Csírázása epigeikus: hosszúkás, keskeny sziklevelei a talaj fölé emelkednek és megzöldülnek. Agresszíven terjeszkedik, természetközeli vegetációban az őshonos fajokat kiszoríthatja. A sík vidéket kedveli, az elöntést, de mélyre hatoló főgyökerének köszönhetően a szárazságot is jól tűri. Mérsékelten tűri az árnyékot is, tápanyagigénye kicsi. Leggyakrabban nyár- és fűzfajokkal társul. Magyarországon kivadulva ártéri erdőtársulásokban, elsősorban a nedvesebb völgyekben, folyópartokon nő. A márciustól májusig virágzó, díszfának számító zöld juhar, pollenje közepesen erős allergén, és az amerikai fehér szövőlepke gazdanövénye is. Levelei ősszel megsárgulnak. Szeptemberben érik, a termés a következő nyárig a fán maradhat. A beérett termése két, külön terjedő részre hasad. Magja hosszú ideig csírázóképes, az első tavaszi meleg napoktól késő őszig bármikor csírázhat. Szakácskönyv/Mit-mihez/B/Bárányüröm – Wikikönyvek. Az ágak sérülékenysége miatt könnyen megfertőzik a fát a farontó gombák (Fomitopsis fraxinus, Fomitopsis scutellata, Ustulina vulgaris, pisztricgomba Polyporus squamosus).
A jóféle sáfrány ( Crocus sativus) a tavasszal virágzó sáfrányok ősszel nyíló rokona, használták a sumer, az asszír és a babiloni kultúrákban is, gyógyászati célokra és színező anyagként, de ekkor még a vadon élő növényeket gyűjtötték. A virág háziasított változatával elsőként a minószi civilizáció idejéből ránk maradt freskókon találkozhatunk, például Szantorini (Théra) szigetén, Akrotiri ősi falai közt, vagy épp a krétai Knósszosz egyik freskóján. A sáfrányszedő – a freskó Krétán, a knósszoszi palotában található. Jól felismerhetőek a virágból kilógó bibék. Forrás: Wikimedia Commons Ábrázoltak krétai követeket 3500 éves egyiptomi (thébai) sírban, akik sáfránnyal festett kelmét vittek ajándékba. A lineáris B írásrendszerben is külön ideogrammát kapott a sáfrány – ezek mind arra utalnak, hogy valahol e régióban lehetett a háziasítás, és a mai fűszernövény őse. Field napja szinező video. Történelmi adatok szerint a mai Iránban a Zagrosz-hegységben, s az ország északkeleti régiójában is, már az időszámításunk előtti 8-5. század környékén biztosan termesztettek sáfrányt, festékanyagáért, a név is perzsa eredetű (zarparan – aranyfüzér jelentéssel).