ingerek túlzott aktivációt, azaz szorongást váltanak ki. A szorongásos zavarok világszerte a leggyakoribb pszichiátriai betegségek közé tartoznak. Reprezentatív felmérések alapján a szorongásos kórképek 1-éves prevalenciája (előfordulási gyakorisága) 12, 6-17, 2% között van, a nők körében gyakoribb. Hogyan nyilvánul meg a szorongás? Kognitív, testi, érzelmi és viselkedési komponensek együtt hozzák létre a nyugtalansággal, félelemmel, aggodalommal járó szorongást. Szorongásos zavarról akkor beszélhetünk, ha a szorongás tünetei hosszabb ideig fennállnak és megzavarják a hétköznapi életvezetést.
A kezelésnek mindig a páciens igényeire szabottnak kell lennie. A gyógyszeres terápia beállítására pszichiáter szakorvos, a pszichoterápiára klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végzettségű pszichológus jogosult. A leghatékonyabb kezelés t több szerző szerint is (az felhasznált referenciák listáját alább közöljük) a viselkedésterápiás technikák, a gyógyszeres terápia és a rövid dinamikus pszichoterápia jelenti. A gyógyszeres kezelés kiegészítésére érdemes választani valamilyen pszichoterápiás irányzatot, mert a kémiai szerek hatására gyakran csak a fiziológia stresszválasz szűnik meg. Egyébként is szükséges a kliens élettörténetébe ágyazni a tüneteket. A pszichoterápia segíthet a kliensnek megtanulni kordában tartani a szorongását. A dinamikus személet szerint a szorongás ablakot nyit a tudatalatti működéseinkre, amin be kell tekintenünk. Ez a pszichoterápiás irányzat úgy értelmezi a szorongást, mint egy fontos jelzést, ami a kliens korábbi, elfeledett belső konfliktusain alapul, ezek megértése és feloldása hosszú távú változást okoz a tünetekben.