– Szép szarvacska volt, igaz…Nem girbe, nem gö ha sírsz–rísz folyton, a másikat én töröm inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot! Megörült nagyon a mackó. – Köszönöm, hogy nem haragszó… S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempe szarv helyébe. Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján. S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra:a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda:nem szűk az odúja! A róka, meg a medve a keresztelőben Összebeszélt a róka a medvével hogy keresztelőbe mennek a róka sógorához, mert éppen most lettek meg a kölykei. –De a keresztelőbe nem mehetünk üres kézzel, róka koma! Madaras mese ovisoknak magyar. –Nem hát. Először szerezni kell egy libát, vagy tyúkot! –Melyikünk menjen előbb? –Eredj Te, hozzál vagy libát, vagy tyúkot, amelyikhez jobban hozzátán én megyek el. A medve fogta magát, elment szépen a falu felé. Sikerült is fognia egy libát és vitte a szájá erdő szélén megörült a róka, mikor meglátta a medvét a szép hízott jószággal.
Azt hitte a medve, hogy ő lakmározik, mert kiejti a róka a szájából a libát, de pórul járt megint, mert a róka elfutott, ő ette meg a finom zsákmányt másodszor is. Cserepes Andrea:Brühühü Brumi Hullámzó hegygerinceken és tükörsima tengereken túl, bodros bárányfelhők alatt sziszegő, szuszogó országban, annak is a legeslegközepén, van egy nyüzsgő nagyváros, a nagyváros szélén pedig egy hatalmas, arka áép, messzenyúló, dimbes-dombos, szinte már határtalan állatkert, esőillatú, magas pálmaházzal, csillogó vizű mély medencével és rengeteg jóízű, tápláló eledellel, ami minden nap az állatok ölébe pottyan, mikor megérkezik az állatgondozó. Természetesen az állatkert lakói mindig is remekül érezték magukat, csak a kétlábúaktól hemzsegő nagyváros rikoltozó lármáját és rikítózó fényeit nem kedvelték, ezért minden puha kényelem ellenére időnként minden állatkerti jószág hazavágyódott. Madaras versek ovisoknak - Itt találod a verseket! - Kvízmester.com. Vadászok gyűjtötték nagy gonddal az állatokat ebbe az állatkertbe, városlakó vadászok, akik jobban szerettek ropogós gabonapelyhet enni, mint rágós vaddisznópecsenyét és inkább barátságot akartak kötni a karmos, körmös, patás és lábatlan jószágokkal.
"Nem is olyan ügyetlen állat ez a medve"–gondolta. Amikor melléje ért, mindjárt megkérdezte: –Honnan hozod a libát, medve koma? A medve jól kitátotta a száját, úgy felelt: –Bárnából! Persze hogy kitátotta a száját, mert másként nem tudta volna mondani. A liba kiesett a szájából, a róka meg gyorsan odaugrott, felkapta, elfutott vele a sűrűbe, felhabzsolta azon nyomban. A medve egyet gondolt: "Majd elbánok vele én is, csak találkozzunk még egyszer! " Össze is találkoztak nem sokára. A medve szemrehányóan mondta: –Róka koma, elszámolnivalóm van veled. Madaras mese ovisoknak videa. Én beváltottam az ígéretemet, hoztam libát, de most mát te következel. Elment a róka is a faluba szerencsét próbálni, a medve meg várta az erdő szélémsokára visszajött a róka egy szép hízott libával a szájában. A medve úgy érezte itt az alkalom, visszaadja a kölcsönt a rókának, elkapja előle a jóféle csemegégszólította hát: –Honnét hozod a libát, róka koma? De a róka ravasz volt, jól összeszorította a fogát, hogy a liba ki ne essen belőle: –Szécsényből!
De micsoda madár! Akár hiszitek, akár nem: aranytojó madár, aki mindennap egy aranytojást tojt. Hát egyszer mi történt? Az történt, hogy a madár kirepült a fészekből, s történetesen éppen akkor járt arra egy vadász. Ahogy meglátta, fölmászott a fára, belenézett a fészekbe, s hát, uramfia, aranytojást látott benne! Az aranytojó madár (népmese)- No – mondotta a vadász -, kenyerem javát megettem, de még aranytojó madarat nem láttam; megfogom, hazaviszem, hadd tojja ezentúl nekem az arnytojást. Nekem, nekem, senki másnak! Madaras mese ovisoknak film. Nosza, hamarosan hurkot vetett, azt a fészekbe beletette, aztán lemászott a fáról, elbújt mögéje, s úgy várta vissza a madarat. Hiszen jött is nemsokára a madár. Bolond feje nem vette észre a hurkot, belelépett, beletekerődzött, a vadász meg – hopp! – föl a fára, fogta a madarat, s meg sem állott vele hazáig. Az ám, de alig ért haza, elkezdett tűnődni magában: "Lám, lám, hiába hoztam haza az aranytojó madarat. A szomszédaim észreveszik, megirigylik, s még majd beárulnak a királynál, a király meg elveszi tőlem.