Az énekesnő már jó ideje szingliként él, de úgy érzi, sok munkája miatt ideje se lenne a szerelemre. A Sugarloaf énekesnője a Vasárnapi Blikknek megsúgta, tavaly tavaszi szakítása óta nem is volt párkapcsolata, de ott van számára az együttes, és több színházi produkcióban is részt vesz. – Tulajdonképpen már elég régen szakítottam az előző párommal, és azóta nem is volt semmiféle kapcsolatom. Ugyan nyitott vagyok a lehetőségekre, készen állnék a családalapításra is, de most nincs időm egy kapcsolatra, mert sok a munkám. Sütő Enikő: "Párkapcsolat függő vagyok". Végig turnéztuk az egész nyarat a Sugarloaffal itthon és külföldön, készülünk az új lemezzel ezen kívül játszom a Madách Színházban és próbálolk az ExperiDance-szel – újságolta Muri. Enikő úgy érzi, a Sugarloaf együttesben újra megtalálta önmagát /Fotó: Facebook Az énekesnő elárulta, nem híve a modern randizási módszereknek, nem hiszi, hogy az interneten keresztül találna rá a szerelem. Élete egy nehéz időszakáról mesélt Sütő Enikő, aki elárulta, tizenegyszer volt várandós, de minden gyermekét elvesztette a második-harmadik hónapban.
Élete egy nehéz időszakáról mesélt Sütő Enikő, aki elárulta, tizenegyszer volt várandós, de minden gyermekét elvesztette a második-harmadik hónapban. Ahogy korábban a is elárulta, Sütő Enikő életébe nem volt beleírva a gyerek - pedig sokáig szeretett volna anya lenni, a sok vetélés és egy sikertelen örökbefogadási kísérlet után azonban feladta. Fotó: Zsigmond László/ "Tizenegyszer voltam várandós, ebből kétszer méhen kívüli terhességem volt" - nyilatkozta a gyönyörű modell a Kilencszer elvetéltem és kétszer művi úton kellett a terhességemet megszakítani. Mindegyiknél azt hittem, hogy belehalok. Muri Enikő Gyermeke. (... ) Egyszer pedig örökbe akartam fogadni egy kislányt, de a végén ez nem sikerült" - árulta el Enikő, aki a szörnyű tragédiák sora után is mindig megtalálja az életben a szépséget.
Emlékszem, gimnazistaként mindig néztem Pataki Ági t a plakátokon, és vágytam arra, hogy én is ott lehessek. Aztán 15 évesen Fenyő János elkészítette rólam azt a bizonyos "hátas képet", amiből szerencsére csak évekkel később született plakát. A szocialista prüdéria biztosan nem engedte volna, hogy felvegyenek az egyetemre, ha az hamarabb nyilvánosságra kerül. A szüleimet végül Jánosnak sikerült meggyőznie, de persze bíztak bennem is. – Mindig melletted álltak? – Most is, szerencsére élnek mindketten. Egyedüli szerelemgyerekük vagyok, nagyon vágytak rám, mindig szoros és harmonikus volt a kapcsolatunk. Az anyai nagymamám volt az én életem őrmestere. Perfekcionista volt, és bár imádott, belőlem is azt nevelt. Neki nem lehetett elmondani, ha négyest kaptam. Szerettem nagyon, és közben lázadtam is az ellen, ahogy egyébként őt is nevelték. Annak ellenére, hogy elég öntörvényű kamasz voltam – kopaszra vágtam a hajam, lemásztam a zászlórúdon –, soha nem cigiztem, nem alkoholizáltam, erkölcsileg mindig tudtam, hogy mi a mérték.
Az nem is a divatról szól, hanem elsősorban róluk. Úgy érzem, felelősséggel tartozom értük, azért, hogy ne váljanak a szereplés, a népszerűség vagy netán a népszerűtlenség áldozataivá. Az önbizalomépítés mellett ezért nagy hangsúlyt fektetünk a helyes önértékelés kialakítására is. Bár úgy gondolom, hogy a hiányosságainkat is reálisan kell látnunk, szerintem sokkal többet érhetünk el azzal, ha az erősségeinkre fókuszálunk. – A pályád kezdetén hogyan élted meg a hirtelen jött népszerűséget? – Amikor én lettem az év manökenje 1979-ben, nagyon ambivalens érzés volt ünnepelve ott állni: jól is esett, de közben végig az motoszkált a fejemben, hogy mit éljeneznek ezek itt, ilyennek születtem, és kész. Valamilyen belső hang azt súgta, hogy ezen nevetnem kell. Az egyetemen meg kifejezetten féltem, mit szólnak hozzá, hogy én egy ilyen "alantasabb" tevékenységet is folytatok. Az elején tényleg nehéz volt, de mivel tanulós fajta voltam, hamar meggyőztem a kétkedőket. Összességében színesebben élhettem meg a világot, de boldogabb biztosan nem voltam a többieknél.
"Naponta 12-14 órát dolgoztam. Vezettem az irodát, pereket vittem, modellkedtem, hétvégeken pedig az iskolámban tanítottam. Alapítottam egy magyar-amerikai kozmetikai céget. És azt gondoltam, hogy sikeres vagyok. Azt hittem, hogy így kell élni, rohanni hajnaltól éjszakáig. Csak akkor álltam meg, amikor kórházba kerültem. Egy újabb vetéléssel... " – mesélte a lap újságírójának. Lapozz a cikk folytatásáért! Fotó: