1372-ben leánya, Mária és Luxemburgi Zsigmond eljegyzése révén megbékült IV. Károly császárral, de Velencével 1378-ban újabb háborút kezdett. A genovai hajóhad segítségével sikerült győznie és Velencét visszaszorítania. 1380-ban lányának örökösödése érdekében (Durazzói) Kis Károlyt segítette Nápoly trónjára. Négy háborút vívott a litvánokkal, Halicsot is fennhatósága alá vonta. 1375-ben először tört be a török Magyarországra, Lajos azonban nem ismerte fel a veszély nagyságát s a segítségét kérő bizánci császárt sem támogatta. 1351-ben, a nápolyi kudarcok után kénytelen volt országgyűlést tartani. Megerősítette az 1222. évi Aranybullát, rendezte a nemesség jogait, kivéve a nemesi birtokok öröklésére vonatkozó cikkelyt. Lajos rendelkezése értelmében az örökös nélkül maradt hagyatékot negyedíziglen örökölheti az oldalági rokonság, ezután az a koronára száll. I lajos magyar király hotel. Ez az ősiségi törvény 1848-ig érvényben maradt. Ekkor vezette be a jobbágyok által a földesuraknak fizetendő kilencedet is. Egységesítette a nemesi kiváltságokat, mégis, alatta kezdett kiemelkedni az új arisztokrácia, amely uralkodása végén egyre nagyobb befolyást szerzett.
"Tanuljátok meg, hogy a királynak mindenben példát kell mutatnia. " 635 éve hunyt el I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály, a középkori magyarság egyik legjelentősebb uralkodója. I. (Nagy) Lajos (Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos) 1326. március 5-én jött a világra, születési helye nem ismert. I lajos magyar király lista. Apja a francia eredetű, nápolyi Anjou házból származó Károly Róbert volt, anyja Piast (Lokietek) Erzsébet lengyel királylány, Nagy Kázmér húga. Károly Róbert az Árpádok fiúágon 1301-ben történt kihalása utáni trónharcokból került ki győztesen, 1308-ban választották királlyá és 1310-ben koronázták meg. Hatalmát még sokáig fenyegették a lázongó főurak, fia, Lajos azonban 1342. július 15-i trónra lépésekor már nyugodt, erős gazdasággal, jó külkapcsolatokkal bíró országot örökölt. Lajost, aki hároméves korától volt trónörökös, 1338-ig Erdély hercege, 1342. július 21-én, 16 éves korában koronázták meg Székesfehérvárott. Gondos nevelést kapott, beszélt magyarul, latinul, olaszul, németül. Eszménye a lovagság volt, Szent László a példaképe, élete háborúkkal és lovagi tornákkal telt, szinte minden szomszédjával hadakozott, hadjáratait évente maga vezette.
1345-ben meghódolásra kényszerítette Horvátországot, 1346-ban a Velencei Köztársaság ellen indított – majdnem haláláig tartó – háborút, amelyben időnként alulmaradt. 1358-ban megkapta egész Dalmáciát, a szigetekkel együtt. Érvényesíteni akarta a magyar Anjouk itáliai trónigényét, valamint megbosszulni öccse, András herceg meggyilkolását, így 1347-48-ban és 1350-ben is személyesen vezetett hadjáratot Nápolyba Johanna királynő ellen. Végül 1352-ben véglegesen feladta itáliai terveit. Több hódító hadjáratot vezetett a Balkán félszigetre, végül sikerült Szerbiát a vazallusává tennie. A Keleti-Kárpátokon túl is viselt hadat. Nagybátyjával, III. Kázmér lengyel királlyal többször részt vett a litvánok és a tatárok elleni hadjáratokban. I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály - Cultura.hu. 1370-ben, Kázmér halála után megörökölte a lengyel trónt, ahol először anyja, majd Oppelni László herceg kormányzott. 1372-ben oroszországi vajdaság néven birodalmához csatolta Halicsot is. 1377-ben, az európai uralkodók közül elsőként délre küldött serege nagy győzelmet aratott I. Murád szultán serege fölött, és egy évtizedre megállította a törököket.
A magyar történelemben egyfajta igazodási pontnak számító mohácsi csatával kapcsolatban - annak ellenére, hogy viszonylag bőséges számban állnak rendelkezésre a korabeli források-, még számos fontos kérdés nyitottnak számít. Ilyen kérdés többek között, hogy hol lehetett az ütközet központja, vagy hol állt fel a keresztény és az oszmán hadrend, illetve, - ennek megfelelőeen... Ez volt a legutolsó királytemetés Székesfehérváron 1540. ORIGO CÍMKÉK - II. Lajos magyar király. szeptember 15-én utoljára gyűlt össze királytemetésre az udvartartás a magyar uralkodók ősi koronázó templomában, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában. I. János temetésével nemcsak az utolsó nemzeti király szállt sírba, hanem a középkori Magyar Királyság is. A temetési szertartásra összegyűlt főurak, püspökök és nemesek aligha sejthették, hogy alig három évvel később fosztogató török katonák lármája fogja felverni a főhajó csendjét, akik rávetik magukat a királysírokra, megszentségtelenítve és szanaszét szórva a meghalt uralkodók földi maradványait.
Lajos ezután több hónapot is eltöltött északi országában, hogy kissé lehűtse a kedélyeket, de figyelme ezután megint másfelé fordult. I. Lajos felesége és lánya, Erzsébet és Mária királynők I. Lajos sírjánál. Magyar Éremkibocsátó Kft. - I. (Nagy) Lajos eredeti ezüst dénárja. Fotó: Wikipedia Lengyelországban Lajos igazából csak annyit akart elérni, hogy bebiztosítja leányági örökösödését. Ennek jegyében adta ki – jellemző módon Kassán, tehát nem lengyel földön – 1374-ben a lengyel nemesség számára széles jogkört biztosító rendeletét, azonban nem járt sikerrel: 1382-es halála után a lengyel rendek nem Máriát (és jegyesét, Luxemburgi Zsigmondot), hanem Lajos másik lányát, Hedviget választották uralkodójuknak, így a perszonálunió alig egy évtized után végleg felbomlott. Nem csoda tehát, ha a lengyel történelemkönyvekben Lajost nem a "Nagy", hanem az egyszerű "Magyar" melléknévvel ruházzák csak fel.
Károly nápolyi királyt, aki nagyon népszerű volt a magyar bárók és nemesek körében. 1385. december 31-én lemondatta I. Máriát, és királlyá koronáztatta magát. Zsigmond elhagyta az udvart, Mária és Erzsébet pedig a budai palotában maradtak. I lajos magyar király menü. Uralkodása mindössze 55 napig tartott, ugyanis Erzsébet biztatására merényletet kíséreltek meg ellene: Forgách Balázs egy tőrrel sebesítette meg, a király nem sokkal később belehalt a sérüléseibe. Ezt követően ismét Mária lett a királynő, de az ország egy része Károly fiát, Lászlót kiáltotta ki uralkodónak. Erzsébetet és Máriát a Horvátiak elfogták, Garai nádort és Forgách Balázst pedig megölték. 1387-ben végül Erzsébetet is megölették, állítólag lányának végig kellett néznie anyja haláltusáját. Az asszony halála miatt sokan Zsigmond mellé álltak, és 1387-ben meg is koronázták őt társuralkodóként Mária mellett. Kiszabadította feleségét, majd együtt uralkodtak az országban, bár Mária feladatköre egyre csak szűkült, az irányítás pedig főleg Zsigmond kezébe került.